Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Schmidt Péter: A Deseda-tó környékének éjjeli nagylepke fanuája

ADESEDA-TÓ KÖRNYÉKÉNEK ÉJJELI NAGYLEPKE FAUNÁJA

(LEPIDOPTERA: HETEROCERA)

57

Eredmények

A Deseda-víztározó környékén végzett két éven át tartó faunisztikai vizsgálat során összesen 386 éjjeli nagylepke-faj került elő a mintaterületről - ebből 5 faj a Microlepidopterák közé tartozik, amelyek főként a könnyű határozhatóság miatt kerültek feljegyzésre (1. táblázat). A vizsgálat során - kevés kivételtől eltekintve, elsősorban a védett és ritka fajokkal kapcsolatban - mennyiségi adatok nem kerültek feljegyzésre csak a jelenlét/hiány állapítható meg, így a fajok gyakoriságára nem lehet biztosan következtetni. Meg lehet vizsgálni, hogy melyek azok a fajok, amelyek több (esetleg az összes) mintavételi helyről előkerültek, de ez nem ad pontos képet a faj gyakoriságáról/ritkaságáról. Több esetben előfordult, hogy egy faj sok helyről előkerült, de mindig alacsony egyedszámban, ugyanakkor jó pár másik csupán 1-2 lelőhelyen mutatkozott, de ott kiemelkedő példányszámban.

A mintavételi helyek pontos meghatározása:

1: Magyaregres, Varga-Bonyi-árok, (MVB) - É. sz. 46,4507° K. h. 17,7721°

2: Magyaregres, Gombási-erdő, tópart, (MGT) - É. sz. 46,4442° K. h. 17,7843°

3: Magyaregres, Gombási-erdő, (MG)-É. sz. 46,4383° K. h. 17,7749°

4: Arborétum, (A) - É. sz. 46,4444° K. h. 17,7914°

5: Somogyaszaló, Deseda-erdő, (SD)- É. sz. 46,4446° K. h. 17,7972°

6: Somogyaszaló, Halomsírok, (SH) - É. sz. 46,4421° K. h. 17,7996 °

7: Kaposfüred-szőlőhegy, (KSZ) - É. sz. 46,4258° K. h. 17,7991°

8: Kaposfüred, Községi-erdő, (KK) - É. sz. 46,4044° K. h. 17,8072°

9: Toponár, Desedai-rét, (TD) - É. h. 46,3944° K. h. 17,8199°

A megtalált fajok állatföldrajzi besorolás szerinti megoszlásának összegzett ábrájából (2. ábra) jól látható, hogy a fajok pontosan 2/3-a (66%) euroszibériai elterjedésű, tehát a mérsékelt övi Eurázsia nagy részén előforduló, széles körben elterjedt taxon. A fauna értékesebb tagjait a mediterrán elterjedésű, déli, melegkedvelő fajok alkotják (27%). A mintaterület dél-dunántúli elhelyezkedése miatt magasabb ez az arány az országos értékhez képest. A diszjunkt elterjedésű sybilla faunaelemek aránya alacsony, ilyen megtalált fajok például a Pelosia obtusa vagy a Chariaspilates formosaria. Ezeken kívül néhány holarktikus taxon is előkerült, valamint az „egyéb” kategóriába a nearktikus, a mandzsúriai, a pacifikus fajok kerültek.

A kutatás során jegyzett fajok ökológiai beosztás szerinti összegzett ábrájából arra következtethetünk (3. ábra), hogy a Deseda-tó környékén a zonális lombhullató erdő a természetes növénytakaró, hiszen az éjszakai nagylepke fauna 41%-a zonális erdőlakó faj (sylvicol, quercetális, nemorális, pinetális, pubescentális). A fauna 21%-a gyepekhez kötődő fajnak minősül (szárazgyepi-sztyep, mezofil, lápréti, arundifil, altoherbosa). Euryök, vagyis tágtűrésű, gyakorlatilag minden természetközeli és bolygatott élőhelyen is előforduló fajok teszik ki a desedai fauna 20%át. Viszonylag jelentős azon fajok aránya (14%), amelyek az azonális, vagyis elsősorban nem a hőmérséklet és a domborzat, hanem jelen esetben a rendelkezésre álló vízmennyiség által fenntartott erdőkhöz kötöttek (láperdei, fűz-nyár, nyír-éger fajok). Ezek legtöbbször táplálékspecialisták, ezáltal veszélyeztetettebb és értékesebb faunakomponensek.

A terepi tapasztalatok és a begyűjtött adatok elemzését követően rövid természetvédelmi értékelést adhatunk a Deseda-víztározó környékének nagylepke faunájáról. Összesen: 386 éjjeli nagylepke-fajt sikerült megtalálni, ezek közül 8 jogszabályi oltalmat élvez (Magyar Közlöny 2015). Ezek a következők: Saturnia pyri, Euplagia quadripunctaria, Drymonia velitaris, Chariaspilates formosaria, Idia calvaria, Polypogon gryphalis, Dioszeghyana schmidtii, Naenia typica. 7 védett faj mellett 1 fokozottan védett fordul elő a vizsgált területen, ezek közül pedig 2 Natura 2000 jelölőfaj is. Bár a jelen vizsgálatsorozat elsősorban az éjjeli nagylepkékre fókuszált, a víztározó környékét számtalan alkalommal bejártam nappal is. Ezen bejárások során több értékes nappali lepkefaj is előkerült, amelyek közül a következő fajokat érdemes kiemelni. A Parnassius mnemosyne és az Euphydryas maturna az északi rész gyertyános-tölgyeseiben fordul elő. Cserrel elegyes gyertyános-tölgyesek lékeiben és szegélyeiben fordul elő a Neozephyrus quercus és a Satyrium ilicis. A Lycaena dispartűzlepkét az északi részen, a Desedapatak felduzzasztott része előtt találtam meg Thecla betulae-populáció társaságában. A vizsgált terület legértékesebb nappali lepkefajának, a Pyronia tithonus fajnak az egyedeit szintén ezen a részen, a patakvölgy keleti oldalán, kökényes legelő tetején jegyeztem fel.

A vizsgálat során előkerült éjszakai lepkék közül 3 fajt érdemes kiemelni, amelyek országos szinten is értékes és ritka fajoknak számítanak.

Lápi tarkaaraszoló - Chariaspilates formosaria (Eversmann, 1837)

Szép külleme miatt más lepkefajjal nem téveszthető össze ez a természetvédelmi szempontból kiemelkedően értékes araszolófaj. Diszjunkt elterjedésű, lápi faj, amely Közép- és Kelet-Európábán nagyon lokálisan, míg Kelet-Ázsiában széles körben elterjedt. A magyarországi populációk külön alfajt képviselnek (subsp. pannonica), ezért állatföldrajzi szempontból kiemelkedően nagy értékűek. A Dél-Dunántúlon a Dráva-mentén (Uherkovich 1978b), a Baláta-tónál, valamint a Nagy-berek és a Látrányi Puszta Természetvédelmi Területen (Ábrahám 2003) fordul elő. A faj erősen kötődik a jó vízellátású magassásos láprétekhez. Az ilyen élőhelyek eltűnése (kiszáradás, szukcesszió, becserjésedés, inváziós fajok (Solidago sp.) kiemelten veszélyeztetik megmaradt populációit. A vizsgált terület egyik legértékesebb lepkefaja, ugyanakkor nedvességigénye miatt az egyik legveszélyeztetettebb is. A víztározó gátja alatti területen 2018-ban 1,2019-ben 6 példánya jött a fényforráshoz (4. ábra).