Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2018-2019-BEN 197 templom. A templom belső részéből és annak környé­kén feltárásra került a temető is, melynek leletanyaga a 16. századra keltezhető. A megfigyelések alkalmával már akkor is jól látszódott, hogy a temetőt a későbbi sánc cölöprendszere bolygatta meg. Az egykori Marót várának települése a vártól keletre helyezkedett el, az erődítményt a 16. században elpusztították, de a tele­pülés lakott maradt. A már feltárt területek elhordásra kerültek, így a földvár nyugati része és az egykori temp­lom is mára megsemmisült.9 A 2000-es években feltárt településobjektumok között kutak, nagyméretű gödrök, cölöphelyek/cölöpsorok, két árok, néhány kemence és két épület említhető meg.10 A 2017. évi kutatás az ismert lelőhely középső-ke­leti részét érintette. A szelvény igazodott a 2000-2002- ben feltárt templom, templomkörüli temető és földvár keleti széléhez. Északi irányból pedig a 2006. évi szel­vény északkeleti szélét követte némi átfedéssel. A megkutatott 5237 m2 területen (IV. t. 1.) összesen 496 jelenséget tártunk fel, melyek közül 231 cölöphely és/vagy többtagú cölöpsor, 153 gödör, 73, a középkori temetőhöz tartozó váz vagy vázrészlet, 23 árok, 8 kút, 3 anyagnyerő gödör, két ún. gödörhulla, egy kemence, egy osszárium és egy épület(?) volt. A jelenségek késő közép­koriak és törökkoriak (14-15. század és 16. század). A 2017. évi feltárás során megtaláltuk a Költő Lász­ló által húzott 2 m széles, észak-déli irányú kutatóár­kot, mely a földvár keleti oldalának sáncárkát (1151. objektum) vágta ketté. A földvártól keletre feltárt településobjektumok na­gyon sűrűn, olykor egymást vágva kerültek elő. Ezek közül cölöpszerkezetes építmények, kutak, kisebb­­nagyobb méretű gödrök, anyagnyerő gödrök, néhány keskeny árok, egy kemence és egy félig földbemélyített épület említhető meg. Több, 2,5-3 m átmérőjű, közel 2 m mély gödröt is feltártunk, a vízgyűjtő gödrök kisebb csoportokban helyezkedtek el, általában a kutak mel­lett. Négy kútnál találtunk faszerkezetet. Az egyikben (1165. objektum), kb. 1,5 m-re a nyesési szinttől, négy­­szögletes alakban, élükön álló, egymásba csapolt desz­kákból készített keretet, kútbélést figyeltünk meg (IV. t. 2.). A többi kút esetében a fabélés deszkái másodlagos helyzetben kerültek elő. A nagy mennyiségű cölöplyu­kak között, esetenként, rendszert is meg lehetett figyel­ni. Jól látszódott, hogy a települést sokáig használták, a már felhagyott gödrök és cölöphelyek szélébe vagy azokra újabb objektumokat alakítottak ki. A település objektumaiból nagy mennyiségű 16. századi kerámia került elő. A cserepek profilált pere­mű fazekakhoz, bögrékhez, pohár- és hagyma alakú kályhaszemekhez, fedőkhöz, tálakhoz és korsókhoz tartoztak, az egyik kútban egy ép korsót, egy másik­ban egész bögrét is leltünk. Néhány gödörből kerámia kehely talprésze is felszínre került. Főként a földvár sáncárkában (1503. objektum) zöldmázas, török kori 9 Reiszig Ede megemlíti, hogy „a hajdani falu helyéről több sze­kér téglát hordtak el s különféle fegyvereket és egy keresztet" (Reiszig 94.) 10 Költő 2003a; Költő 2003b; Költő - Dobó 2004, 237.; Magyar -Nováki 2005, 127.) korsó- és fültöredékek is voltak. Az itt élők életmód­jára, táplálkozási szokásaira következtethetünk az állatcsontokból, melyek között szarvasmarha, sertés, szárnyas, juh/kecske és kutya fordult elő. A lelőhely igen gazdag volt fémleletekben is. A legáltalánosabb vastárgy az egyélű, rövidebb vagy hosszabb pengével rendelkező kés, de találtunk vaspántokat, ajtópánto­kat és szegeket is. Jó néhány gödörből bronzpénzek, deformálódott bronzlemezek, ólomtárgyak darabjai, továbbá övcsatok is napvilágra kerültek. A telepobjektumok egyik vermében két, 185-190 cm magas felnőtt férfi bedobott vázát bontottuk ki, akik közel egy időben kerülhettek a gödörbe. A település nyugati szélén megtaláltuk a földvár keleti oldalának széles kettős árokrendszerét (1129., 1151., 1196., 1503. objektum), a palánk (1270., 1449. objektum), a délkeleti és az északkeleti bástya még megmaradt alapozó árkának (1262-1263. objektum) nyomait (IV. t. 3.). Az egykori - mára elbányászott - templom keleti oldalán 2-3 rétegben egymásra temetett vázakat tár­tunk fel. Az elhunytak nyugat-keleti tájolásban, háton, nyújtott helyzetben helyezkedtek el. A kartartásban több variációt is megfigyeltünk: mindkét kar az áll alá hajlítva; mindkét kar a hasra fektetve; a bal kézfej a szív fölé, a jobb kar a hason, ill. mindkét kar a combok mellé vagy a kézfejek medencére történő fektetése. Koporsóra az a néhány vasszeg utalt, melyet egy-két váz mellett lel­tünk. A több mint hetven temetkezés mellől alig került elő leletanyag. Két, 8-10 éves kislány koponyáját egy­kor bronzveretekkel ékített párta díszítette, továbbá két sírban bronz ruhakapocs, két másik sírban egy-egy vas övcsat, egy erősen bolygatott váz mellkasán pedig egy bronz ruhaveret volt. Az egyik pártás gyermek (1359. objektum) viszonylag gazdagabb mellékletekkel bírt, nyakába kásagyöngyökből fűzött láncot raktak, egyik ujját ezüst pántgyűrű díszítette, bal medencéjén pedig egy bronz övcsatot leltünk. A 2017. évi feltárás alkalmával több építési/telepü­­lési periódust tudtunk megállapítani, illetve tisztázni a feltárt árokrendszerek, a cölöpszerkezetes erődítés és a sírok időrendje alapján. 1. A legkorábbi lelethorizonthoz a 14-15. századi templom és a temető tartozott.11 Ennek egy sajátos nyomát, egy ún. osszáriumot is leltünk (IV. t. 4.). A ko­rábbi sírok csontanyagát egy mély, kútszerű gödörbe helyezték, majd betemették. Az osszáriumból (1447. objektum) közel 30 egyén maradványa került elő. 2. A következő periódusban, a török kor elején vagy azt közvetlenül megelőzően megépülhetett a földvár. Ehhez tartozott egy igen széles, még lepusztult állapo­tában is 5-6 m széles és 150-170 cm mély külső árok (1129., 1196. objektum).11 12 11 Valószínűleg erre utal 1433-as és 1436-os említése „Kis-Maróth” Szent Adorján tiszteletére szentelt templomának (Békefi 1907, 101., Költő - Dobó 2004, 237.). 12 1548-ból Marót várát említik, abban az összefüggésben, hogy Nádasdy Tamás főkapitánynak meg kell szemlélnie, és ha szük­séges le kell romboltatnia (Pálffy 1999, 104, 359. j.; Költő - Dobó 2004, 237.).

Next

/
Thumbnails
Contents