Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)
Aranyág élete
- Az oroszlánok támadnak majd balról, a sakálék jobbról, az összes madár fentről, a vakondcsaládok pedig a föld alól indulnak majd harcba. Minden állatnak volt egy-egy jó ötlete, amit beépítettek a haditervbe. A darazsak, varjak, fácánok, fakopácsok, mókusok, százlábúak, szarvasok, de még a gyávának hitt nyuszik is felajánlották segítségüket. Az izgalom egyre fokozódott. Letelt a három nap, mindenki elfoglalta a helyét és feszülten várakoztak. A vörös ördög pontos volt. A hatalmas tölgyfák is beleremegtek ahogy dübörgő lépteivel haladt az erdőn át. Hatalmas fekete vasláncokat csörgetett a kezében. Már majdnem a sakálok barlangjához ért, mikor a bagoly végre elhuhogta magát: - Raj-ta! Támadás indul! És minden a terv szerint ment. Az erdő állatai egyszerre rontottak rá az ellenségre. Harapták, szúrták, rúgták, csípték, marták, marcangolták, böködték, lökődték, rágcsálták, ahol érték. Olyan gyorsan történt minden, hogy mire az ördög észbe kapott, már csak három keserves nyögésre futotta idejéből, és máris kilehelte gonosz lelkét. A sikeres csata után Aranyág és a sakálcsalád vidám ünnepséget rendezett a bátor erdei állatok tiszteletére. Itt Aranyág elárulta az állatoknak nagy bánatát: - Tudjátok én soha nem lehetek igazán boldog. Csúnya vagyok, nem mehetek emberek közé, mert utálkozva elfordulnak tőlem, még a szüleimnek sem kellettem - szipogta szomorúan! Erre a róka vidáman így kiáltott: - Ha csak ez a baj, ezen könnyen segíthetek! Hét éve felfaltam egy undok boszorkányt, de a nála lévő varázskönyvet és a varázsszereit eltettem emlékbe. Volt egy olyan kenőcse, amivel ha bekened magad, halhatatlanná válsz és meg is szépülsz. Szívesen odaadom neked. Aranyág még aznap éjjel bekente magát a csodaszerrel. Míg várta, hogy megszépüljön, olvasgatni kezdte a varázskönyvet. Az utolsó lapon ez állt:
