Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Géger Melinda: Az elveszett paradicsom. A vidéki táj és vidéki élet ábrázolása a somogyi képzőművészetben a 20. század első felében. I.
AZ ELVESZETT PARADICSOM 339 Ez utóbbi, kritikai képeken már a vidéken élők életkörülményein, a szegénységen, kiszolgáltatottságon van a hangsúly. A valóságfeltárásra irányuló igény az első világháború után színre lépő népi mozgalommal erősödött meg. A két világháború közti időszakban, amikor felgyorsult a parasztság hagyományos életformájának bomlása, Szabó Zoltán keserűen jellemzi a hanyatlás folyamatát: „...a civilizáció javainak alja egyre szivárog le a faluba. Értékben semmi módon nem ér fel azzal a parasztkultúrával, melynek utolsó maradványait pusztítja, és most már az emlékeit is pusztulással fenyegeti.”'7 A 20. században meghatározó a nemzeti és a vidék összekapcsolásának idealizáló illetve a kritikai vidékkép realizmusának ellentmondása.17 18 Utóbbi művészetben történő lecsapódása különösen a 20. század második felében regisztrálható. A vidéki idill motívumai a század első felében A századforduló első két évtizedében Magyarország a soknyelvű monarchia része, erős önállósodó törekvésekkel, önálló, orientációiban szabad választásokat követő kultúrával. A monarchia világlátott polgárságának vidékidillje az egyetemes kultúrába való integrálódás igénye mellett jelentkezett somogyi képzőművészek, elsősorban Rippl-Rónai József, Vaszary János és Kunffy Lajos munkásságában. (Az alföldi művészet mélyrealizmusa és társadalomkritikája Somogybán egyáltalán nem jellemző.) Ezek a művészek születésük, itt tartózkodásuk vagy családi hagyományaik alapján szorosan kötődtek a régióhoz. Az adott vidéki táj azért érdekelte őket, mert érzelmileg ez biztosította számukra a meghitt, otthonias környezetet. A vidékről és faluról megkonstruált képük - amely szemben áll az iparosodással és a modern nagyváros homogenizáló törekvéseivel - az aranykori, eltűnőben lévő világ feletti sajnálkozás érzését is magában hordozza és. (Az utóbbi jelenséget csak Vaszary János dolgozta fel az 1930-as évek képeiben.) Érdekes kísérlet Bernáth Aurélé, amely a helyi, lokális szintet meghaladó, de alapvetően a vidékhez kötődő természetelvű festészet kidolgozására példa. A tanulmány első és második részében sorra veszszük a vidékidill legfontosabb jellemzőit, amelyek helyekben és motívumokban meghatározó összetevői a következők: Vidék és város életmódbeli szembeállításában gyakori vélekedés, hogy a vidéki kultúra sokkal statikusabb, mint a városi. Mozdulatlansága, állandósághoz való ragaszkodása évezredes hagyomány. Szociológiai kutatásokban megjelenő nézetek szerint a „vidéki élet nyugalmasabb, kevesebb a stressz, a vidéki ház a béke szigeteként jelenik meg. .. A városban zaj és rohanás van, ami stresszessé teszi az embert szemben a vidék csendjével és békéjével.”19 A 20. század első felében a vidék mint elkülönült társadalom jelenik meg a képzőművészeti alkotásokon. Zártsága, lehatároltsá-17 Szabó Zoltán, 1937: Atardi helyzet. 152. 18 Kovách Imre, 2012: A vidék az ezredfordulón. A jelenkori magyar vidéki társadalom szerkezeti és hatalmi változásai. 32. 19 Csurgó Bernadett 2013: Vidéken lakni és vidéken élni. 226. ga a belső béke, a nyugalom és változatlanság garanciája. Rippl-Rónai és Kunffy otthon-idilljei ennek a koncepciónak képi megfelelői. Békesség, gondtalanság, nyugalom alkotják e bukolikus létállapot fő vonásait. A helyek lokalizáltak, nem ültethetők át máshová, az ide kötődő emberek karaktere a hely sajátosságához illeszkedik. Az elvonulásban a művész a személyes boldogság utópiáit véli feltalálni. Rippl-Rónai számára a Róma villa meghatározott sajátosságokkal leírható, zárt tér. Az otthoni milliő állandósult motívumai, a bóbiskoló családtagok, ismerős berendezési tárgyak sora adja a biztonság érzését. Kunffynál a somogytúri kúria kínálja ugyanezt a „menedéket”. Nála az ismerős somogytúri emberek, a birtokon történő gazdálkodás, az évszakok és a mezőgazdasági munka ritmusa hordozza magában az otthoniasságot (1. ábra). A vidéki-kisvárosi idill meghatározó alkotórésze, a közösséghez tartozás érzése az ember természetes igényét kifejezi ki az individuális város elidegenedettségének ellensúlyozására.20 Vidéken mindenki ismeri egymást, a szomszédsági kapcsolatok élőbbek, a helyi közösségi élet és a szoros kapcsolati háló a vidéki közösség ethoszának egyik uralkodó eleme.2' E közösségi háló mellett a vidék jellegzetességének tartják az erős, élő rokonsági kötelékeket, melynek legfőbb leképezője a család. Rippl-Rónai kisvárosi idilljei ezt a családias otthonosságot és az egymáshoz tartozás kedélyességét közvetítik. A vidéki táj egyértelműen az agrártermelés helyeként azonosítható. Rippl-Rónai és különösen Kunffy Lajos számos műve örökíti meg a birtokhoz vagy uradalomhoz kapcsolódó mezőgazdasági munkát és az ott tevékenykedő embereket. A parasztember Vaszary művein súlyos és erőteljes, szinte heroikussá növesztett alak, míg Kunffy Lajosnál a karakter egyediségében fogható meg. Egy hazatérő aratókat ábrázoló festménye még Ferenc József elismerését is elnyerte.22 A két művész parasztembereire kevéssé jellemző az a fajta kiszolgáltatottság, ami az alföldi művészeknél megfigyelhető (2. ábra). Az etnikai kisebbségek közül a cigányság szintén Kunffy Lajosban találta meg az egyik korai és egyben autentikus tolmácsolóját. A primitív társadalmakra jellemző gondtalanság, a természettel való tökéletes összhang és a vagyon hiányával együtt járó életmód a vidékidill elfogadott része, egyúttal műveinek fontos alkotóeleme (3. ábra). A vidéki társadalmakban fontos szerepe van a tradícióknak. A szokások, az élet általános rendjét tükröző kultuszok megélése a vidéki élet ritmusának természetes része. „A vidéki emberek sokkal hagyománytisztelőbbek, vannak még helyi hagyományok, amit érdemes ápolni. Ezek a hagyományok döntően a parasztsághoz köthetők, és erős közösségteremtő szerepük van ma is. A hagyomány fontos eleme továbbá a parasztház, ami néhány esetben a vidék megőrző Csurgó Bernadett 2013: Vidéken lakni és vidéken élni. 238. 21 Csurgó Bernadett 2013: Vidéken lakni és vidéken élni. 227. 22 Kunffy Lajos, 2006: Visszaemlékezéseim. 72.
