Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben

RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2018-2019-BEN 187 2017-ben az előző évi kutatás eredményeire tá­maszkodva feltárásra került a kolostor templomának csaknem teljes szentélye. Első munkafázisként eltá­­volítottuk a 2015-2016-ban feltárt épületrészek fölül a visszatemetett földet. Ezután 2,5 méterrel kibővítettük a kutatási területet keleti irányba (5. szelvény), nyuga­ti irányba pedig 4 méterrel (6. szelvény). Újabb szel­vényt nyitottunk az 5. szelvény déli oldalán, 2,5x5 mé­ter alapterülettel (7. szelvény). Fakivágás elhúzódása miatt a 2, 3. és 7. szelvény közötti részen nem tudtuk kiásni a szentély déli falának egy szakaszát. A kutatás során napvilágra kerültek a kívülről támpillérekkel támasztott, sokszögzáródású szentély alapfalai. A falakat általában kevéssel a járószintek alá bontották le. Több kidőlt faltömb is a falak között, illet­ve a falak felett hevert. Előkerültek a templom padlójá­nak erősen hiányos részletei. Úgy tűnik, hogy a padló jelentős részét a teljes pusztulás idejére már eltávolí­tották. A nagyméretű, kidőlt faltömbök gátolták meg, hogy az előző évben észlelt korábbi templomszentély falait tovább kutathassuk. Ennek csupán nyugati vége tűnt elő az északi oldalon. A feltárás különlegessége volt a templom alapkövé­nek megtalálása a szentély keleti falának alapozásá­ban. A templom tengelyében, az alapozás legalsó kőso­rának szintjén, a külső oldalon kváderkövet helyeztek el. Ennek a kifelé néző oldalán, egy téglalap alakú hasáb formájú, kiemelkedő felületen négy betűt és köztük szó­elválasztó jeleket faragtak ki gótikus minuszkulákkal: „o so- p”. A kő alá közvetlenül ezüst dénárokat (34 da­rab, Redwitz Miklós Szörényi bán veretei, 1429-1432) és egy velencei arany dukátot (Andrea Dandolo dózse, 1343-1354) szórtak a Zsigmond-korban.3 Az európai összehasonlításban is ritka emléket a 15. század elején megnagyobbított és újjáépített szentély építésének kez­detekor helyezték el. A kolostor ásatását 2018-ban a templom hajójának kutatásával folytattuk. A 2015-ben, az északi kolostor­szárny pincéjében kijelölt, 2 méter széles kutatóárkot (1. árok) meghosszabbítottuk dél felé, keresztülve­zetve azt a kolostornégyszög udvarán és a templom hajóján, mintegy 20 méter hosszúságban, három szakaszra tagolva (8-10. árok). Egy további 2 méter széles kutatóárkot nyitottunk erre merőleges irányban, nyugat felé, a templom tengelyében, hogy a hajó nyu­gati záródását is megtalálhassuk (11. árok). Feltártuk a templomhajó északi és déli alapfalait, illetve a déli fal mellett egy mellékoltár erősen rongált alapozását. Megállapíthattuk, hogy a templomhajó bel­ső szélessége mintegy 10,6 méter. A hajó nyugati le­zárására, a 11. árok nyugati végében, egymáson fek­vő, két nagyméretű, bélletes ívkő utalt, amely minden bizonnyal a templom nyugati bejáratához tartozhatott. A két kő kiemelésére, nagy méretük miatt, egyelő­re nem volt módunk, és ezért a további bontást, így a hajó nyugati falának feltárását fel kellett függesztenünk. A hajóban és a kolostorudvaron, közvetlenül a templom­hajó falának külső oldalán melléklet nélküli, a templom tájolásával egyező irányítású temetkezések is előkerül­tek. A kolostorudvarban kerengőfolyosónak nem találtuk nyomát. A templomtól délre a kolostort megelőző késő Árpád-kori településrészlet látott napvilágot, néhány gödörrészlet és talán egy kemence hamuzó gödre. Az itt talált kerámiák a 13. század vége és a 14. század első felére, tehát a kolostor alapítására és az azt követő néhány évtizedre keltezhetők. Az ezévi leletek közül kü­lönös figyelmet érdemel egy 14. századi bronz feszület, amelyet fémkeresővel az északi szárny pincéjének déli fala mentén találtunk. 2019-ben befejeztük a szentély feltárását a déli oldal 2017-ben elmaradt részletének pótlásával (13. szelvény). Atemplomhajó nyugati végénél előszóra 11. árok déli oldalán nyitottunk egy 4x4 méteres szelvényt (12. szelvény), hogy a hajó nyugati falát megtaláljuk, majd ugyanebből a célból a 11. árkot szélesítettük ki 2 méterrel északi irányba (15. árok). A 2016-ban feltárt sekrestye északi oldalán is dolgoztunk, ahol a fák kö­zött 2 méter széles, kelet-nyugati irányú kutatóárkot nyitottunk a feltételezett káptalanterem területén. A szentély eddig hiányzó falrészletét kiástuk és do­kumentáltuk, illetve feltártuk az előtte, a déli oldalon fekvő falomlást. Ez fekvését és irányát tekintve ösz­­szefügghetett a 2014-es első kutatóárokban feltárt, ki­dőlt falszakasszal. Egy támpillér kváderkövei és fara­gott vízvetője kerültek napvilágra az omladék itt feltárt részletében. A szentély belsejében egy, a templomot megelőző, kör alakú beásást bontottunk ki részlege­sen, amelynek a függőleges oldalfalai esetleg kútra utalnak. Megtaláltuk a hajó nyugati falának alapozását a 15. árok középtáján. Ezáltal mérhetővé vált a temp­lom teljes hossza, amely így mintegy 26 méter. A káp­talanterem megismerését célzó árokban eredeti hely­zetben fekvő, erősen szétfagyott állapotú téglapadló került napvilágra. A padló keleti irányban anélkül ért végett, hogy lezárását megismerhettük volna, ezért egyelőre kérdéses, hogy hol húzódhatott a helyiség keleti fala. A tanszéki ásatások hat éve alatt elvégzett mun­kák során megismerhettük a Mindszent pálos kolos­tor pontos fekvését, szinte teljesen feltártuk a temp­lom szentélyét, és kutatóárkokkal tisztáztuk a hajó méreteit, valamint a kolostor észak-déli kiterjedését. A kutatások nagy vonalakban igazolták Guzsik Tamás alaprajzi rekonstrukcióját, amelyet a kolostor felszí­ni nyomai alapján az 1970-es években szerkesztett. A további tanszéki ásatások remény szerint segítenek még jobban megismerni az elpusztult kolostor emléke­it. Az elért eredményeket a balatonszemesi Magtárban látható „Pálosok Balatonszemesen” kiállításon tekint­hették meg minden évben az érdeklődők. A közeljö­vőben szakdolgozat foglalja össze az eddigi ásatási eredményeket (Balatincz Anna hallgató munkája), az éremanyagot Varga Máté dolgozza fel. Közreműködő munkatársak: Lóki Róbert és Lókiné Kis Szabó Eszter, valamint a PPKE Régészeti Tanszék hallgatói. 3 Az érmek meghatározását Varga Máté végezte el.

Next

/
Thumbnails
Contents