Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gyenes Zsolt: "Szignál kultúra" - Látható hangzások
SZIGNÁL KULTÚRA" - LÁTHATÓ HANGZÁSOK 355 5. ábra. Gyenes, Zsolt: One Minute Signal. Audiovizuális mű, hibrid technika, 01:11 min., Signal Culture, Owego, New York, USA, 2019. Állóképek a videóból. tettük. Ezt a sajátos elektronikus interakciót gazdagíthatjuk korunk digitális applikációinak bevonásával. A lehetőségek igen széles horizontra tágulnak, tágultak ki. Muybridge, korszakalkotó, híres, másfél évszázaddal ezelőtt született mozgássorait tördeli egyre jobban szét a művész ebben az alkotásban. Fokozatosan szippantja be egy virtuális örvény a megsokszorozott, emblematikus média-reprezentációkat, Muybridge fekete-fehér képsorait. Folyamatosan „fényréseken” keresztül szemléljük a folyamatot, míg nem a kozmikus világ „elfárad” és vége lesz a közel negyed órás hangkép akciónak. Az ébren álmodásnak vége, a „fény-irányított sávokat” felváltja a taps és a mindent megvilágító természetes fény... A vetítés mágiája nem tűnik el, végigkíséri az emberiség történetét. Bizonyos szempontból az élő multimédia kapcsán visszatérünk az ősmozihoz, amikor a gépész kézzel tekerte a vetítő karját, akár ilyen formán irányítva a vetítés ritmusát is. A zongorista valós időben játszott; ahogy a filmet nézte, megélte annak a történéseit is. Kettő utolsó példánk e sorok írójának néhány újabb, a témához kapcsolódó audiovizuális művét ismerteti. A One Minute Signal című rövid opusz a Signal Cultureben készült, ahol a szerző rezidens művészként tartózkodott.9 A mű kísérlet hang és kép megfeleltetésére, ahol a hang generálja a mozgóképet. Az egész mű valós időben került rögzítésre; tehát improvizációnak is 9 https://www.youtube.com/watch?v=Gsx0ofpuTJ4 (2020. 03. 07.) nevezhető. Az analóg technika, melyre a teljes munka épül egy kisebb digitális beavatkozással nyerte el végső formáját (After Effects). A már korábban emlegetett klasszikus analóg audio-video technikai megoldásokra, mint például a Doepfer, a Jones Raster Scan és a Jones Colorizer/Mixer „képességeire”, sajátosságaira való építkezés meghatározó kiindulási tényező volt ebben az esetben is. Mi módon lehet valami újat létrehozni ezekkel az eszközökkel? A válasz, a leleményességen túl, még is talán a hibrid megoldásban keresendő; abban, ahogyan sajátos módon a régi és új elválaszthatatlanul összeforr. Az elektronika „régi oldala” a humánus részt képviseli, míg az új, a digitális világ, a gyorsasághoz és pontossághoz köthető. A hang, mint már említettük volt a kiindulása az anyagnak. Annak mono természete miatt két különböző improvizáció került a két különböző hangsávra (stereo). A véletlen találkozások új „együtthangzásokat” generáltak. A kép, tehát a hangoknak megfelelően alakult, változott (vizuális zene); így tükrözi annak „esetlegességét”, véletlen találkozásait. A vörös, fekete, fehér és (kékes)szürke színek alkalmazása utal a klasszikus avantgárd jellemző (szin)világára is. A mű síkban marad, az irányok az x és у koordinátákkal megközelíthetőek, behatárolhatóak. A hang nyers; megfelel a Doepfer szintetikus alaphangzásának (oszcillátorok). A kísérlet végeredménye; egy percig tartó folyamatos, intenzív „jeláradat”, mely audiovizuális kommunikációs formává áll össze. A geometrikus világ, a teljesen abszt-
