Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben

216

HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT,

GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY,

SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS

vaskések, sarkantyú) és edénytöredékek kerültek felszínre. Az egyik gödörben, melynek fala 50-60 cm mélységben vastagon, vörösen átégett, egy kistestű kutya vázát bontottuk ki. A kerámiák java része fazék vagy fazék alakú bögre, de előfordult korsó- és bográcstöredék is (ez utóbbiak csak egy-két jelenségben). Néhány fazéktöredék alján mesterjegy látható. A leletanyag és a szuperpozíciók alapján hosszabb ideig fennálló település működött itt, valószínűleg a 13-14. században.

Az egyik késő Árpád-kori külső kemence felső platnija felett egy felnőtt egyén hiányos vázmaradványait bontottuk ki. A nyugat-keleti tájolású vázból csak az alsó lábszárak voltak eredeti helyükön, többi része hiányzott. A felsőtest helyén feküdtek szétszóródva a kézujjcsontok. A feltárás munkatársai: Keresztes Noémi Ninetta régész, Litauszki Zoltán, Móricz Róbert, Kurucz Máté, Kolonits László, Bottyán Katinka, Polónyi Emese, Budai Dániel technikusok.

2018-ban az úttól nyugatra lévő területen egy fasor helyén, a keleti oldalon egy új vízelvezető árokban találtunk objektumokat. A lelőhely ekkor feltárt részén 28 bontási egységet különítettünk el. Egy középső rézkori (Balaton Lasinja kultúra) árok és néhány, őskoron belül pontosan nem keltezhető gödör, egy népvándorlás kon félig földbe mélyített, kemencés épület mellett, 10 középkori mészégetőt tártunk fel (X. t. 1-3.).

A mészégető kemencék tűzterei nagyjából 2 m széles és legalább 2 m mély, kihasasodó oldalú gödrök voltak. Faluk és aljuk nagyon erősen átégett. A gödrök alján általában faszenes sáv, ezen meszes réteg, majd ezen égett kövek voltak. A kiégett kövek maradványai többször is kb. 10-30 cm magas összeégett padkaszerű részt alkottak a gödör fala mellett.

A gödör aljától 50-80 centiméterrel magasabban volt ívelt aljú, nagyjából 70-80 cm átmérőjű szájnyílásuk. Az úttól keletre lévő mészégetőknél megtaláltuk a szájnyílásuk előtti, afelé enyhén lejtő, 2-2,5 méter hosszú tüzelőcsatornákat is. Ezek ívelt alja és oldala átégett (a tűztérnél erősebben, attól távolabb gyengébben), a túlsó végükön egy sekély, ívelt aljú, ovális munkagödör volt. A munkagödörben vagy a kemencék szája előtt több esetben találtunk kiégetésre váró mészkőtömböket, köztük faragott, elbontott épületből származó darabokat is.

Az általunk kutatott terület erősen lejt keletre a vízfolyás felé. A mészégetők az úttól nyugatra lévő magasabb, és a keleti, alacsonyabban fekvő területen is sorokat alkottak a partoldalban, a patakkal párhuzamosan. A mostani út helyén is lehetett egy sor. A lelőhely nyugati részén 2017-ben feltárt középkori települést a 13-14. századra keltezték. A kemencék a falu szélén álltak. Néhány állatcsont és egy tégla mellett csak egy jellegtelen középkori cserép volt a betöltésükben, így pontos koruk nem meghatározható. Azt sem tudjuk milyen építkezéshez kapcsolódtak, de nagy számuk alapján jelentősebb méretű, viszonylag sok meszet igénylő épületről lehet szó. A feltáráson a Rippl-Rónai Múzeum munkatársai közül Molnár István, Somogyi Krisztina régészek, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Nyári Zsolt, Stunya Péter technikusok vettek részt.

Gamás - Vadépusztai-mező 1 (72167)

Somogyi Krisztina: Megelőző- és építés közbeni feltárás 2018.

A lelőhely Vadépusztától délre, Kisbabapusztától közvetlenül északra helyezkedik el az Orci-patak völgye mentén nyugatra hosszan elterülő vonulat szélén, amit a patakba torkolló, Ny-K-i irányú, kis időszakos vízfolyás tagol (ez a lelőhely legmélyebb pontja), valamint egy ugyanilyen árok zár le délen.

A lelőhelyet 2009-ben Molnár István terepbejáráson azonosította, 2014-ben Tokai Zita terepbejárást, 2015- ben Molnár István próbafeltárást, 2017-ben megelőző feltárást végzett a területen. Ekkor meghatároztuk a lelőhely északi szélét (határos a Vadépusztai mező 2. lelőhellyel, de attól határozottan elválik). 2017-ben az erdő miatt dél felé nem haladhattunk tovább.

A 2018. évben a lelőhely déli, erdő alatti részét tártuk fel. A nyilvántartásban szereplő és feltárásra kijelölt területtől (2184 m2) délre további 150-200 m hosszan, gyakorlatilag a dombvonulat déli lejtőjének aljáig mutatkoztak elszórt objektumok (kemencék) foltjai a tuskózás és tereprendezés után. Szerencsére lehetőségünk volt a lelőhely tényleges déli széléig feltárni a területet. Közel 8050 m2 lehumuszolt területen 123 jelenséget (=stratigráfiai egységet, rövidítve str.) különítettünk el. így 2015-2018 között a lelőhelyen összesen 476 jelenséget tártunk fel.

2018-ban, a korábbi megfigyelésektől eltérően, sem a középső neolitikus Vonaldiszes Kerámia Kultúrájának, sem a késő bronzkori Urnamezős kultúrának a telepe nem terjedt ki a lelőhely déli részére. A többi őskori telep, eltérő fedettséggel a lelőhely déli végéig megfigyelhető volt. így a Baiaton-Lasinja kultúra két önálló gödrét és egy ún. Spitzgraben-t találtunk. A Pécei-Baden kultúra egykori jelenlétére egy-két önálló gödör és bolygatás miatti másodlagos helyzetű leletanyag utalt. A kora bronzkori időszakból a Somogyvár-Vinkovci kultúra kevés gödrét és feltehetően anyagnyerőként értelmezhető, É-D-i irányú gödörcsoportjait tártuk fel. Újdonság, hogy elkülöníthető volt a Kisapostag kultúra, amelyhez biztosan egy méhkas alakú verem és néhány gödör tartozott. A leletanyagból datáló értékű bögrék és mészbetétes töredékek emelhetők ki. A kora bronzkoron belül a kopott, elsősorban seprűzött felületkezelésű kerámiát tartalmazó objektumok nehezen sorolhatók be kulturálisan.

Az őskori agyag kisteletek között orsógomb, agyagkanál töredék, „spulni”, egyéb apróletetek, így kova pattintékok, csiszolt kőbalta töredék, vadkan agyar, csonteszköz volt.

A lelőhely déli végében a feltárás egyik szélső objektumának (két kemencés előtérgödör) leletanyaga megegyezik a dél felől szomszédos Felsőmocsolád-Kisbabaimező lelőhelyen előkerült népvándorlás kon telep kerámiájával. Vagyis a népvándorlás kori megtelepedés erre a dombra is áthúzódott. A két vonulatot az Orci-patak felé tartó kis vízfolyás elválasztotta a völgyben.

A 2018-as év legfontosabb eredménye az Árpádkori telep központi részének folytatása volt, amely szórtan vagy csoportokban földbemélyített kemencés