Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gáspár Ferenc: A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909
238 GÁSPÁR FERENC lete vonatkozásában megjegyzi: „Jól értesült egyének még - uramfia! - holmi szabadkőműves-páholyról is beszélnek. Bár igazuk lenne!”29 Le meri írni mindezt, amikor ő tudja a legjobban, hogy a páholy munkatervében feladatként szereplő szerelő „zenekedvelő kör” létrehozásának gyakorlati megvalósulása a Zenekedvelők Egyesülete, amelynek alelnöke dr. Müller Nándor a Berzsenyi Szabadkőműves-páholy főmestere, és a 24 tagú választmányában nyolc páholytag van.30 A páholy Munkatervében szerepelt, hogy „elő kell segítenünk egy irodalmi egyesület alakítását.”31 Az irodalmi társaság létrehozása profán (nem szabadkőműves) körökben fogalmazódott meg, de mivel annak céljai nem voltak ellentétesek a páholyban uralkodó szemlélettel, 1904. március 18-án páholyhatározat született annak támogatásáról. A Somogyvármegyei Berzsenyi irodalmi társaság megalakulásakor már az előkészítő bizottságban is négy szabadkőműves volt, később öten lettek rendes tagok. A szabadkőműves-jelenléttel kapcsolatos szóbeszéd folyamatosan jelen volt a városban, és az értelmiség azon része, amelyet egy irodalmi társaság léte egyáltalán megérintett, ha nem is ellenségesen, de gyanakvással fogadott minden olyan hírt vagy jelenséget, amely mögött a rejtélyes szabadkőművességet lehetett sejteni. Ez indította dr. Kohlbach Bertalant32 a főgimnázium tanárát, a társaság titkárát egy általa lehetségesnek vélt megoldás javasolására. A továbbiakban beszéljenek a Berzsenyi Szabadkőműves- páholy dokumentumai. Részlet a páholy május 20-ai ülésének Jegyzőkönyvéből: „Főmester testvér jelenti, hogy az alakulóban lévő szépirodalmi társaság titkára felkérte őt, hogy alkalmas módon, valamelyik hírlapban nyilatkozzék a páholy, hogy a szépirodalmi szabadkőművesek kezdeményezésére létesült, mert profán körök egy része vonakodik a társaságba tagnak belépni, miután azt hiszi, hogy az szabadkőművesi alkotás. Ajánlja testvéreknek a kérdés beható tárgyalását. Fekete [Gyula] testvér ellenzi, hogy akár a páholy, akár valamelyik testvér ezen kérdésben hírlap útján nyilatkozzék; szerinte a támadás csak provokáció akar lenni, hogy ez a páholyt nyilvános nyilatkozatra bírja. Nekünk - úgymond - a titokzatosság a legnagyszerűbb fegyverünk, amelyből ez idő szerint kilépnünk nem szabad. Szerinte az, aki fenti ok miatt nem lép a szépirodalmi társaságba, az nem odavaló amúgy sem. Bízok 29 Egyesületeink. In: Kaposvár, 1903. október 8. p. 1-2. 30 Gáspár: i. m. p. 84., p. 97. 31 Uo. p. 83. 32 Kohlbach Bertalan (1866-1944). Személyével részletesebben is foglalkozunk. Dr. Kohlbach Bertalan ekkor már tíz éve a főgimnázium tanára volt, a történeti és földrajzi múzeum őre, az országos régészeti és embertani társaság választmányi tagja, a magyar néprajzi és pedagógiai társaság és a kaposvári polgári iskolai egyesület választmányi tagja. 1897-ben képesítést szerzett latin és német nyelvből, bölcsészdoktori oklevelet 1888-ban német, a perzsa és a keleti (arab, szír, héber) nyelvekből. Számos tudományos és néprajzi témájú közleménye jelent meg különféle hazai és német folyóiratokban. Két alkalommal is sikertelenül kérte felvételét a „Berzsenyi” Szabadkőműves-páholyba, a második, immár végleges elutasítására 1905. február 17-én került sor. A következő tanévtől már Körmöcbányán tanít az ottani Állami Főreáliskolában. A történésekről és az elutasítás indoklásáról bővebben: Gáspár: i.m. p. 186-191. a Somogy megyei közönségben, hogy a szépirodalmi társaság ügyét nem fogja elejteni.”33 Vita alakul ki, amelyben erősen megoszlanak a vélemények: Papp Kálmán cáfoló nyilatkozat megjelentetését ajánlja, amelyet úgy kell megfogalmazni, hogy egyúttal belépésre buzdítson. [!] Faragó Lajos Feketével ért egyet: „Nem akar precedenst nyújtani arra, hogy a páholyt néhány hecckedvelö ember provokálása nyilvános nyilatkozattételre bírja. Legyen ez erőpróbája a páholynak.” Összefoglalójában Müller Nándor főmester támogatja a cáfolást, de a szavazásnál kisebbségben marad.34 Elgondolkodtató az is, hogy a szépirodalmi társaság részéről a kérést felvető titkár az a Kohlbach Bertalan volt, aki akkor már maga is kacérkodott a páholytagság gondolatával. Érdekes Fekete indokolatlanul heves reakciója, aki egyenesen a szabadkőművesség elleni „támadásnak" minősíti azt. Nehezen megválaszolható, hogy Kohlbach talán csak attól tartott, hogy a szabadkőművesség rátelepszik egy jó kezdeményezésre, és attól kezdve majd sajátjaként kezeli azt? Ez a kérdés általános érvényű lehet számos egyesület, jótékonysági akció esetében, napjainkig ható dilemmákkal, ugyanis az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyakorta profánokkal végeztetett el a szövetség minden ízében szabadkőműves-munkát. Hogy aztán ennek a páholyhatározatnak mi volt a hozadéka, öszszességében nehéz megítélni. A szabadkőművesektől nem állt távol, hogy a folyamatokban, történésekben való jelenlétüket csak a szövetség beavatott tagjai számára érthető üzenetekkel jelezzék (hitelesítsék, nyugtázzák) sajátjukként. Most kell emlékezzünk a Berzsenyi irodalmi társaság alakuló ülésén Pete Márton (leendő) páholytag korábban idézett mondataira. Az abban szereplő lánc a szabadkőművesség számára fontos szimbolikus tartalommal rendelkezik, ugyanis a szövetség fiai önmagukat a szövetség láncszemeinek tekintik. Másik vonatkozásában a páholymunkák fontos, ünnepélyes mozzanata a „láncbeszéd”,35 amikor az összetartozást kört alkotó összekapaszkodással szimbolizálják az elhangzó beszéd tartama alatt. Hasonló üzenetet hordoz az is, hogy az ugyanerről az eseményről a Kaposvárban megjelent tudósítás az irodalmi társaság addig szokásosan használt jelmondata helyett („Nyelvében él a nemzet!”36 * * *) a szabadkőműves-páholy jelmondatának idézésével, Berzsenyi soraival zárul: „Megyek rendeltetésem pályafutásain, A szebb s nemesebb lelkeknek útján.” A véletlen egybeesés lehetőségét kizárja, hogy a Kaposvárban megjelent írás annak az Endrei Ákosnak tollából származik, aki a Berzsenyi Szabad kőm űves-33 Gáspár: i. m. p. 116 34 Uo. 35 Szép példája ennek Kosztolányi Dezső Láncverse, amelyet egy páholyülésen olvasott fel egy társa emlékének áldozva. 36 A Nyelvében él a nemzet! mondat szerzőjének kilétét széleskörű tudományos kutatások próbálják kideríteni. Átfogóan: Peter Sherwood: Adalékok a Nyelvében él a nemzet szállóige kialakulásához. Szó és szólásmagyarázatok. In: Magyar Nyelv 115. évf. 1.; 2019. tavasz, p. 78.
