Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
230 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS sebb-nagyobb méretű gödrök mellett két nagyobb méretű, beásásokkal tagolt aljú anyagnyerő gödör is előkerült, melyekben nagyobb mennyiségű kerámiát leltünk. A leletek között állatcsontok (főként kiskérődzök), kagylóhéjak, megmunkált kőeszközök és kerámiák említhetők meg. Egyes gödrökben (réz- és bronzkori) talált tucatnyi kagylóhéj e kagylók összegyűjtését feltételezi, talán táplálék céljára, bár természetes úton, a gödrök iszapos feltöltődése során is odakerülhettek. A rézkori cserepek között vastag falú, nagyméretű tárolóedények, szürke színű, felfényezett felületű finom kerámiák, behúzott peremű táltöredékek (oldalukon kerek átmetszetű hurkafüllel) és perem fölé csücskösen kiugró fülű edénytöredékek is előfordultak. A középső bronzkori objektumok száma a rézkoriakat jóval meghaladta. Ezek főként a lelőhely középső és északi részén helyezkedtek el, 27 gödör mellett, két árok, egy anyagnyerő, egy cölöphely és egy kultúrréteg került elő. A bronzkori edénytöredékek között jellegzetes mészbetétes darabok is voltak, melyek alapján azok a Mészbetétes edények népe hagyatékának tekinthetők. Az edények többsége tölcséresen kiszélesedő nyakú, széles szalagfüles-, nyomott, körte testű, feketére felfényezett felületű bögre valamint perem fölé magasodó szalagfüles, ujjbenyomkodással tagolt töredékek voltak. Számos finomabb kidolgozású, feketére felfényezett felületű edénytöredék külső oldalán megfigyelhető volt a mélyen bekarcolt vonalakat kitöltő mészbetétes díszítés. A római kori objektumok száma alacsony volt az őskorhoz képest. Ezek a lelőhely középső és északkeleti részén feküdtek. Két lekerekített sarkú, négyszögletes alaprajzú épület, 3 gödör, egy cölöphely, egy anyagnyerő gödör és 3 kemence sorolható ebbe a korszakba. A kemencék közül kettőt egy korábban felhagyott, bronzkori anyagnyerő gödörre építettek. A harmadik kemence egy edényégető (13. strat), melynek előtérgödre a szelvényfal alá nyúlt. A 90 cm átmérőjű kemence 5-7 cm-es lyukakkal tagolt rostélya felett két edényhez tartozó töredékeket (az egyik egy behúzott peremű tál, a másik egy nagyméretű hombár) bontottunk ki (XV. t. 2.). A 7,5-9 cm vastag rostély alatt 15-20 cm-re jelentkezett a keményre átégett égető tér (XV. t. 3.). A kisméretű edényégető kemence rostélyát nem támasztották alá, és megfigyelhető, hogy a rostély erősen megsüllyedt (XV. t. 4.). A feltárás munkatársai: Keresztes Noémi Ninetta régész, Litauszki Zoltán és Móricz Róbert technikusok. Összegzés A tanulmány elsődleges célja a Rippl-Rónai Múzeum 2018-ban és 2019-ben végzett régészeti feltárásainak bemutatása volt, de igyekeztünk összegyűjteni a mások által Somogy megyében folytatott régészeti tevékenység beszámolóit is. A négy tervásatás pályázati (NKA) és önkormányzati támogatásból valósult meg. A balatonszemesi pálos kolostor 6 éve folyó feltárásainak összefoglalását itt olvashatjuk először, kiemelkedő lelete többek között egy konzolt díszítő gótikus barátfej töredéke és a templom alapító köve (Végh András). Bárdudvarnokon Somogy megye egyetlen premontrei monostorának feltárása is folytatódott, a templom feltárását követően a kolostori épületek kiásásával. A templom körüli temetőt sokáig használták: a 291. sírba különféle dísztűkkel gazdagon díszített fátyolban temettek el egy nőt, egy kegyérem arról tanúskodik, hogy a templom pusztulása után, az újkorban is temetkeztek ide. Az elpusztult Árpád-kori falusi egyházak egy újabb példáját ismerhettük meg az iharosberényi templom feltárásából. Talán a tatárjárás után, hospesek építtethették, és ezzel magyarázható szokatlanul nagy mérete (Molnár István). Balogh Csilla folytatta Zamárdi nagy avar temetőjének feltárását, egy különleges ezüst tűtartót és két, eddig még nem ismert sírkonstrukciót emelhetünk ki az utóbbi két év eredményeiből. Építést megelőző feltárásokat a nagy útépítésekhez kapcsolódó programokon kívül két helyszínen végeztünk. Somogysámson-Marótpusztán a középkori templomhoz tartozó temető, török kori erődítmény és település került elő, a kutatás tisztázta a lelőhely időrendjét a 14-16. században. A feltárást a bányatulajdonos finanszírozta. Törökkoppány központjában végre sikerült a török fürdő helyszínét és szerkezetét azonosítani, két lebontott épület alatt. Az ásatás 2020-ban is folytatódott, önkormányzati és helyi civil szervezetek támogatásával. A régészeti lelőhelyeken folyó építkezéseken régészeti megfigyelést az elmúlt két évben 58 helyszínen végeztünk a megyében. Ezek közül legjelentősebb a karádi barokk templom felújítása közben előkerült középkori templom maradványainak felfedezése. A 67-es út 2x2 sávossá bővítéséhez kapcsolódtak a kaposvári Múzeum legnagyobb régészeti munkái 2018-ban is. Két helyszínen folytattuk építés közben is a megelőző régészeti feltárásokat, összesen 21480 m2 felületen, a korábban erdővel fedett lelőhelyeken, így pl. Kaposvár-Kaposfüred-Hetes táblán. Az itt előkerült kora Árpád-kori és római kori település mellett jelentős felfedezés egy népvándorlás kori - langobard - temetőrészlet, melynek két gazdag fegyveres férfisírja rabolatlanul került elő. Építés közbeni feltárást 11 lelőhelyen folytattunk, 16 alkalommal. Kiemelkedő eredménnyel zárult a három, újonnan előkerült lelőhely útépítéssel érintett részének feltárása. Gamás-Belső-tanya lelőhelyen egy középső császárkori, gazdag római telep részletét ismertük meg, az újabb Árpád-kori telep mellett. Gamás-Jazvinán, a ma már szinte elhagyatott településen, késő-avar temető néhány különleges lelete hozta lázba a kutatókat: egy férfi sírjában, az övén, maszkos vereteket és állatfejes csüngős vereteket viselt. Az útépítéshez nyitott töltés-anyag bányában Magyaregres- Korpadombon leletanyagban különlegesen gazdag, a késő bronzkori Halomsíros és Urnamezős kultúrába tartozó település fontos részletét sikerült megmenteni. A feltárásokat a Múzeum régészei, Molnár István, Somogyi Krisztina és Németh Péter Gergely vezették. A technikusok, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Nyári Zsolt, Stunya Péter és Papp Zoltán rajzolással, méréssel, fotózással, a leletek lekönyvelésével és nemegyszer földmunkával is segítettek, hogy a két év eredményei itt bemutatásra kerülhessenek.
