Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Hauptman Gyöngyi: "Mi életfogytiglani, vagy rezsimfogytiglani kényszermunkások vagyunk." Emlékek az 1952. májusi nagyatádi kitelepítésről
282 HAUPTMAN GYÖNGYI hogy a Rákosi-rendszer szerint én magam is, babakoromban a „Tito láncos kutyája” voltam. [...] Egy kívülállónak furcsának tűnhet, hogy Lenin-tanyára szívesen járok vissza, és az ott töltött időt most a távlatból életem egy szép korszakának tartom. A mi családunkban ez nem tűnik különlegességnek, mert a szüleim mindent felülmúló és magába foglaló szeretete, és a család közelsége nekem ott is tökéletes biztonságot és békét adott. [...] Most, visszanézve, persze sok mindenért nehéz ma a szívem, és vagyok szomorú, de inkább sajnálatot érzek, és semmiképpen nem haragot. Ennek oka már felnőttkoromból származik, amikor megtudtam a tényeket, megértettem az összefüggéseket, és megtudtam mások sorsát is. Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy értékelni tudjam az ott töltött időt és megpróbáltatásokat. Ma hálát adok mindezért, mert amit ott kaptam, az elkísért az életben, segített hitem erősödésében, és egy fontos része annak, ami vagyok. ” S végül Dukai Róbertné szavait idézem: „...mindig volt erőm talpra állni. És azért én mindig úgy nézek, úgy gondolok vissza a Hortobágyra, [...] én úgy gondolok arra a 17 hónapra, amit ott eltöltöttem, hogy egy életre megtanított a kitartásra, az elviselésre, és arra, hogy a szebbik oldalát nézzem. És annyira büszke vagyok magamra, mert én annyi sok mindent megtanultam. Megtanított az élet rá, hogy tényleg nagyon kevés dolog van, amit nem tudok megcsinálni egyedül, és most veszem a hasznát ezeknek a dolgoknak, meg hogy egyedül meg tudok állni a lábamon. ” Utószó írásomban nem törekedhettem arra, hogy a nagyatádi kitelepítés történetét teljes egészében bemutassam. Az események szemtanúinak perspektívájából felvázolt történet azonban közelebb viheti az olvasót ahhoz, hogy a történelmi események mögött meglássa, megértse az emberi sorsokat is. A személyes dokumentumokból kibontakozó kép láthatóvá teszi a meghurcoltak mindennapjait, érzelmeit, a borzalmas körülmények között is működni képes együttérzést, a szolidaritást. Fölsejlik belőlük a fájdalmasan hiányzó, elveszített otthon képe, s mellette a börtönné vált hortobágyi tájnak a vázlata is. A levelek, visszaemlékezések történetei megmutatják azt, hogy a kitelepítettek hogyan tudták túlélni az embertelen körülményeket, a fizikai és lelki megpróbáltatásokat. S végül néhány példát láttunk arra, hogy az eseményeket átélők hogyan építették be önképükbe a velük történteket, éppen saját belső integritásuk, önmaguk megőrzése érdekében. A történet egyéb részleteinek kibontása további tanulmányok feladata lesz. Hálás köszönettel tartozom a dokumentumok átadóinak és minden beszélgetőtársamnak a sok-sok órás beszélgetésekért, a nehéz, szomorú emlékek fölidézéséért, s a bizalomért, hogy mindezt megosztották velem, és rám bízták, hogy tovább adjam őket. Irodalom Bank B., Gyarmati Gy. és Palasik M. 2012: „Állami titok". Internáló- és kényszermunkatáborok Magyarországon 1945-1953. - Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, L'Harmattan Kiadó, Budapest. Bencsik P. 2011: A szabad mozgás korlátozása az ötvenes években és az 1956-os forradalom előtti utazási reformok. - In: Betekintő, 2011/1. Budapest. Füzes M. (szerk.) 2002: Dokumentumok a hortobágyi zárt munkatáborokról 1950-1960. - Kitaszítottak II. kötet. Budapest, Alterra Svájci-Magyar Kiadó Kft. Hantó Zs., Takács J., Füzes M. és Saád J. 2001: „Magukkal fogjuk megzsírozni a földet”. - Kitaszítottak I. kötet. Budapest, Alterra Svájci-Magyar Kiadó Kft. Hantó Zs. 2006: Családok munkatáborokban (1.). - Kitaszítottak III. Magyar Ház Könyvek. Budapest, Magyar Ház Kft. Kiss L. 2005: Zárt táborok a Hortobágyon és a Nagykunságon 1950- 1953. - In: Saád J. (szerk.): Telepessors. Budapest, Gondolat Kiadó, pp: 13-50. Kunt G. 2015: „Nem vagyok politikus, csak egy buta csitri” - a kitelepítés kamaszszemmel. - In: Horváth S. és Kovács J. (szerk.): Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában. Budapest, pp: 205-226. Novak I. 2014: ítélet nélkül, ártatlanul. Fejezetek a csurgói járásból 1950-53 között, a hortobágyi zárt kényszermunkatáborba elhurcoltak életéről. - A Gyékényesi Krónika c. községi közéleti lap kiadványa. Gyékényes. Orgoványi I. 2001: A déli határsáv 1948 és 1956 között. - In: Bács- Kiskun megye múltjából. Évkönyv 17. Kecskemét, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzati Levéltár. Saád J. 2010: Hortobágy. A magyar Gulág. - In: Rubicon XXL évf. 207. sz./6: 4-20. Saád J. (szerk.) 2005: Telepessors. - Budapest, Gondolat Kiadó. Széchenyi K. 2015: Megbélyegzettek. - Budapest, Helikon Kiadó. Viczián Zs. 2010: „Régen lev. lapokon láttam ilyent”. Levelek a kitelepítésből. - In: Budapesti Negyed 68. (nyár): 162-180. Internetes hivatkozások: http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2011_1_ bencsik.pdf. letöltés: 2020. 05. 21.
