Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Varga Éva: Érdem és protokoll. Államfői kitüntetések az Rippl-Rónai Múzeumban
284 VARGA ÉVA Losonczi Pál portréja, 1956. A „sikeres tsz-elnök” az 1953-ban kapott Munka Érdemrendet, az 1954-ben kapott Szocialista Munka Hőse kitüntetést és a vele járó Magyar Népköztársaság Érdemrendjét viseli. Fotó: MTI (Járai Rudolf). határozása elmaradt4, elmondható, hogy ezt a kiállítást az akkori tudásnak, érdeklődésnek megfelelően hozták létre.5 A kiállítás több szempontból is rendkívülinek számított. Köztudomású, hogy az államfői kitüntetések a falerisztika legszebb darabjai. Losonczi Pál kitüntetésanyaga az idő tájt nagyságrendben a legnagyobb volt az 1918 utáni magyar államfői kitüntetések sorában.6 4 Sajnos, a tárgyfeliratok csekély falerisztikai hozzáértésről tanúskodtak. (A NET titkárságán nem voltak kitüntetés-szakértők.) Ugyanez a megállapítás vonatkozik a Magyar Közlönyben, a viselési engedélyekben szereplő elnevezésekre is. 5 H. B.: Közkincs az államfői ajándék. Kiállítás Losonczi Pál kitüntetéseiből. Somogyi Néplap. 1988. október 29. 5. p. 6 Mint ismeretes, Horthy kitüntetései a család elhurcolása idején megfogyatkoztak, 1994-ben pedig a kollekció töredéke került haza. (Erről Id. Makai Ágnes: Hőstettek és protokoll. Horthy Miklós kitüntetései. Rubicon. 2001/1-2. 40-41. p.) Bár Losoncziéhoz fogható kitüntetései Kádárnak is voltak, de azokat a főtitkár halála után elárverezték egyéb más relikviáival egyetemben. Göncz Árpád Nemzeti Múzeum Éremtárába került kitüntetései pedig talán kétszeresét is kiteszik a Losonczi-féle anyagnak. Ám nem szorul különösebb magyarázatra, hogy azok egy politikatörténeti szempontból más, újabb korszakot képviselnek. (Erről Id.: Héri Vera — Kőhegyi Mihály: Az észt Pro Terra Mariana érdemkereszt.= Az Érem. 2001./2. 51-52. p.) A Losonczi-anyag a Kádár-kor történetének színes gyűjteménye, benne számos kuriózumnak számító afrikai, közel-keleti, latin-amerikai kitüntetéssel.7 A kiállítás egyedülálló volt a tekintetben is, hogy Magyarországon eladdig „nem volt rá példa, hogy fontos közszolgálat után az elismerésként kapott kitüntetések, érdemrendek, dísztárgyak a köz kincsévé váljanak.” - fogalmazott Horányi Barna, a helyi napilap újságírója. „Losonczi Pál gesztusa példa” - nyilatkozta a sajtónak Gyenesei István, aki akkor a Somogy Megyei Tanács elnöki pozícióját töltötte be. A gondos rendezés 1988-ban több szempontot igyekezett figyelembe venni: 1. A helyén kezelte az ország rangban első emberének azt a gesztusértékű szándékát, hogy közszemlére bocsássa részben személyének, részben közszolgálati hivatalának köszönhető ereklyéit, amelyekről úgy gondolkodott, hogy azok- személyén keresztül - az országot illetik. A kaposvári kiállítás létrejöttével egyúttal megcsillant a remény, hogy a múzeumi letétbe helyezett kiállítási tárgyak - Losonczi Pál adományaként - végleg Somogy megye múzeumába kerülnek majd. 2. Természetesen érvényesült az a rendezői szándék, hogy az Elnöki Tanács elnökének külföldi utazásai alkalmából kapott elismerésekkel a magyar diplomácia sikereit, irányának sokféleségét is bemutassák. 3. További rendezői szempont volt a tárgyak iparművészeti szépségének, esztétikumának, csilli-villi küllemének, meseszerű pompájának, nemes anyagában testet öltő materiális értékének reprezentatív érvényesítése. Summa summárum: a kiállítás sikeres volt, vonzotta a látogatókat. Megérte, sőt, néhány évvel túl is élte a rendszerváltást. Ez az időszak a kiállító intézmény, jogelődünk, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága életében többszöri igazgatóváltással párosult. Az épp 1991-ben regnáló régész múzeumigazgató súlyos vezetői és muzeológusi, szakmai hibát vétett, amikor a Losonczi-anyag rendszerváltást követő további bemutatása miatti felháborodásának a nyilvánosság előtt hangot adott. Rádiónyilatkozata felkavarta a kedélyeket. Az igazgató csakhamar távozott hivatalából,8 a kiállítást le kellett bontani, az anyagot vissza kellett adni a volt államfőnek. A kitüntetések a kiállítás bontásakor (a visszaszolgáltatás előtt) kerültek először történész-muzeológusok kezébe. Ekkor kerültek leltárba. Bár a műtárgyleírásokba sok, mára mosolyt fakasztó megnevezésbeli pongyolaság került (pl. a Szomáliái kitüntetés jelvényében szereplő leopárdot - nemes egyszerűséggel- valami macskaféle vadállatnak tituláltuk), a tárgyak beazonosíthatóak lettek. Anyagi, azaz nemesfém értékének felbecsülését Rónai Attila, kaposvári ötvös mester végezte el. Nem volt könnyű dolga, amint azt több nemesfém, drágakő aukciós oldalakon található, utólagos beazonosítása bizonyítja. 7 Igen, kuriózumok. Hiszen egyes országokkal már nem tartunk fönn olyan szintű kapcsolatot, mint azokban az időkben, illetve ezekben az országokban is változtak a rezsimek, s ezzel összefüggésben a kitüntetések is. 8 Jungbert Béla 3 hónapig volt múzeumigazgató Kaposváron.
