Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gyenes Zsolt: "Szignál kultúra" - Látható hangzások
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07: 351-356 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2020 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2020.7.351 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm „Szignál kultúra” - Látható hangzások GYENES ZSOLT Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Vizuális Intézet, H-7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 10., e-mail: dyenes@gmail.com Gyenes, Zs.: Signal Culture - Visual Acoustics. Abstract: The study discusses the relationship between sound and motion picture, focusing on some new hybrid art methods. The rediscovery of analog media art techniques raises interesting new questions today. How do the old and new techniques and thinking come together? Brief analysis of contemporary art examples makes written notions more plastic. Keywords: signal, early media instruments, visual music, hybrid art A „szignál kultúra” kifejezés mindjárt itt a tanulmány elején magyarázatra szorul. Nem egy elterjedt fogalmat jelölünk vele, hanem egy sajátos művészeti hozzáállásra utalunk. Azontúl a „szignál kultúra” egy fontos amerikai művészeti kísérleti-innovációs központ magyarra fordított, de inkább „magyarosított” neve is (Signal Culture, Owego, New York - 1. ábra). A szignál, a jel az elektronikus kép és hang területén alapvető kategória. A videó, ugyanúgy mint az elektronikus hang tulajdonképpen egy jel, amit szabadon lehet változtatni, transzformálni. Ennél a típusú audiovizuális médiumnál tehát az elektronikus szignál az alap; ez a kiindulás, a „teremtő folyamat esszenciája”. Ez hasonló módon, kissé megfoghatatlan valami, mint a digitális technikánál a bináris kód, mégis, az elektronikus jel valahol emberibb, élettel telibb dolog „utódjánál”. Misztikus, de van valami anyaghoz kötődő tulajdonsága is és amint tudjuk az anyag sérülékeny, változik; van színe és szaga; szóval evilági. Az analóg videóművészet egy igen karakteres változata egyértelműen a szignálokra épülő kísérletezés maga. A jel válik konkrét mivoltában a művészi vizsgálódás, kísérlet tárgyává; a jel tehát önnön magára utal. Nam June Paik egész művészete ezen a „gesztuson” alapul, annak is legnagyszerűbb technikai hozadéka, a Paik-Abe videószintetizátor, mely szimbóluma (lehetne) ennek a gondolkodásnak, ezeknek a megoldásoknak. A koreai származású művész mellett ezen a helyen kell megemlíteni még Gary Hill-1 vagy a Vasulka párost (Steina- Woody) is. Olyan művészek, mérnökök bábáskodtak még az új lehetőségek technikai megvalósításán, mint például az amerikai Dave Jones. A szálak összefutnak és az egyik meghatározó gócpont éppen a felső New York államban alakult ki, található ma is (Binghamton, Owego, stb.).1 Az állam ezen területén, analóg stúdiói-1 Nadir, Leila (2014): Upstate and Down with Pioneering Media Art. Internet: https://hyperallergic.com/154717/with-new-mediaupstate-goes-downtown/ (2020. 02. 27.) ban az említett művészek és mérnökök közül jóformán mindenki megfordult, vagy éppen itt él napjainkban is. Szóval, ha kutatgatunk a „szignál kultúra” területén, akkor jó helyen járunk arrafelé. A régi és új technológia, ami leginkább az analóg és digitális megoldásokat jelenti, sajátos fúziójuk kapcsán teljesen új lehetőségeket nyújtanak napjainkban. Elmondható, hogy megnőtt az érdeklődés egyrészről a régi technikák iránt, másrészről az új megoldások társulnak is azokhoz. Új egyedek születnek hibrid világunkban. Nagyvárosi kultúránk teljesen hibriddé válik, vált amúgy is. Az analóg videó-eszközök, technológiák sok esetben új digitális applikációkban születnek újjá. Példákat találhatunk erre mind a hang és a videó területén is. Az analóg média eszközök a legújabb megoldásokkal szimbiózisba lépve tehát új esztétikai formákat szülnek, illetve megteremtenek teljesen új művészeti kifejezési lehetőségeket. Az Experimental Television Center nyolc darabból álló DVD-sorozatban mutatja be a klasszikus, korai videó-eszközöket.2 Ezek közül válasszuk ki a Jones Frame Buffer-t és ismertessük dióhéjban lényegét, működését3 (2. ábra). A frame buffer egy „lassítottmegfagyasztott” animációs hatást keltő komplex effekt. Dave Jones eszköze az 1980-as években született, illetve terjedt el a videóművészek körében. Ez egy fekete-fehér, 256*256 pixelben dolgozó analóg és digitális technikákat ötvöző szerkezet. A színeket különféle colorizer-eк segítségével érik el, mint például a Jones Colorizer használatával. A buffer a bejövő jelet valós időben digitalizálja, pontosabban eltárolja, majd a beállításnak megfelelően újra lejátssza késleltetve, de úgy, hogy bekulcsolja (keying) a videókép kívánt részeibe. Közelmúlt és jelen idő keveredik; kikezdve a megszokott tér-idő rögzítési megoldásokat. Az idő zárójelbe kerül. Jones buffer-e alapból 16 állóképet tud tárolni. A mai hasonló digitális applikációk ennek sokszorosát tudják kapacitásban és felbontásban is. Ki kell emelnünk, hogy az említett, körülbelül negyven évvel ezelőtt született megoldás is real-time-ban működik, ami nagyon nagy teljesítmény... Gondolhatnánk, hogy az ilyen megoldások napjaink high-tech találmányai; de tapasztalhatjuk, hogy ez nem így van. Az ehhez hasonló kreatív művészeti-kísérleti eszkö-2 Hocking, Sherry Miller (produc., 2010): Early Media Instruments. DVD series. Experimental Television Center Ltd., USA. 3 Jones Frame Buffer in Experimental Television Center Studio System Manual (1980). Internet: http://www.experimentaltvcenter. org/jones-frame-buffer-experimental-television-center-studiosystem-manual (2020. 02. 29.)
