Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Domokos Tamás - Páll Gergely Barna: Helix lucorum Linnaeus 1758 elterjedése, héjalaktana Budapest XI. és XII. (Hegyvidék) kerületében
32 DOMOKOS TAMÁS és PÁLL-GERGELY BARNA némileg kiugrik, ami arra utalhat, hogy a hegyvidéki minták közül a „leghegyvidékibb”, azaz a mikroterében feltehetőleg legalacsonyabb a hőmérséklet. Ha a Bürök utcai gyűjtőhely leírását és a táblázatokban található adatokat összevetjük a többi gyűjtőhelyével, akkor a következőket állapíthatjuk meg: 1. Itt legnagyobb az abundancia. 2. Itt találtuk a legtöbb élő egyedet. 3. A ~ 50 m2 kiterjedésű élőhelyre két oldalról betonkerítés és jól záró idős fák, a rézsű alján pedig egy magas épülettömb vet árnyékot. Tehát a többi biotóptól eltérő ökológiai faktorokkal magyarázhatjuk az itteni átlagok kiugró voltát. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a különbségeket a csigaegyüttesünk genetikai állományában megmutatkozó különbség generálták. Summa summarum az ökológiai vagy a genetikai tényezők okozzák a héjalaktani különbségeket kérdésre természetesen molekuláris taxonómiai, filogenetikai vizsgálatok tudnának megbízható választ adni. Hibridizáció kérdése Csupán egy alkalommal (2019. 05. 21. reggel 7 óra, 12 °C), a Bürök utca 41. sz. előtti járdán figyeltük meg a Helix pomatia és Helix lucorum sikeres/sikertelen kopulálását. A mérések során kézbe vett 313 db héjon a megszokottól eltérő mintázattal nem találkoztunk. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a bokros biotóp szukcessziójában talált 88 E1/E2 létállapotú aduit Helix lucorum mellett csupán 8 hasonló létállapotú Helix pomatia került elő! Összefoglalás Az abundancia meghatározására alkalmas Bürök utcai gyűjtőhelyen az aduit példányok esetében 1,7 db/m2, az összes élő példány esetében pedig 2,4 db/ m2 gyakorisági érték adódott. E biotópból kiinduló migráció távolsága - megfelelő ökológiai viszonyok között - naponta 10 m-es nagyságrendet is elérhetett. Egy esetben sikerült a Helix pomatia és a Helix lucorum kopulációját megfigyelni. 313 egyed vizsgálata során korábbi hibridizációra utaló jeleket a héjmintázatban nem észleltünk. A biometriai vizsgálatokhoz felhasznált egyedek száma a vizsgált terület adottságainak megfelelően igen különböző volt: 14, 33, 88, 52, 17, 59, 50. Természetesen a nagyobb példányszámok esetében tapasztaltuk a biológiában szokásos normális eloszláshoz való közelítést. A legkisebb szélesség /átmérő (W) és magasság (H) adatok nagysága: 31,7 és 26,9 mm. Ezeket az értékeket a XI. kerületi Bocskai és Daróci utcai nyitott, nagy aszfaltfelület közelében fekvő habitátjában nyertük. A legnagyobb W és H értékek: 50,6 és 41,1 mm. Ezek az értékek a Bürök utcai és az Apor Vilmos tér-Jagelló út -Németvölgyi úti gyűjtőhelyhez kötődnek. Az ökológiai szempontból igen mozaikos Apor Vilmos tér-Jagelló út-Németvölgyi úti gyűjtőterület - a kisebb méretek gyakorisága tekintetében - az árnyékosabb Bürök utcai és Mártonhegyi úti biotópok között átmenetet képez. A különböző gyűjtőhelyek megegyeztek abban, hogy azonos osztályközben érték el „gömbölyűségük” (W/H) maximumát (1,15-1,20). A ház szélességének/átmérőjének növekedésével a ház lapultabbá válását tapasztaltuk. Azonos biotópban (Bürök utca 24-26.) végzett holt és élő példányok összehasonlító statisztikai vizsgálata során megállapítottuk, hogy az élő egyedek héjmorfológiai paraméterei (W, H) az adaptáció során szignifikánsan kisebbek, mint a korábbi népességé. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a tapasztalt tendencia okát tisztázzuk. A tengerszint feletti magasság növekedésével/hőmérséklet csökkenésével telítési görbének megfelelően nő az alaki jellemzők közül a szélesség és magasság átlaga, a „gömbölyűség” viszont praktice változatlan marad. Köszönetnyilvánítás Köszönet illeti Nacsa Kálmán barátunkat a kézirat átnézéséért és számos megjegyzéséért.
