Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Nagy Gábor: "Kiugrás" az ismeretlenbe. Az 1944-ben Mezőcsokonya területén lezuhant angol szállító repülőgép és legénységének története
KIUGRÁS” AZ ISMERETLENBE 261 kerestük a roncsmező szélső határait, amelyek GPS pontjait bemértem, azokat felvittem a Google Earth térképére majd az 1963-as légifelvételre. Az így kapott adatok egyszeriben több kérdésre és rejtélyre is választ adtak (12., 13. és 14. ábra). A gép utolsó másodpercei azonnal kivehetőek voltak, a szemtanúk beszámolóival összevetve pedig szinte megelevenedett. A legelső leleteink és a fő roncsmező közötti távolság 580 méter volt. A fő roncsmező egy koncentrált, megközelítőleg 80x200 méteres terület, ami azt jelenti, hogy a gép egyben ért földet. A legelső pont, ahol csupán három leletet találtunk azt a pontot jelölte, ahol a gép nekiment a nyárfáknak. A magas fák csúcsai igen hajlékonyak, így egy nagy sebességgel haladó repülőgépet nem tudnak a földre rántani, de az ütközés során nyilván néhány darabja levált. Ezt jól jelzi, hogy a két pont közötti 580 méteren semmit sem találtunk. A hely körülbelül megegyezik azzal, amit a szemtanúk az egykori nyárfasor pontjaként megjelöltek. A fő roncsmező területe - az 1963-as légifotón nézve - részben egy szántón van, ami valószínűleg az egykori rozsföld területe, többsége pedig az egykori szőlős-gyümölcsös területén. A két területet elválasztó egykori akácfa sor és kerítés még ma is megvan. Természetesen a kerítés már nem, de a fasor fiatalabb egyedekkel igen. A legtöbb roncsdarabot ennek a fasornak a vonalában találtuk. Mindebből megállapítható volt, hogy a szemtanúk beszámolója teljesen pontos. A gép először nekirepült a nyárfáknak, tovább siklott majd a rozsföldön földet érve és azon csúszva nekirohant az azt határoló akácfa sornak, ahol átfordulva és darabokra szakadva szóródott szét a másik oldalon elterülő szőlős-gyümölcsös területén és elégett. De mit tett vajon Bird őrnagy az utolsó pillanatokban? Tényleg megpróbált kényszerleszállást végrehajtani, ahogy azt néhány szemtanú állította? A térkép elemzése erre is választ adott. A két pont közötti 580 méter távolságot és a 20 méter magas nyárfákat alapul véve kiszámítható, hogy a gép repülési szöge közel 2 fokos volt. Ez egy nagyon lapos pálya, ami megfelel egy leszálláshoz készülődő gép besiklási szögének. Ez minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Bird megpróbált hasra szállni a géppel, ami részben sikerült is, azonban a sötétben feltehetően nem látta az előtte húzódó masszív fasort, amibe a nagy sebességgel csúszó gép belerohant (15., 16. és 17. ábra). Európa térképére pillantva a gép útjára is választ kaptunk. Tudjuk, hogy a négy ügynök Herend térségében ugrott ki. Mivel Mezőcsokonya Herendtől délre fekszik, ez azt jelenti, hogy már visszafelé tartottak. A roncs körül rengeteg ellátmány hevert, ami azt jelzi, hogy a Davidson partizánjainak szánt utánpótlást nem dobták le. A kérdés az volt, hogy vajon Herend után megpróbálták-e újból célba juttatni, vagy egyből a brindisi bázis felé vették az irányt? Ha a térképen vonalat húzunk Herend és az olaszországi Brindisi között látható, hogy Hetes és Mezőcsokonya gyakorlatilag rajta fekszik az egyenesen. Az eltérés minimális, csupán néhány kilométer. Davidson partizánjai Növi Sad környékén tevékenykedtek, így ha megkísérelték volna újból ledobni a konténereket az útvonal jóval keletebbre haladt volna. Ezért biztonsággal kijelenthető, hogy amikor a támadás érte őket már hazafelé tartottak a bázisra. Szintén a szemtanúk beszámolói és a dokumentumok összevetése adott választ arra is, hogy feltehetően Bird őrnagy lehetett az, akinek testét épségben találták meg. Takács Mária elmondása szerint egyikük holtteste a roncsoktól távolabb feküdt és nem volt megégve. Egy férfi, aki már előttük a helyszínre érkezett, ennek a repülősnek az újáról húzott le egy jegygyűrűt. A legénység tagjai közül csak az egyik lövész Kenneth Peter Mc Leód Cran főhadnagy és Philip Victor Bird őrnagy voltak nősek. Hogy kettőjük közül ki lehetett a kérdéses személy arra a fentiekben már idézett halotti anyakönyv bejegyzésében szereplő „többiek” szó szolgáltat bizonyítékot: „...Egyik személyazonosságát megállapították: „Philip Victor vezető” Ennél Mária és szt. Domonkos érem volt. Így feltehető, hogy katolikus volt. A többiek darabokra szakadtak és elégtek. ...” Múlt, jelen, jövő Bird őrnagy lányával, Penelope Bird Barnarddal már évek óta leveleztem és a 2016-2017-es 1 éves angliai kint tartózkodásunk jó alkalom volt rá, hogy végre személyesen is megismerjük egymást. A találkozóra 2017. május 14-én került sor Penelope londoni lakásán. 20 év után megpillanthattam a kis magyarországi falunál elesett fiatal és bátor pilóta fotóját. Ez a délután nagyon rövid volt ahhoz, hogy mindent átbeszéljünk, de az kiderült, hogy édesapja közel sem az átlagos pilóták közé tartozott: „3 éves voltam, amikor édesapám meghalt. Én voltam a szeme fénye. Nem sokat volt otthon, végig szolgálatban volt. Sikerült megszereznem a repülési naplóját. Már a háború előtt is a légierőnél volt. Az Angliai Csatában, 1940-ben egy ellátó alakulatnál szolgált. Ha egy századnál pótolni kellett az elvesztett gépeket, ő repülte át őket a gyárakból. Ezenkívül berepülő pilóta is volt. Javítások, karbantartások után ő tesztelte a gépeket. Gyakorlatilag mindenen repült. Vadászgépeken, bombázókon, stb... Anyám mesélte, hogy egy alkalommal valamiféle autós túrán volt, amikor apám egy Wellington bombázóval arra repült és egy közeli mezőn leszállt. Felvette anyámat és repültek egyet. Apám később Észak Afrikába került valószínűleg a 336. századhoz, ahol Hurricane vadászgépeken repült. De ezen kívül valószínűleg több századnál is szolgált. Az afrikai évei alatt személyes naplót vezetett, naponta örökítette meg az átélt eseményeket. Elképesztő ezeket a sorokat olvasni. Apám remekül írt, szinte egy regény a naplója. Végigharcolta Máltát is, mindaddig, amíg a szigetet végleg meg nem tudták védeni. Iszonyatos harcok dúltak. Innen visszarendelték Angliába ahol azt hiszem idegkimerültséggel kezelték, amit ma posztraumatikus szindrómának hívnak. Van valahol egy fényképem, ahol apám egy repülőgép kabinjából kihajol és látszik, hogy a gépe orrán a nevem van: Penelope. 21 éves voltam, amikor anyám újból férjhez ment, de azt mondta, hogy apámat senki sem
