Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
192 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Ez a sírcsoport a temető északnyugati, a 7. század legvégétől a 8. század végéig használt részébe ékelődött be. 4 újabb ló-lovas sírpár került feltárásra. A lovak és a lovasok sírjai is mind rablottak voltak, ennek ellenére a sírokból a lószerszámzat fémveretei, a veretek, a szíjvégek és a szíjak találkozását fedő nagyobb rozetták, valamint a férfiak övét díszítő veretek — ha nem is bolygatatlan helyzetben, — szinte mind előkerültek. Különösen a lovak mellett volt feltűnő a vastárgyak hiánya, noha a lovak pofájánál és a bordákon látható elszíneződések egyértelműen utaltak arra, hogy eredetileg a zabla és a kengyelek is a sírba kerültek. Ebből a megfigyelésből talán nem elhamarkodott levonni azt a következtetést, hogy e sírok feldúlásának elsődleges célja a használható vastárgyak megszerzése volt. A ló-lovas sírpárok körül elhelyezkedő női és a gyermek sírok között több bolygatatlan is akadt. E sírokból felhúzott lemezgömbös fülbevalók, torquesek, az övét és az övről lelógó szíjakat díszítő veretek, öntött bronz korongok és mindennapi használati eszközök kerültek elő. A 2672. női sírban, a koponya mellett, bronzcsat, vaskarika és vaskés feküdt egy kupacban (III. t. 3.). A szokatlanul nagyméretű, 240 cm hosszú és 140 cm széles gödör közepén 210*100 cm-es, fával bélelt sírkamrát alakítottak ki. Ebbe helyezték el a deszkákból összeállított 180x55 cm-es koporsóládát, melyet vasalásokkal szereltek össze. A koporsóban nyugvó fiatal nő fülében filigrándíszes, felhúzott lemezgömbös fülbevalók voltak, nyakát okkersárga és barna színű, apró köles méretű gyöngyökből álló rövid nyaklánc díszítette, melyek monotonitását néhány darab apró gömb alakú, matt fekete színű, fehér pöttyrátétes gyöngy törte meg. Jobb csuklóján öntött, tokosvégű bronzkarperecet viselt. Ruházatát a derekán bronzcsattal záródó öv fogta körbe, melyről bal oldalon, rövid, két téglalap alakú verettel díszített, vaskarikában végződő rövid szíj lógott le. A karikáról lógott egy fatokban lévő apró vaskés, egy vaskulcs és egy öntött, áttört bronzkorong. A bronzcsattal záródó övét, a ráfüggesztett fatokba elhelyezett késsel együtt emlékként vagy „ajándékként” helyezhette el a koporsóba a fiatal nő egy közelebbi férfi hozzátartozója. Hasonló jelenségről lehet szó a temető két másik sírja (447. és 2144. férfisírok) esetében is. A 447. sírban4 ugyancsak vasalásokkal összeállított koporsóba temetve férfi maradványait találták, erre utal ezüst lemezből préselt, Fönlak-típusú véretekkel díszített öve. A jobb térde mellett egy vastag ezüst huzalból készített, hurkos-kampós záródású nyakperec feküdt. Ez az ékszertípus a korszakban női és gyermeksírokból ismert, férfiak nem viselték, ráadásul a sírban nem viseleti helyzetben került elő. Elképzelhető, hogy ebben az esetben az elhunyt férfi mellé női hozzátartozója helyezte el ékszerét, összetartozásuk, kötődésük jeleként. A 2144. teljesen feldúlt és kirabolt férfisír északi hosszoldalának közepe táján, a sírfalban, egy 50 cm széles és kb. 15 cm mély gödörben női viseleti tárgyak, gyöngyök, nagyobb csontgyöngy(?), 2 db stylus, fogazott szalagfonatos 4 Bárdos-Garam 2009, 66, Taf. 50; Bárdos-Garam 2014, 105, Taf. 224. szíjvég, bronzlánc, valamint kisebb vaskés, vaskarika és két, egymásba fűzött bronzkarika volt. Feltevésünk szerint e sír esetében is „ajándékcsomagról” lehet szó. A 2018-2019. évi ásatásunk talán legszebb lelete a 2676. sírban nyugvó fiatal nő derékövéről lecsüngő ezüst lemezből készített, egyedi díszítésű tűtartó (3. ábra). Ezen kívül a sírból négy, egészen nagyméretű öntött bronzkorong, csecsebecseként felfüggesztett csörgő és egy letört tűszerkezetű, ló alakú római fibula került elő. A lemez-tűtartó kevéssé elterjedt az avar korban, korábban csak a Várpalota-Gimnázium 208. sírjának lemez tűtartója volt ismert,5 a legtöbb darab eddig zamárdi sírjaiból került elő.6 Döntően kora avar kori, részben germán jellegű leletkörnyezetben voltak használatban, germán típusú bronz- és vascsatok, csontfésűk, lábbeli garnitúrák, len- vagy kendertörők mellett antik eredetű fülbevalók, római kori edény, hajvagy fátyoltűk, bizánci bronzláncok, rátétdíszes színes gyöngyök és egybeöntött kis bronzcsatok társaságában kerültek elő. A 2676. sírból előkerült tűtartó anyaga jó minőségű ezüst, préselt díszítése sodrást utánzó szálakból álló hálómustra (3. ábra a.). A tűtartónak csak az előlapja került elő, a hátlap valószínűleg a sír bolygatása során pusztult el. Különlegessé teszi ezt a tűtartót, hogy közvetlenül mellette előkerült egy rövid, tömzsi, kétlapú ezüst kisszíjvég is, melynek mintázata és szélessége a tűtartóéval megegyező, ami összetartozásukra utal. A szíjvég fel volt szegecselve két, elkalapált fejű bronzszegeccsel, elképzelésünk szerint egy szélesebb textil- vagy bőrszalagra, amibe egykor a tű vagy tűk bele voltak szúrva. Ezen a szalagon - a csont és vaslemez tűtartókhoz hasonlóan - a lemez tűtartó lefel mozgatásával fértek a tűhöz (3. ábra b.). Végül az is megjegyzendő, hogy ez a különleges tűtartó az ismert példányok közül a legfiatalabb lehet, négy nagyméretű, áttört bronzkorong, egy arcos bronzcsörgő, egy lovacska formájú római fibula társaságában került elő. Díszítése hasonló a 751. és 1209. sír nagyszíjvégén és ívelt oldalú négyszögletes veretén láthatóhoz, melyek öntött indás bronzcsat és indás tokos kisszíjvég társaságában kerültek elő, s a 8. század elejére keltezhetők. A 2019. évi feltárás során a temetkezési szokásokkal kapcsolatosan a temetőben eddig nem dokumentált, új sírkonstrukciókat figyeltünk meg. Egymás közelében 8 füles sírt tártunk fel. Ezek olyan aknasírok, melyek hosszoldalaiban, a sírok aljától 60-90 cm magasságban egy vízszintesen futó vájatot alakítottak ki, melyek a koporsó vagy a halott fölé fedélként elhelyezett deszkák megtartását szolgálták (III. t. 1.). Egyes síroknál ezeken túl cölöplyukak is előkerültek a sírok sarkaiban és a hosszoldalak mellett; az egykor ezekben álló cölöpök feltehetően a koporsófedél stabilitását növelték. A 2703. aknasírban az egész avar kor viszonylatában különleges és egyedi sírkonstrukciót dokumentáltunk. A nagyméretű, mély aknasírban, a sír aljától 70-80 cm magasságban, a hosszoldalak falában, egymással szemben, 2-2 nagyméretű lyuk fúródott a falba. Feltételezésünk szerint ezekbe egykor igen nagymé-5 Erdélyi-Németh 1969, XVIII. T. 10. 6 Röviden a temető lemez-tűtartóiról lásd Garam 2018, 237.
