Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Varga Éva: Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések az Rippl-Rónai Múzeumban
ÉRDEM ÉS PROTOKOLL. ÁLLAMFŐI KITÜNTETÉSEK A RIPPL-RÓNAI MÚZEUMBAN 289 szövetkezeti szervezést nem a Rákosi-Gerő-féle pártiskolában tanulták.” Ezek az emberek pedig nem mások, mint „a régi szövetkezeti értelmiségiek, akiket a Rákosi-érában annyira elnyomtak és akik ilyen körülmények között is alárendelt beosztásban is értek el eredményeket”.21 E dokumentumok tükrében elmondható, hogy a forradalom idején Losonczi személye különösebben nem volt érintve, pusztán ún. „védő őrizetben” volt. A forradalom leverése után az ország új vezetése a nemzetközi elszigeteltség és a megtorlás belpolitikai légkörében, jobb- és baloldali szélsőségek elleni küzdelmet folytatva a gazdaság helyreállítását, az életszínvonal fejlesztését, a tömegek megnyerését tűzi ki célul. Az 1957-es pártértekezleten Losonczi Pál személye ismét előtérbe kerül, a KB tagjává választják.22 Az agrárkérdést az MSZMP 1959-es pártkongreszszusáig folyamatosan napirenden tartják. Számos pártdokumentum születik a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztéséről, 1957 novemberétől folyik a tapasztalatszerzés a gyakorlatban is. A helyszíni tájékozódásban (Csongrád, Fejér, Heves, Somogy és Szolnok megyében) 12 КВ-tag és póttag, köztük Losonczi Pál is szerepet kap. A barcsi Vörös Csillag Tsz. 1957. december 13-i zárszámadásán a kormány és a KB több tagja mellett Kádár is megjelenik. Beszédében a szövetkezeti mozgalom megerősítésére, az ellenséggel szembeni kíméletlen fellépésre, egyúttal a parasztság egyéni jövedelmeinek kívánatos növelésére helyezi a hangsúlyt. Losonczi álláspontját a gyakorlat látszik igazolni: előrelépést a gépesítésben, a szakképzésben, hangsúlyozva az egyéni ösztönző tényező szerepét......mindaz jó, ami előreviszi a termelést, növeli az árutermelést, és a tagoknak is az anyagi érdekeltségét növeli.”23 1958-ban megkapja a Szocialista Munkáért Érdemérem24 és a Munkás-Paraszt Hatalomért25 kitüntetéseket. 1959 elején másodszor is nekifog a hatalom a mezőgazdaság kollektivizálásának. Kezdetben Dögéi Imre földművelésügyi miniszter irányítja a munkát. A szovjet utat erőlteti, gyors és erőszakos kolhozosítást akar. Vele szemben Fehér Lajos, az MSZMP KB mezőgazdasági osztályvezetője markánsan eltérő álláspon-21 Kiss Imre: Megint az éretelmiség legyen a bűnbak? Somogyország 1956. december 28.= Szántó im. 312. p. 22 Tagja maradt 1989. február 21-ig. Losonczi az említett 1957-es értekezlet második napján szót kapott. Helyesnek tartotta a kormány agrárfejlesztési intézkedéseit. Az ellenforradalom bűnei között elsősorban a téeszek szétverését ostorozta. A téeszek felbomlásával kapcsolatban azonban hibásnak tartotta az 1955 utáni erőltetett újraszervezést is. 23 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959- 1960. évi jegyzőkönyvei. Szerk.: S. Kosztricz Anna, Némethné Vágyi Karola, Simon István, Soós László. Magyar Országos Levéltár. 1999. 335-340. p. 24 A kitüntetést 1953-ban, a szocializmus építésében kimagasló érdemeket szerzett polgári személyek elismerésére alapította az országgyűlés. 1963-ig adományozták. Külleme 1954-ben és 1957-ben megváltozott. Erről Makai-Héri: Kereszt, érem, csillag, kitüntetések a magyar történelemben. Helikon Kiadó, Budapest, 2002. 236. p. vagy Bodrogi Péter - Molnár József - Zeidler Sándor: Nagy magyar kitüntetéskönyv. Szerk.: Rácz Árpád. Rubicon К., Budapest, 2005. 204-205. p. 25 Az 1956-os ellenforradalom leverésében, az ország rendjének megszilárdításában kifejtett tevékenység elismerésére 1957-ben alapította a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Makai-Héri im. 239. p., ill. Nagy Magyar kitüntetéskönyv 222. p. tot képvisel. Rainer János frappáns megfogalmazása szerint Fehér Lajos „lappangó Nagy Imre követő volt, aki ugyan megtagadta a kivégzett miniszterelnököt, de politikájából igyekezett átmenteni valamit.” Fehér azt követelte, hogy a kollektivizálás alatt ne csökkenjen a mezőgazdasági termelés, ami ekkor egyértelműen a sztálini módszer kritikáját jelentette.26 A szélsőségeket Kádár János nem tolerálta. Dögéit leváltották, Fehérnek pedig önkritikát kellett gyakorolnia. Kádár célja az ’56 után fokozatosan konszolidálódó hazai politikai és gazdasági közélet megszilárdítása, a felső vezetés friss és erkölcsileg támadhatatlan erőkkel való „feltöltése”, egyben a munkás-paraszt szövetségi politika erősítése volt. így került előtérbe újra Losonczi Pál. A sikeres téeszelnök 1960-ban földművelésügyi miniszter lesz. Személye több szempontból is ideális választásnak tűnt. 1956 előtt nem kompromittálódott. Ugyanakkor az általa alapított barcsi szövetkezet sem 1953-ban (Nagy Imre első miniszterelnökségekor), sem 1956 novemberében nem oszlott fel. Az ilyen szövetkezetek ritkák voltak, felértékelődtek a hatalom számára. Losonczi nem a szovjet mintát másolta, képes volt egyben tartani a szövetkezetét. A munkaegység alapú elszámolás helyett olyan díjszabási rendszert állapított meg, amelyben a tagok jobban megtalálták a számításukat. Ez ellentétes volt a Dögéi erőltette szovjet mintával, ezért számított 1959-ben Losonczi is - ahogy Kádár fogalmazott - fekete báránynak. Paraszti származása, gyakorlatban alkalmazott módszerei, viszonylag fiatal életkora (41 éves) s ugyanakkor régi párttagsága mind-mind személye mellett szóltak. A miniszter Losonczi vezetésével 1961 végére lezárul a kollektivizálás, a Barcson használt modellt több helyen engedélyezték. Sikerült megakadályozni a mezőgazdasági termelés összeomlását. A munkában a gyakorlatias, tapasztalt Losonczi partnere és egyúttal felettese is az 1959-ben КВ-titkárrá, majd 1962-ben miniszterelnök-helyettessé választott elméleti szakember, Fehér Lajos.27 Losonczi Pál otthonosan mozog az agrárium világában. Ismeri a földművesek életét, gondolkodását, de számítani kíván a tanult emberek munkájára is. Minisztersége alatt válnak önállóvá az agrártudományi egyetemek fakultásai, Sopronban erdészeti és faipari egyetem létesül (1962), a gödöllői egyetem alapkövét ő, a miniszter helyezi el, hogy a mezőgazdasági gépészmérnöki kar kiépülhessen. 1963-tól indul a mezőgazdaság rendszeres, évi támogatása, folyamatosan jelennek meg az ár- és hitelpolitikai, valamint a tervezési jogszabályok. 26 Mint ismeretes, a Szovjetunióban az erőszakos kolhozosítást hatalmas éhínség követte. 27 Együtt dolgoztak az 1959-ben létrehozott Agrárpolitikai Bizottságot felváltó Mezőgazdasági Bizottságban (a vezetője Fehér Lajos, Losonczit pedig 1960-ban választják be a testületbe), illetve az 1966-ban létrehozott Szövetkezetpolitikai Munkaközösségben (elnöke ugyancsak Fehér Lajos, Losonczi pedig testületi tag volt egészen 1980 áprilisáig).
