Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Bondár Mária: Késő rézkori különleges temetkezések Balatonlelléről (Somogy megye)
97 KÉSŐ RÉZKORI KÜLÖNLEGES TEMETKEZÉSEK BALATONLELLÉRŐL (SOMOGY MEGYE) gyede, hét lelőhely ebben a régióban található.28 Sokáig csak a Vörs-Majorsági épületek lelőhelyen 1952- ben csontvázas sírból származó rézdiadém volt ismert a térségből.29 A területen végzett nagyberuházások megelőző feltárásainak köszönhetően Balatonboglár- Zrínyi utcai tömegsírból 1980-ban három réz gyöngy töredéke,30 Sármellék-Égenföld települési gödréből 1985-ben réztőr és rézkés pengéje,31 Balatonlelle- Felső Gamászon 2002-ben feltárt csontvázas sírokból rézgyöngyök, réztű, rézvéső, réztőr,32 Tikos- Nyárfás dűlő települési gödréből 2003-ban rézkés,33 Balatonlelle-Rádpusztán 2005-ben feltárt csontvázas sírból rézkarperec és törmelékes rézgyöngy34 került elő. A kalapált, tekercselt rézgyöngyök kivételével ezek a tárgyak viszonylag jó minőségű, jelentős darabok a késő rézkor egész fémművességi leltárában. A badeni kultúra rendkívül sokrétű szakrális életének, halál kultuszának csaknem minden létező formáját megtaláljuk Somogyországban. Az egy halottat tartalmazó önálló sír, a kettős és többes temetkezések, a tömegsírok, a települések használaton kívüli gödreibe, kutakba dobált tetemek vagy emberi testrészek, az áldozati gödrökben rétegzett temetkezések, a koponyatemetkezések különböző variációi, a szórthamvas vagy urnás temetkezések, a szimbolikus sírok és önálló temetők tükrözik a hitvilág bonyolultságát és sokszínűségét. A Balatonlellén feltárt két badeni sír több szempontból is a korszak különleges sírjai közé tartozik. A Balatonlelle-rádpusztai két késő rézkori sír újabb megnyilvánulása a Kr. e. 4. évezred második felében is létező koponyakultusznak. E rítus során a szabályosan eltemetett elhunytak mellé további emberi fejeket vagy azok töredékeit helyezték a sírokba. A sírok helyének kiválasztása tudatos lehetett: távol van a mindennapi élet színtereitől. Az ásatók megjegyzik, hogy a sírok kapcsolatban állhatnak a lelőhelytől északra lévő 67/2-3-4. sz. lelőhelyen feltárt késő rézkori teleppel.35 A kapcsolat valószínűleg csak annyi, hogy ott éltek a késő rézkori közösségek. Azt, hogy a sírokban talált halottak is ott éltek-e, nem tudjuk. A 367. sírban csak állatfogak voltak. A 35-45 éves nő feje alatt egy betört gyerekkoponyát találtak még a sír bontása során. A csontok helyzetéből egyértelmű, hogy előbb a kisgyermek fejét helyezték a sírba. Azt nem tudjuk, hogy gyermek és a felnőtt nő eltemetése egyidejű volt-e vagy hosszabb idő telt el a két elhantolás között. A 415. sírba az ékszerekkel és edényekkel eltemetett 8-9 éves gyermek mellett még 5 koponya ma28 Bondár 2016, 1. kép 29 Banner 1956, Taf. LXXXVII; Bondár 2015. Fig. 4. 2-3, 5. 30 Honti 1981, 4. kép 11. e-g 31 Virág 1999, 2. kép 32 Gyöngyök töredékei: Nagy 2010, 412-413, Abb. 22. 7, Abb. 24. 19, Abb. 36. 6, Abb. 42. 21-23, réztű: Nagy 2010, Abb. 24. 13, rézvéső: Abb. 24. 15, Abb. 44. 16, réztör: Nagy 2010, Abb. 11.8. 33 Honti et al. 2004, 47. 34 Molnár-Sipos 2005, 180; Molnár-Sípos 2006, 52 35 Molnár-Sipos 2006, 52. radványát találta meg az ásató. A részleges fejek 1-7 éves, 3-4 éves, 5-10 éves kisgyermekeké és egy 20- 25 éves felnőtté volt. Az alkar alatt előkerült töredékes koponyacsontok 3-5 éves gyerek teteméből kerültek ide. A temetkezés bolygatottsága miatt nem dönthető el, hogy az alkar alatti csontok a temetés előtt kerültek-e oda. A 367. és 415. sírba tett koponya maradványokon az antropológus nem talált vágásnyomokat, tehát nem véres esemény (kivégzés, lefejezés, skalpolás) eredményeként kerültek a sírba. A fejek sírba helyezésére valószínűbb az a magyarázat, hogy hitviláguk szokásai szerint kihantoltak korábbi sírokat és innen gyűjtötték be a már lágyrészek nélküli csontokat, gondosan szelektálva, állkapocs nélküli fejcsontokat kiválasztva. Nem tudjuk, hogy e kihantolások után egyszerre temették-e be a koponyamaradványokat vagy több egymást követő rituális esemény részeként kerültek a testi valójában eltemetett gyermek mellé a különböző fejrészek. Azt azonban tudjuk, hogy a két sírba temetett halottak és a melléjük tett koponyatöredékek között rokonsági kapcsolat volt. A nemrég elkészült archaeogenetikai vizsgálatok előzetes eredményeit Szécsényi-Nagy Anna foglalta össze. A többes temetkezés (415. sír) és a lelőhelyen feltárt 367. sír emberi csontmaradványainak NGS (újgenerációs DNS szekvenálás) alapú genetikai vizsgálata а ВТК Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumában zajlik. A 415. sírba temetett 8-9 éves gyermek a shotgun szekvenálás után végzett genetikai nemmeghatározás alapján fiúnak bizonyult. A teljes mitogenom (mitokondriális DNS) szekvenálás anyai ági rokonsági kapcsolatot mutatott a fiú és a sírba helyezett 5 további koponya közül kettővel. A többi három koponya közül kettő egy másik közös anyai leszármazási vonalon osztozott. A rokonság fokának megállapításához a DNS megtartása a koponyatető darabokban nem volt elegendő. A 415. sír egész gyermek csontvázának DNS megtartása elegendőnek bizonyult a teljes genom elemzéshez is, mellyel kiegészülhet a Kárpát-medence badeni korszakából eddig előállított csekély elemszámú DNS adatbázis. A Balatonlelle-Rádpusztán feltárt 415. sír minden szempontból különleges temetkezés. A 415. sír ékszermellékletei (az analógia nélküli pántkarperec, a csillogó felületű, egyelőre ismeretlen szerves anyagú fekete gyöngy és a gyereksírokban gyakran előforduló hengeres rézgyöngy) valamint a halott sírjába tett, a rokonaitól származó koponyamaradványok egyedülálló kontextust alkotnak a korszakban. Jelzik az eltemetett fiú különleges státuszát is, bizonyítják a koponyakultusz létezését a 4. évezred második felében és újabb jelét adják annak a bonyolult, sok elemből összekovácsolódott hitvilágnak, amely a Kárpát-medencében lépten-nyomon felsejlik előttünk a korszakban.
