Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Varga Éva: Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések az Rippl-Rónai Múzeumban
298 VARGA ÉVA A II. világháború idején Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen. Először az 1939-1940-es téli háborúban (segítséget kapott többek között Svédországtól, illetve egy zászlóaljnyi önkéntest Magyarországtól is), majd 1941 és 1944 között (Németország jelentékeny segítségével). Ezt követte a Lappföldi háború 1944- 1945-ben, amikor Finnország kivonulásra kényszeritette a németeket az országból. A II. világháború következtében Finnország jelentős területeket vesztett. Ezek egy részén szervezték meg a szovjet Karéliát, más részét a leningrádi, illetve a murmanszki területhez csatolták. A II. világháború után Finnország a Szovjetunió és a nyugati országok között ütközőzóna. Társadalmi berendezkedése nyugati mintát követett, katonailag azonban kiszolgáltatott volt a Szovjetuniónak. A Szovjetunió összeomlása után Finnország is önállóan választhatta meg fejlődésének útját. 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, 2002-ben pedig az elsők között tért át az euro használatára. 3 1976 ill. 1982 (Ez utóbbi dátum szerepel Komisszár Dénes: Mezőgazdaság és protokoll. Losonczi Pál kitüntetései a sajtó tükrében című tanulmányában (Somogyi Múzeumok Közleményei, Kaposvár, 2007. 103. p.) azzal a megjegyzéssel, hogy valószínűleg Mauno Henrik Koivisto finn elnök 1982-es, hivatalos magyarországi látogatásakor kapta meg a kitüntetést Losonczi Pál. 4 dr. Urho Kaleva Kekkonen (1900 - 1986) finn politikus, miniszterelnök, köztársasági elnök. A Helsinki Egyetemen magánjogot tanult, 1928-ban szerzett diplomát, 1936-ban doktori fokozatot. Az 1920-as évektől mint jogász egyre szorosabb kapcsolatba került azt agrármozgalommal, 1927-32 között a Mezőgazdasági Minisztérium tisztviselője, 1936-56 közt az Agrárpárt (későbbi nevén Centrumpárt) parlamenti képviselője volt. Kezdetben határozott szovjetellenes álláspontot képviselt (1940-ben másodmagával ellenezte, hogy bármely finn területet átengedjenek a Szovjetuniónak). 1943-ban azonban felismerte, hogy Németország el fogja veszíteni a háborút, s arra a következtetésre jutott, hogy Finnországnak a baráti semlegesség politikáját kell folytatnia a Szovjetunióval, ha meg akarja őrizni függetlenségét. 1936-tól kezdve többször miniszter, majd 1950-56-ban miniszterelnök volt. Paasikivi elnök halála után 1956-1981 között ő volt Finnország államfője. A Szovjetunió irányában folytatott óvatos, de baráti politikát a Paasikivi-Kekkonen irányvonalnak nevezték el. Kekkonen a skandináv államok semlegességét hirdető politikájával nagy tekintélyt szerzett 1962-ben és 1968-ban is megválasztották, 1973-ban pedig a parlament 4 évvel meghosszabbította harmadik hivatali ciklusát. 1978-ban újból ő lett az államfő, e tisztségről - megromlott egészsége miatt - 1981-ben mondott le. Neve összeforrt a békés egymás mellett élés és a népek közötti bizalom megteremtéséért folytatott küzdelem politikájával. E tevékenységének betetőzése volt 1975-ben az első európai biztonsági és együttműködési konferencia megszervezése Helsinkiben. Érdekességként jegyezzük meg továbbá: Diákévei alatt Kekkonen aktív sportoló volt. 1924-ben finn országos bajnok lett magasugrásban, később a finn sportszövetség, majd a finn olimpiai bizottság elnöke. Sportolóként 1929-ben járt Magyarországon. 1963-ban nem hivatalos látogatásra érkezett. 1969-es államfői látogatása után 1975-ben Jugoszláviába jövet-menet tett látogatást Kádár Jánosnál és Losonczi Pálnál. 1976. november 17-20. ismét Magyarországon járt. Egy 2004. évi televíziós műsor nézői az egyik legnagyobb finn személyiségnek nyilvánították.
