Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Gáspár Ferenc: A Somogyvármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság története 1904-1909
236 GÁSPÁR FERENC miniszter jóváhagyta és buzdítják a nagyközönséget a közreműködésre.16 A szeptember 17-én megtartott rendkívüli ülésén határozatot hoznak arról, hogy a (szóhasználatuk szerint) bemutató ülést a városháza dísztermében október 23-án tartják meg.17 Az eseményről a Somogy három oldalán végigfutó, részletes tudósítás olvasható.18 A város már kora reggel fel volt lobogózva, a városháza díszterme felvirágozva. A meghívott díszvendéget Rákosi Jenőt19 szállásáról, a Korona szállóból Andorka Elek alelnök vezetésével egy háromtagú küldöttség kísérte át a városházára. Az ajtóban Tallián Gyula főispán, Sárközy Béla alispán, Németh István polgármester, Melhárd Gyula esperes, Szalay Károly és a notabilitások várták. Németh István üdvözlőbeszédet mondott. Az elnöki asztalnál Roboz István, Rákosi Jenő, Kohlbach Bertalan, Endrei Ákos, Szalay Fruzina foglaltak helyet. Az ülés programját a Függelékben közlöm. A Korona szállóban 70 fő részvételével társas ebédet rendeztek, amelyen a híres prímás, Szimpliciusz (Barcza József) és zenekara muzsikált. A pohárköszöntők sorát Berzsenyi Gerő nyitotta meg, őt követte Rákosi Jenő, Szalay Károly, Tallián Gyula, Melhárd Gyula, és Szabó Kálmán. Az emelkedett hangú tudósítás különös utóhanggal zárul, amely akár próféciának is felfogható: [.. ]„Ebbe az öröm és méztengerbe néhány ürömcsepp is vegyült! Az ünnepi hangulatot most nem akarjuk semmi sötét színnel zavarni; de alkalmilag rovásra jön, mert elhallgatni kár volna! A társaság lelkesedését nem alterálja ugyan, de mint jellemző dolgokat kötelességünk lesz felemlíteni. Hiszen nem egy zsenge társasággal, de Julius Caesarral is megtörtént, hogy midőn koszorú garmadák közt haladt az ujjongó tömeg útjában, egy polgár a gombját varrta fel.- Hát te nem látod a hőst? - dörgött a hömpölygő népáradat.- Engem az ilyféle nem érdekel - szólt a profán ember -, látjátok, hogy a gombomat varrom!” A másik helyi lap, a Kaposvár is vezércikkben tudósít az eseményről: „Fontos és messze kiható kultúrünnepre virradt ma városunk, és vármegyénk 16 A Somogyvármegyei Somogy, 1904. szeptember 11. p. 2.; 18. p. 2. 17 A Somogyvármegyei Berzsenyi irodalmi társaság. In: Somogy, 1904. szeptember 25. p. 2. 18 Az irodalmi társaság ünnepe. In: Somogy, 1904. október 30. p. 1—3. Más forrás (Somogyi Újság, 1904. október 26. p. 2.) „eiső díszülés”-nek nevezi. 19 Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró, színházigazgató, lapszerkesztő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság rendes és a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja. Elutasította az általános választójog bevezetésének baloldali követelését, mert az ország nyugalmát és területi épségét féltette tőle. Az ország magyarosodását a jog és a kultúra alkotmányos eszközeivel kívánta elérni. Álma a harmincmillió magyar által lakott magyar birodalom gondolata volt, amely nemcsak a szláv, hanem az Európára ugyancsak veszélyt jelentő német túlsúlynak is ellenerőt jelentett volna. (Forrás: Wikipedia) Megítélése napjainkban ellentmondásokkal terhelt, végletekig kiélezett. (Érdemes összevetni Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténet A magyar irodalom a XIX. század utolsó harmadában, Budapest, 1934 és Hegedűs Géza: Irodalmi arcképcsarnok A magyar irodalom arcképcsarnoka Budapest, 1976 köteteiben található értékeléseket.) Ennek ellenére, vagy inkább ezzel együtt, nem lenne idegen feladat a mai Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaságtól a személyével való tárgyilagos szembenézés. magyar népe. A nemzeti művelődésnek készülnek ma oltárt emelni azok, kik felfogván a nemzeti eszmének és az ideális gondolkozás terjedésének csodálatos öszszeforrasztó és nemesítő erejét, egy, működésében az egész vármegyére kiterjedő, irodalmi egyesületet alapítottak, a megye egyik legmagasztosabban gondolkodó fiának, Berzsenyi Dánielnek égisze alatt. Az oltár tüzének élesztéséhez hozzájárulni nemes honfiúi lelkesedésünkkel, eljönnek hozzánk az ország különböző részeiből a hasonló célú egyesületek küldöttei élükön Rákosi Jenővel, a magyar hírlapírói gárda lánglelkű vezérével. Nagyjelentőségű városunkra és vármegyénkre nézve a kulturális ünnep nemcsak azért, mivel hozzájárul szellemi életünk fellendítéséhez és ismét összehoz mindnyájunkat egy táborba, egy nemes eszme kultiválására, bennünket, kik sokszor különböző utakon járunk. Fontos azért is, mivel a magyar szellem, a magyar nemzetiség megerősítését szolgálja. Ma már mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak oly vidéken kell a magyar kultúra terjesztésére törekedni, ahol idegen nemzetiségek fenyegetik az uralkodni hivatott és rendelt magyar nemzet életfáját, hanem még sokkal inkább ott, ahol a magyar faj uralkodik s éppen veszélytelensége tudatában könnyen elbizakodik s elhanyagolja nemzeti kultúráját. A kozmopolitizmus veszedelme sehol nem üthet könnyebben rést a nemzeti kultúrán, mint ott, ahol azt nem kell féltenünk. És ezért örömmel üdvözöljük Somogy megyében a nemzeti művelődésnek mai nappal felépítendő új védőbástyáját. Rajta leszünk, hogy közönségünk állandó érdeklődésének tárgy legyen e nem es irányú egyesület. Annak tagjait pedig arra kérjük, hogy őrizzék meg a szent ügy iránti lelkesedésüket állandóan, s a társaság szellemét tegyék méltóvá ama nagy magyar emlékéhez, kinek nevét zászlójukra írták, s ki azt hirdette: Megyek rendeltetésem pályafutásain, A szebb s nemesebb lelkeknek útján.”20 A lapban csak eldugott helyen szerepelt, hogy az ülést megelőző tagválasztás során tagokká lettek: dr. Szabó Kálmán (volt kaposvári polgármester és országgyűlési képviselő, taglalt időszakunkban ügyvéd), Dömény József lelkész, Pap János tanító, és felolvasták Kiss József, Pékár Gyula és Endrődi Sándor köszönő levelét, abból az alkalomból, hogy őket a Berzsenyi irodalmi társaság tiszteletbeli tagjává megválasztották. Az ünnepi ülésről szóló tudósítást olvasva azt gondolhatnánk, minden a legnagyobb rendben van. A valóság ennél árnyaltabb, mert az emelkedett hangulat elmúltával, egy héttel később ugyanezen lap így kesereg: „A kört igen helyesen nem a városnak, de az egész megyének csinálták. A városi ünnepről a vidék teljesen hiányzott. Csak két Berzsenyi rokon volt jelen vidékről. Nem arról van szó, hogy pártolja-e a vidék a kaposvári kört, hanem arról, van-e a vármegyének olyan közönsége, amelynek az ilyenféle dolgokban való részvétel lelki szükséglete.”21 20 Berzsenyi társaság. In: Kaposvár 1904. október 23. p. 1. 21 A Berzsenyi kör ünnepélyéről Egy kellemetlen ügy. In: Kaposvár, 1904. október 30. p. 3.
