Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2018-2019-BEN 225 Az egész feltárási területet behálózták az árokrendszerek, melynek két fő tagja volt. Az egyik árok a keleti, a másik pont a nyugati szelvényfal mentén haladt. Mindkét árok változó szélességű és megközelítőleg észak-déli irányú. A két árok egymással párhuzamosan, egymástól kb. 20 m-re futott. Közös jellemzőjük továbbá, hogy azokból keskenyebb árkok ágaztak le vagy torkolltak beléjük. Az árkok fala általában ívelten szűkülő, aljuk ívelt-teknős. A legmélyebb árok közel 80 cm mély volt, ilyen mélységben már feljött a talajvíz benne. A jelenségek betöltése kétféle (világosabb és sötétebb kevert szürke homokos) volt, mely kronológiai különbséget is jelentett közöttük. Az árokrendszerek között, főként a feltárási terület déli részén gödörcsoportokat is megfigyeltünk. A gödrök kerek vagy ovális alakúak, faluk befelé rézsűs. Két épületet is feltártunk. Az egész lelőhelyre elmondható, hogy a feltárt jelenségekből nagyon minimális leletanyag került elő, melyek között szabad kézzel formált és korongolt edénytöredékek, állatcsontok, egy hengeres alakú orsógomb és egy-két megmunkált kőtöredék szerepelt. Az egyik gödörben egy római terra sigillata tál oldaltöredékét leltük. A leletek alapján kelta és római kori bennszülött településmaradvány került elő. A korhatározó lelet nélküli objektumok (8 cölöphely, 18 gödör, 14 árok és egy épület) minden valószínűség szerint a kelta vagy a római kori településhez tartoztak. A feltárás munkatársai: Keresztes Noémi Ninetta régész, Litauszki Zoltán és Móricz Róbert technikusok. Gamás - Belső-Tanya (93205) Somogyi Krisztina: Építés közbeni feltárás 2017- 2018. A lelőhely a Gamási bekötőút mentén, attól északra, a mai 67-es úttól 100 méterre nyugatra található. Földrajzilag a Tetves-patak ártere mentén Ny-ra hoszszan elnyúló és a felett magasodó, É-D-i irányú dombvonulat déli részén fekszik. A lelőhely korábban nem volt ismert, a terepbejárások során nem volt észlelhető. Az első objektumok egy újraásott vízelvezető árokban kerültek elő 2017-ben. Ezután fokozottan figyeltük az árok melletti terület későbbi humuszolását. Ennek eredményeként 2017. november-decemberében 5471 m2 felületen végeztünk megfigyelés közbeni bontómunkát a gamási bekötőút mentén. Az akkor nem lehumuszolható részek kimaradtak a feltárásból (pl. a munkagépek számára fenntartott közlekedési út a feltárás déli szélén). A lelőhely keleti végét az egyetlen kutatóárok negatív eredménye alapján határoztuk meg akkor, a szonda az érintett terület északi szélén húzódott. Mivel a kivitelező tájékoztatása szerint további földmunka, felszín-mélyítés nem volt várható, a feltárást akkor nem bővítettük. 2018-ban a korábban feltárt területtől délre és keletre, a töltésépítés előkészítése során, a kivitelező a tervezettnél mélyebb réteget, 40-50 cm-t lehumuszolt. Ezzel elérte a humusz-szubhumusz határát, és ekkor, a régészeti megfigyelés során a felület nagy részén objektumokat figyeltünk meg. A keleti és nyugati rész között, ahol a vastagabb humuszréteg miatt már nem nyeshettük újra a felületet, egy nagyobb rész kutatatlan maradt, itt bizonyára maradtak feltáratlan jelenségek. A régészeti munka elvégzésére ugyanis csak néhány napot kaptunk, mert a gamási felüljáró alapozását időben el kellett kezdenie a kivitelezőnek. A RRM éppen zajló nagy felületű ásatásáról ide csoportosítottuk a munkaerőt és egyesített erővel április 17-20. között elvégeztük a megfigyelés közbeni bontómunkát. Kiderült, hogy a lelőhely keleti része ugyanúgy sűrű, mint a korábban feltárt részek. E mélyebben fekvő térszínen koncentrálódott a római kori telep, de elszórtan középkori gödrök, egy bolygatott nyújtott vázas, ismeretlen korú emberi maradvány és egy őskori (Lengyel kultúra) gödör is előkerült. 2017-ben összesen 244 régészeti jelenséget különítettünk el (238 objektum), 2018-ban 53 str-tal növekedett ez a szám. A két évben lehumuszolt terület együttesen 10654 m2 nagyságú volt. A lelőhelyen talált legkorábbi objektumok (24 gödör és 1 kemence) a Lengyel kultúra időszakába tartoznak. A lelőhely jelentősége abban áll, hogy a Lengyel kultúra sárga-vörös festett I. fázisának telepobjektumait figyeltük meg. A 240. str. számú gödörből egy figurális emberábrázolás festett töredéke került elő. Az objektum faszenes rétegéből földmintát gyűjtöttünk a későbbi feldolgozás céljából. Feltételezhető, hogy ez a késő neolitikus szórt telep kiterjed minden irányban a feltárási határon kívül. Ugyanis a feltárt területtől keletre, a 67-es főút mentén kialakított új csatornaárokban is volt egy lengyeli gödör. A római korra 32 jelenség, gödrök, cölöplyukak mellett egy félig földbe mélyedő épület keltezhető 2017- ből. 2018-ban 17 további jelenséggel bővült ez a szám. Tanúfalra bontottunk két nagy méretű és mély anyagnyerőgödröt. (A harmadik ilyen jellegű gödör északi széle mellett haladt el - „pechünkre” - a tavalyi egyetlen kutatóárok). A legérdekesebb jelenség a római kori telepen belül a 271. verem volt, amelyben bedobott paticsomladék alatt/között 4 edény nagy darabjait találtuk in situ (XV. t. 6-7.). A római kori fémanyagban bronzveretek, egy stylustű vége, 2 db érme és vastárgyak, a szórványleletek között két térdfibula, 4 db kisérme (egyik hátlapján a Romulust és Remust szoptató farkassal) említhető meg. A fém leletanyag alapján a telep a 3-4. századra keltezhető. 2018-ban is kerültek elő avar kori szórvány fémleletek, objektum nélkül. Avar temető délre egy km-en belül található (Gamás-Jazvina, 26638 lelőhely). A területet a kora Árpád-kortól a késő középkorig lakták. Összesen 44 objektum; gödrök mellett egy kút, egy épület és egy több kemencés műhelygödör is ebbe az időszakba tartozik. Néhány objektum esetében a késő avar kori datálás lehetősége is felmerült 2017-ben. 2018- ban a déli szelvényszélen újabb nyolc Árpád-kori gödröt találtunk, az egyik felszínén egy őrlőkő hevert (XV. t. 5.), a középkori telep kelet felé is folytatódott. A 2018. évi eredmények alapján a lelőhely DK-en nagyobb lett. Dél felé valószínűleg a Tetves-patakba torkolló vízfolyás partjáig tart, de ezt a részét a gamási bekötőúttal nagyrészt elpusztíthatták. A feltáráson kívül észak felé jelentősen kiterjed a lelőhely, pontos meghatározásához újabb terepbejárásokra-ásatásokra van
