Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Géger Melinda: Az elveszett paradicsom. A vidéki táj és vidéki élet ábrázolása a somogyi képzőművészetben a 20. század első felében. I.
AZ ELVESZETT PARADICSOM 345 Modelljeit azonban a Párizsból magával hozott, sommázóan lényegretörő látásmóddal, távolságtartó módon készíti el. Piatsek bácsi megsértődött azon, hogy túl nagy orral, karikírozva ábrázolta a művész.36 Ezek a portrék fölényesen áttranszponáltak, szinte karikatúrává lényegítettek, és látásmódjukban a polgári világlátottság kívülálló bölcsessége is megnyilvánul. A családtagok eseménytelen élete és zárt milliője a vita contemplativa végtelenített poézisét adja. A nyugalomra, elmélkedésre építő, szemlélődő idillbe menekülő létforma számos képen sugallja a kontemplativ életérzést: olvasó, bóbiskoló, háttal ülő vagy merengő nőalakok, töprengő, pipázgató vagy borozgató férfialakok: a táblabíró világ ráérős, bölcselkedő semmittevésének szereplői. A bölcsességgel határos testi és szellemi passzivitás és vágy nélküli elégedettség az ókori idillek eredendő eszményi létformája, amely a 19. századra a középosztályok életideáljává szélesedett. Rippl-Rónai számára a Kaposvárra való visszaérkezés nem beleolvadást jelent, hanem némi szeretetteljes fölényt és bölcs sommázását annak, hogy „mivé lettünk”. Rippl-Rónai 1906-os sikerének valószínű oka e világ lelkiségének őszinte tolmácsolása, amit a közönség mélyen átérzett. A magyar polgár mentalitásának megalapozott kulturális tradíciója sokkal inkább megfelelt a vidékhez és népességéhez fűződő, biedermeier gyökerű, enyhén rezignált érzelmi élménynek, mint a párizsias nagyvilág frivolitásának. A kúria magasából... Polgári megrendelőréteg hiányában a kastélyokat birtokló arisztokrata családok komoly szerepet játszottak a hazai mecenatúrában. Rippl-Rónai az 1890-es években került kapcsolatba Andrássy Tivadar gróffal, akitől ebédlőjének tervezői megrendelését kapta. A gróf családját gyakran meglátogatta a tőketerebesi kastélyukban is, és leveleiben rendszeresen panaszkodott a megrendelések nehézkessége miatt. Kaposvárra való visszatelepülése után határozottan törekedett arra, hogy Andrásssy ebédlőhöz hasonló megbízásokat kapjon. Diákköri földbirtokos barátja, Somssich Géza közvetítésével jutott meghívásokhoz a kivadári, a körtvélyesi, a somogygeszti, az alsóbogáti vagy a bárdudvarnoki kastélyokba egy-egy vadászatra vagy nyaralásra, ahol a helyi szellemi elit találkozott.37 A nagyvárostól távoli, idilli élet színhelye évszázadok óta a vidéki kastély, kúria vagy nyaraló volt. A villareggiatura reneszánsz álmának megvalósítására a társadalom legfelső rétegének volt lehetősége. A művész az ilyen vendégeskedésekkor a maga módján próbált megrendeléseket szerezni: szorgalmasan festett. Járt Körtvélyesen, LesznayAnna családjánál, Halmos Imre somogygeszti kastélyában és Kunffy Lajost is többször meglátogatta Somogytúron.38 Bárdudvarnokon Goszthony Mihály földbirtokos meghívására fordult meg, és festői előmenetelre vonatkozó tanácsokat 36 Horváth János, 1995: Rippl-Rónai emlékkönyv. 19. 37 Horváth János, 1995: Rippl-Rónai emlékkönyv. 87. 38 Horváth János, 2011: Rippl-Rónai 150. 87. adott a család leányának. Goszthony Máriát később Budapesten a Haris közi esti iskolában is tanította rajzolni.39 Goszthony Mária közlése, hogy Somssich Géza Kopaszhegyi vadászkúriájának belső falait széles csíkokkal saját kezűleg festette ki.40 Rippl-Rónai reménykedett, hogy megbízásokat kap a helyi arisztokrata családoktól, de reményeiben gyakran kellett csalatkoznia. A vendégeskedések nyomán keletkezett több mint 10, kúriákat ábrázoló sorozata.41 E kúriaábrázolások sajátossága, hogy Rippl-Rónai a központi motívumként szolgáló kastélyépületeket hangsúlyos parkészletekkel egészítette ki. A kastély általában a dús pompával virágzó virágágyás mögött, rejtve húzódik meg. Emberalak ritkán jelenik meg, ha igen, akkor alárendelten, amint azt a Körtvélyesi kastély kétféle változatán látjuk. Ezáltal a művész az épület hívogató, vonzó jellegét emeli ki. A vidéki táj vonzotta a korabeli festőket. Magyarországon Nagybánya, Szolnok, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Gödöllő és Nyergesújfalu művésztelepei is a szabadba való kivonulás gondolatára alapozták programjukat. Nem véletlen, hogy a 19. század városlakó impresszionistái „fedezték” fel újra a zöld övezetet és a természetet. Megszokottá vált a szabadidőben a kirándulás „zöldbe”, a menekvés a város elidegenítő, nyomasztó hangulata elől. Rippl-Rónai éppen Somogytúron vendégeskedett Kunffy Lajosnál, amikor Lajos testvére az eladó Róma villára hívta fel a figyelmét.42 A Róma hegy gyermekkori kirándulásainak helyszíne volt. A művész 1906-os budapesti kiállításának bevételéből kis vagyon jött össze így a birtok megszerzése megvalósult álommá vált. A villa és a hozzá kapcsolódó kb. 14 holdas kisbirtok gazdálkodásra alkalmas terület volt szőlővel, szántóval, réttel, továbbá gyümölcsöst is magába foglalt (7. ábra). A festő felesben műveltette a gazdaságot, ő maga nem tanult bele a gazdálkodásba, annak ellenére, hogy Kaposváron elsősorban a Róma villa tulajdonosaként, földbirtokosként volt elkönyvelve.43 Képeladásait főként zsidó származású ügyvédek illetve az orvosok családi arcképei jelentették (családfő, feleség, gyerek), sok esetben a Róma villához megrendelt munkát fizette ki a festményeivel. A kaposvári Róma-hegyen álló új otthon környezetében megélt élmények nyomán számos mű született. Képcímeiben beszél a birtokon zajló gazdálkodásról és az ottani életről is: Gyűjtik a szénámat kaposi kertemben; Berakják a gabonát estefelé; Kukoricaszedés; Az én nyíresem vágáskor télen. A gazdálkodás munkáját bemutató képein Rippl soha nem az ember, inkább a táj karakterével foglalkozik: a dolgozó emberalak a képi egységnek alárendelt, szervesen hozzátartozó, de mellékékes tényező. 39 Horváth János, 2008: A Rippl-Rónai tanítványok. Rippl-Rónai művészetének hatása az 1910-es években Kaposváron, 339. 40 Goszthony Mária szóbeli közlése Horváth Jánosnak. 1985 k. 41 Genthon István feljegyzései, MTA MKCS-C-l-36/2206, 2217, 2359, 2367, 2386, 2403, 2431, 2434, 2437, 2685, 2711, 2975 42 Horváth János közlése a szerzőnek, 2019. 43 Horváth János, 1998: Róma villa egykor és ma. - Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. 169.
