Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)

A napfény

A napfény Volt egyszer két testvér. Az idősebbet Ákosnak, a fiatalabbat Eszternek hívták. Közeledett Ákos szülinapja. A kishúga valami különleges ajándékot akart neki szerezni. Napokig gondolkodott, míg az eszébe nem jutott egy jó ötlet. - Bezárom a napfényt egy dobozba - gondolta - és amikor sötét lesz, behívom a szobába Ákost és kinyitom a dobozt. Másnap volt Ákos szülinapja. Gyönyörűen sütött a nap, Eszter fogott egy dobozt és kiment az udvarra, ahol leült a fűre, kinyitotta a dobozt hadd jusson pár napsugár abba is. Mikor a doboz már felmelegedett, Eszter gyorsan becsukta. Egész nap szorongatta, nehogy kiszökjön belőle a napfény. Este, mikor besötétedett, behívta Ákost a szobába. - Most figyelj! - mondta Eszter. Kinyitotta a dobozt, és csodák csodájára az egész szoba sárgás fényben úszott. Ákos tátott szájjal nézte a csodát. De nicsak, valami mászik a dobozban. Ákos gyorsan behívta az anyukáját, hogy nézze meg, mi lehet ez a furcsa kis teremtmény. Anyuka felkattintotta a villanyt, és meglepődve felkiáltott: - De gyerekek, hiszen ez egy szentjánosbogár! Biztosan az udvaron mászott bele a dobozba. Gyertek, kivisszük az udvarra, hadd menjen vissza ő is a testvérkéi közé. Kint a szentjánosbogár tett egy kört a levegőben, és leszállt az ablakpárkányra. Ákos suttogva megszólalt: - Én tényleg azt hittem, hogy a napfény, de azért nagyon jó ajándék volt. Eszter nevetett. - Most pedig szeleteljük fel a tortát! - szólt anyuka.