Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Varga Éva: Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések az Rippl-Rónai Múzeumban
ÉRDEM ÉS PROTOKOLL. ÁLLAMFŐI KITÜNTETÉSEK A RIPPL-RÓNAI MÚZEUMBAN 291 let mibenlétének, jogkörének lényegét.32 Az elnök elvben három fontos területet felügyelt, ám ezek a gyakorlatban többé-kevésbé névleges feladatköröknek bizonyultak. A testület a parlament utólagos jóváhagyásával törvényerejű rendeleteket alkothatott. Ezeket azonban az MSZMP központi szerveiben készítették elő, az Elnöki Tanácsban valódi vitákat nem tartottak. A kegyelem gyakorlásának jogával kapcsolatban papíron az Igazságügyi Minisztérium, a gyakorlatban a Belügyminisztérium készítette elő a döntéseket. Maradt a reprezentatív funkció: magas rangú külföldi politikusok, delegációk itthoni fogadása és Magyarország államfői szintű külföldi képviselete. 1967-ben Losonczi Pál elérte karrierje csúcsát. Ám olyan funkciót vállalt, amelyhez semmit sem értett: sem szakképzettsége, sem diplomáciai ismeretei nem voltak. Kádárnak ilyen tulajdonságokkal rendelkező elnökre nem is volt szüksége. A pártfegyelem és az egyéni ambíció kizárta a poszt visszautasításának lehetőségét. Losonczi tehát nem volt (nem is lehetett) önálló hatalmi-politikai tényező. 1975-ig például nem volt PB- tag, államfői funkciója ellenére a legfontosabb politikai döntésekről is csak utólag kapott tájékoztatást.33 1969- től a PB ülésein már állandó meghívottként vesz részt. A napirendi jegyzékekből kiderül, hogy a PB ülésein az államfő minden külföldi útjáról beszámol, nyilatkozatait jóváhagyatja, még az országon belüli látogatásairól, meghívásairól is jelentést tesz. 1975-re már feltehetőleg kínossá vált, hogy nem tagja a legfelső pártvezetésnek. A magyar külpolitika sikerei miatt azonban egyre fontosabbá vált, hogy az államfői funkcióval együtt járó protokolláris és nemzetközi feladatok ne nélkülözzék a legmagasabb szintű párttestületi tagságot. Tekintettel arra, hogy a belpolitika alakítása kívül esett Losonczi Pál hatáskörén és személyes lehetőségein, államfői tevékenysége jórészt a külkapcsolatok alakításában való részvételre korlátozódott.34 Annak eldöntése is párthatáskörbe tartozott, hogy mely államok vezetőit hívjuk meg magyarországi látogatásra, illetve mely meghívásokat milyen szinten fogadunk el. Az államfő számára a pártállam keretei között kijelölt mozgásteret külföldi útjai jelzik. Losonczi első külföldi vendége 1968 májusában a mongol államfő volt, első külföldi útja ugyanez év júniusában az NDK-ba vezetett. Walter Ulbricht pártfőtitkárállamfő 75. születésnapján képviselte Magyarországot. Magyarország „utazó” elnöke Az ENSZ és Magyarország kapcsolatának 1963-as normalizálása előtt a Kádár-rendszer nagyfokú nemzetközi elszigeteltségtől szenvedett. Ezen a helyzeten Kádár két módon igyekezett enyhíteni: a szomszédos szocialista országok bizalmának elnyerésével, illetve kapcso32 Az összehasonlítást sokan megtették már előttem, részletesen felhívva a különbségekre a figyelmet. (Erről Bolvári-Takács Gábor: Csendben a csúcson. Vázlatpontok Losonczi Pál államfői portréjához. Zempléni Múzsa. Vili. évfolyam 3. (31.) szám - 2008. ősz, 13-14. p 33 Például az 1968-as csehszlovák válsággal kapcsolatos pártközi megbeszélések előkészítésekor. 34 A külügy, bár a miniszterelnök hatáskörébe tartozott, valójában ugyancsak pártirányítás alatt állt. latok létesítésével a harmadik világ szovjetbarát országai és az el nem kötelezett országok felé. A Szovjetunió iránti lojalitás és a szovjet irányvonalhoz való feltétlen alkalmazkodás - természetesen - mindvégig a kádári külpolitika alapelve maradt. A 60-as évek második fele, a 70-es évek eleje - a harmadik világ országainak függetlenedése nyomán - a diplomáciai kapcsolatok ugrásszerű kiszélesedésének időszaka Magyarországon. Losonczi államfői periódusának első tíz évében hazánk 53, főleg afrikai, dél-amerikai és ázsiai állammal létesít diplomáciai kapcsolatot (pl. Angola, Kolumbia, Líbia, Mexikó, Peru stb.), de európai országokkal is (Írország, Málta, NSZK, Portugália, Spanyolország). Ezzel párhuzamosan, a 60-as évek végétől mind nagyobb méretet öltött a magyar államférfiak külföldi látogatásainak sorozata. Nagy jelentőséggel bírt, hogy a 60-as évek végétől formálódó önállóbb magyar külpolitika a nyugati világ felé is nyitott. Egyre nagyobb hangsúly tevődött a nemzeti szempontból előnyös külkapcsolatokra, a mozgástér fokozatos tágítására. A folyamat hátterében a modern világgazdasági folyamatokhoz való csatlakozás igénye állt. Az ország első partnerei ebben, a kétpólusú világ határán elhelyezkedő két semleges ország: Finnország és Ausztria lett. A NET elnöke külföldi látogatásai során illetve külföldi közjogi méltóságok magyarországi fogadása alkalmával a diplomáciai protokoll szerint magas külföldi kitüntetésekben részesült. Múzeumunk gyűjteményében lévő rangos külföldi kitüntetések, érmek nyolcada származik Nyugat-Európából (Finnország, Ausztria, Spanyolország, Portugália, Ciprus), ötödé a Szovjetunióból, közel egyharmada baráti szocialista országból (Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária, VDK, KDK, Mongólia, Kuba), a többi, kb. a fele az ún. fejlődő (afrikai, latin-amerikai, ázsiai) országokból való. Az elnök elhunyta alkalmából a bulvársajtó előszeretettel emlegette az elnöki utazások egzotikumát (utalva őslakosok rituális táncára, teknősháton való lovaglásra, éhínség sújtotta népek fényűző diktátorainak pompájára). Az elnöki találkozók közül leginkább a nem szalonképes, visszatetszést keltő politikusokat emelték ki: a véreskezű ugandai diktátort, Idi Amint, az emberevéssel is gyanúsított, kegyetlen Jean-Bédel Bokassát, Fekete-Afrika leghírhedtebb diktátorát, a Közép-afrikai Köztársaság császárát.35 Az országos média sajnálattal vette tudomásul 2005-ös „érdeklődése” alkalmából, hogy ezekből az államokból sem aján-35 A Bokassával való kapcsolat lejárató mivoltára példa az 1981- es francia elnökválasztás. Giscard d’Estaing francia konzervatív politikus 1973-ban pénzügyminiszterként állítólag két nagy értékű gyémántot kapott a Közép-afrikai Köztársaság elnökétől, Bokassától. A sajtó sugallata szerint az ajándék befolyásolta Giscard későbbi politikáját. Franciaország kezdetben ugyanis támogatta a diktatúrát, de miután 1979 áprilisában 100 iskolás gyereket lemészároltak Bokassa fegyveresei, a francia titkosszolgálat a helyi ellenzékkel szövetkezve megdöntötte a diktátor uralmát. A sajtó egy hónap múlva nyilvánosságra hozta a gyémántokról szóló dokumentumokat. A francia elnök tagadta, hogy személyes tulajdonába vette volna a gyémántokat. Ráadásul, protokoll szerint a hivatalos látogatáson kapott ajándék az országot illette volna meg. (Erről Id. Retro évek. így éltünk 1981-82. Szerk.: Sz. Soós Éva. Média Service Zawada Kft. kiad. Bp., 2012. 39. p.)
