Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
222 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Persze lehet, hogy mindez az erős eróziónak köszönhető, hiszen padlószinteket sem tudtunk megfigyelni. De a kályhaszemek jellegzetes töredékeinek hiánya is inkább a gazdasági épületek felé tereli az elképzeléseinket. A feltárt terület közvetlen közelében fekvő falusi templom teóriája sem igazán meggyőző. A felszínen ugyan vannak humán csontmaradványok, de tömegesen sem ezek, sem pedig a jellegzetes kísérő kislelet-anyag: pl. francia kapcsok, pártarugók, övcsatok, ruhadíszek, nem jelennek meg a feltárt területen, vagy a terepbejárások gyűjtéseiben. Ha a téglatörmelékes felszín mégis egyházi intézményt jelez, a köré temetkező populáció bizonyosan nem vetekedhet egy átlagos település templom körüli temetőjével. Pedig az előkerült érmék és kisleletek a telep 12-16. századig tartó folyamatos használatáról vallanak. De ha nem egy ismeretlen középkori faluról beszélünk, akkor még mi lehet mindez? Ha hihetünk a feltételezéseinknek, és itt kifejezetten gazdasági épületekkel jellemezhető, komplex épület-csoportokról van szó, akkor valójában nem kell homályos fejtegetésekbe bonyolódnunk a megoldást illetően. M. Aradi Csilla a Somogy megye egyházszervezetét bemutató hiánypótló munkájában külön fejezetet szentel az egyházbirtokosságokhoz kapcsolódó jószágigazgatóságoknak.29 Ez egy, az általában erősen tagolt egyházi birtokállomány gazdasági irányítására, felügyeletére szolgáló intézmény, ahol gyakran kisebb kápolnát, szerzetesházat (cenobium) is alapítanak, és a gazdag forrásanyag ellenére tulajdonképpen ismeretlen számunkra. De a feltárt jelenségeket szemlélve könnyen lehet, hogy a források visszhangja éppen Vadépuszta középkori telepe lehet. Úgy tűnik a régészeti kutatás eredményei éppen ennek a jószágigazgatósági, illetve a középkori birtokközpont hálózat megértéséhez segítenek hozzá azzal, hogy a feltárt maradványokon keresztül bepillantást engednek az egyikük történetébe. A hipotéziseken túl természetesen ismernünk és látnunk kell a kutatás további kihívásait, amelyek elsősorban a belső periódusok világosabb elkülönítését, a pincék feltöltésének okait és a birtokközpont életét, illetve annak esetleges Kárpát-medencei párhuzamait vizsgálja,30 de az elsődleges közlés kifejezetten tudatosan használ merészebbnek tűnő, de logikus feltételezéseket. Bízva abban, hogy a későbbi forrás-, illetve régészeti kutatás és a leletanyag feldolgozás igazolja a fenti elképzeléseket, mindazonáltal a fentiek közlésével hasznos adatokat szolgáltathat a hazai medievisztika számára. Gamás - Jazvina (26638) Molnár István: Építés közbeni feltárás 2018 A lelőhely a Gamás községhez tartozó Jazvinapuszta házainál található. A 67-es úthoz tervezett szervizút által érintett lelőhelyet a 2015-ben végzett próbafeltárások a 29 M. Aradi 2017. pp. 13-15. 30 Pl. Tóth A. 2016. Az igazán izgalmas lelőhely esetében különösen érdekes lehet a birtokközpont korai és az alápincézett, 15. századi fázisának összehasonlítása a Vadépusztán feltárt épületekkel. területet fedő épületmaradványok miatt nem deríthették fel. 2018. májusában, régészeti megfigyelés közben, egy villanyoszlop állításához ásott gödörben került elő egy avar sír, ekkor vált ismertté a népvándorlás kori temető. A temető útépítéssel érintett részének, (egy kb. észak-déli és egy nyugat-keleti irányú útszakasz) feltárása októberben indult. Ekkor 101 sírt és egy őskori objektumot bontottunk ki. A temető egy része közvetlenül az út mellé esett, ezt a sávot veszélyeztetettnek éreztük, ezért itt „műsoron kívül” újabb 24 sírt tártunk fel. Az eredetileg legalább 24 sírsoros és legalább 500- 600 síros temető egy domb keleti oldalán fekszik (7. ábra a.). A temető déli, nyugati és keleti széle is nagyjából meghatározható, egyedül az északi vége nem ismert. Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, legkésőbb a 7-8. század fordulója körüli évtizedekben nyitották meg, és még a 9. században is használták. A temető keleti részén lévő korábbi sírok gyakran raboltak, a nyugatabbra lévő, fiatalabb temetkezéseket már nem bolygatták. A férfi sírok legszebb leletei veretes övékhez tartoztak (7. ábra b.). Több mellékszíjas, akár negyven veretet is tartalmazó övét találtunk, ugyanakkor néhány jóval kevesebb és nem összeillő darabokból álló, kissé szedett-vetett övgarnitúra is előfordult. Külön említést érdemel két arcábrázolásos veret (XIV. t. 8-9.), valamint pikkelymintás (XIV. t. 1-4, 14.) és indás övgarnitúrák. A férfi sírokban főleg vaskések, övcsatok, vaskarikák voltak. A nő sírokban a koponyánál sima és kettős S végű hajkarikákat, szőlőfürt díszű és gyöngycsüngős fülbevalókat találtunk (XlV.t. 5.). A korábbi időszakra egy rabolt sírból származó felhúzott lemezgömbös fülbevaló utal (XIV. t. 6.). A nyakon gyöngysorok voltak, amelyek dinnyemag alakú és színes pasztagyöngyökből álltak, de a nyakláncokra bronzkapszulákat (14. t. 7.) és más bronztárgyakat is függesztettek. A kézen gyűrűket, a csuklón karpereceket, a medence mellett orsógombokat, csont- és vas tűtartókat találtunk. Egyetlen sírban, egy gyermekében, volt edénymelléklet, amelybe egy vaskanalat tettek. Az elhunytak lábánál gyakran állatcsontokat, az egykori ételmelléklet maradványát, ritkán tojást találtunk. A sírgödrök általában fejnél-lábnál mélyítettek. A feltáráson a Rippl-Rónai Múzeum munkatársai közül Molnár István és Somogyi Krisztina régészek, Nyári Zsolt, Stunya Péter, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Szabó Domán, Papp Zoltán technikusok valamint Ricza Réka régészhallgató vett részt Gamás - Jazvinától északkeletre (91215) Gulyás Gyöngyi és Gallina Zsolt: Megelőző feltárás 2017 A lelőhely Jazvinapusztától északkeletre, közvetlenül a 67. sz. út keleti oldalán, a Tetves-patak nyugati partján helyezkedik el. A 2.624 m2 nagyságú feltárt területen összesen 54 objektum (64 stratigráfiai egység) került elő, melyek közül 27 gödör, 26 árok, 9 cölöphely és 2 épület volt. Korukat tekintve 7 kelta, 6 római kori, 9 kelta vagy római kori, egy középkori és 41 korhatározó leletanyag hiányában ismeretlen korú, de valószínűleg kelta vagy római kori.