Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
212 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Összesen 150 objektum (174 stratigráfiai egység) került elő, melyek közül 122 gödör, 29 cölöphely, 13 árok, 3 geológiai jelenség, két kút, két kemence, egy épület, egy kultúrréteg és egy előtérgödör volt. Korukat tekintve 5 őskori, 6 kora bronzkori, 76 középkori, 15 újkori és 72 korhatározó leletanyag hiányában ismeretlen korú. Az ismeretlen korú jelenségek betöltésük alapján a középkori település részei lehettek. A 2016. évi próbafeltárással együtt a lelőhelyen kibontott jelenségek száma 217. A feltárás során előkerült legkorábbi leletek, mintegy 10 objektumból, a kora bronzkorból - Somogyvár- Vinkovci kultúra - származtak. Az őskori településobjektumok a fő nyomsávban, kb. 60 m hosszú szakaszon, egymástól kisebb-nagyobb távolságra, illetve a dombtetőn (itt egy gödör volt) helyezkedtek el. A kisebb gödrök és egy széles árok mellett két, nagyobb méretű anyagnyerő is kibontásra került, melyek egymástól 12- 13 m-re feküdtek. A főként kerámiából álló leletek között ívelten kihajló, lekerekített peremű, vállrészüknél kiöblösödő, seprűdíszes tárolóedény darabok említhetők meg. A legmarkánsabb bronzkori objektum egy közel 2,5 m széles, nyugat-északnyugat - kelet-délkeleti irányú árok. A lelőhely gerincét a középkori település adta, a feltárt jelenségek többsége ide tartozott. A13-14. századi telepobjektumoktól kb. 100 m-re, nyugatra, egy újabb megnyitott szakaszon már késő középkori jelenségek kerültek elő. Megfigyeléseink alapján a késő Árpád-kori és a késő középkori település elválasztható egymástól. A késő Árpád-kon objektumok java részét változó méretű, kerekded alakú gödrök alkották. Ezek mellett egy nyugat-keleti irányú külső kemencét, egy bolygatott, cserépréteggel kirakott kemenceplatnit és azt az árokrendszert érdemes megemlíteni, mely a fő nyomsáv déli részén került elő. Az árokrendszer nyugat-keleti és észak-déli irányú tagjai egymást keresztezték. A késő Árpád-kori jelenségekben az állatcsontok (kiskérődző, marha, sertés) mellől edénytöredékek kerültek felszínre. A kerámiák java része fazék vagy fazék alakú bögre, felületükön általában megfigyelhető az egyenlő közönként bekarcolt csigavonal díszítés. A késő középkori településobjektumok között elsősorban ovális vagy kerekded alakú gödröket, cölöphelyeket, egy kutat, egy gödörkomplexumot és egy alapárkos jelenséget említhetünk meg. Ez utóbbi a lelőhely déli részét átvágó földúttól délre, a lelőhely nyugati részén került elő. A lekerekített végű árkok szabályos négyszögletes alakban helyezkedtek el. A jelenségekből nagy mennyiségű leletanyag, főként kerámia került felszínre. A fazekak mellett bögre, fedő és néhány kályhaszem töredék is előfordult. A lelőhely nyugati részén, a földúttól északra egy kisebb mélyedés tagolja a lelőhelyet. Ennek a mélyedésnek az északi szélén egy, a középkor folyamán képződött, szürkésbarna, paticsos kultúrréteget figyeltünk meg. A feltárás munkatársai: Móricz Róbert, Kolonits László, Bottyán Katinka, Polónyi Emese, Budai Dániel technikusok. Felsőmocsolád - Kis-babai-mező (91207) Gulyás Gyöngyi és Gallina Zsolt: Megelőző feltárás 2017 Molnár István: Építés közbeni feltárás 2018 A lelőhely Felsőmocsoládtól nyugatra, a Kis-babaimező keleti részén található. Nagyrészt a 67-es út nyugati oldalán lévő magasabban fekvő területre terjedt ki, de egy keskeny sávban az úttól nyugatra lévő mélyebb területre is kiterjedt. Tőle délre a Felsőmocsolád - Kisbabai-puszta, északra pedig a Gamás - Vadépusztaimező lelőhely helyezkedik el. Gulyás Gyöngyi vezetésével 2016-ban a próbafeltárást, majd 2017-ben a lelőhely területének nagyobb részre kiterjedő megelőző feltárást végeztek. A megelőző feltáráson 2017-ben, Gulyás Gyöngyi vezetésével, az útépítéssel érintett, nyugati, útmenti sávot, 7259 m2 felületet kutattuk meg. Ennek során 227 objektum (299 stratigráfiai egység) került elő, melyek közül 159 gödör, 44 kemence, 33 cölöphely, 19 előtérgödör, 18 árok, 12 épület, 8 geológiai jelenség, 2 gödörkomplexum, 2 sütőfelület, egy kutyaváz és egy részleges emberi váz volt. Korukat tekintve 3 középső neolit, 5 késő neolit, 21 rézkori, 19 bronzkori, 14 őskori, 5 római kori, 14 népvándorlás kori, 153 középkori, egy újkori és 64, korhatározó leletanyag hiányában ismeretlen korú. Az ismeretlen korú jelenségek betöltésük alapján az őskori és a középkori település részei lehettek. A legkorábbi településnyomok a középső újkőkorhoz köthetők, a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia népességéhez, a Kr.e. 6. évezred közepe és az 5. évezred vége közötti időből. A néhány gödörből álló lelethorizont a feltárási terület középső-északi részén került elő, a késő neolit kerítőárok belső oldalán. A leletanyagot főként vastag falú tárolóedények, kisebb részét vékony falú, feketére felfényezett felületű, esetenként karcolt díszítésű darabok alkották. A vastag falú töredékeken előforduló díszítések - tagolt, vízszintes fogófül; becsipkedett felület; rátett, benyomkodott bordadísz - több esetben is megfigyelhetőek voltak. A középső újkőkori objektumok közelében a késő neolit Lengyel kultúra (Kr.e. 5. évezred közepe és vége) néhány jelensége is feltárásra került. A legmarkánsabb objektum egy enyhe ívben haladó, a jelentkezési szintjén 150-190 cm széles kerítőárok (38/42), melynek a nyugat-keleti irányú szakasza esett a feltárási területre (X. t. 6.). Az árok lekerekített nyugati vége pont a szelvénybe esett, az északkeleti folytatása a 67. sz. út alá nyúlt. Az árok fala befelé erősen rézsűs, az alja hegyes szögben záródik, a mélysége 150-210 cm között változott. Az árok déli szélébe egy 7 m széles kiugró fül csatlakozott, melynek a külső hossza 2,5 m. A fület alkotó árkok 50-70 cm szélesek, mélységük 30-70 cm között változott. A kerítőárok keleti szelvényfal előtti részén egy újabb fülindítás figyelhető meg, mely az előzőtől 450 cm-re, keletre helyezkedett el az árok déli ívéhez csatlakozva. Az említett árok valószínűleg kör alaprajzú lehetett, és helyzete alapján védelmi funkcióval is bírhatott. Nagy területet keríthetett körbe, bejárata délen volt. E korszak objektumai a pleisztocén végi csupasz, sárga löszfelszíneken látszod-
