Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
184 HONTI SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS Rónai Múzeum (Varga Máté) felügyelete mellett.2 Az általuk megfigyelt törmelék- illetve omlásrétegek jelezték, hogy a ma már a földfelszínig elhordott kolostor lelőhelyén jelentős maradványok feltárására lehet még számítani. A kutatás első lépcsőiéként 2014-ben, az erdős területen, egy megközelítőleg északkelet-délnyugati irányú, 2 méter széles és 16 méter hosszú kutatóárok került kijelölésre, a felállított kereszt északnyugati oldalán. A kutatóárokban mindenütt nagy kiterjedésű omladékréteget tártak fel. Az épülettörmelék különösen az árok északkeleti végében sűrűsödött, ahol az egykori támpilléres falszakasz délkeleti irányba dőlt omladéka került napvilágra. A leomlott fal homokkőből készült, faragott kőelemeket (a támpillér vízvető párkányának töredékét, ablak, illetve falpillér töredékeket) is tartalmazott. A kutatóároktól északnyugatra, mintegy 6 méterre, egy 2x4 méteres szondában téglapadló részben eredeti helyzetben fekvő, részben bolygatott részlete tárult fel a törmelék alól. 2015-ben az 1. árkot a lelőhely északi részén lévő északkelet-délnyugati irányú mélyedésen keresztül, tehát északnyugat-délkeleti irányban, 2 méter szélességben jelöltük ki 20 méter hosszúságban. A kutatóárokban egy földbemélyített épület egymással párhuzamos, északkelet-délnyugati irányú falai kerültek elő. A két fal azonos építési jellegűnek (tört homokkőből és kevés téglatöredékből rakott) bizonyult, és azonos volt a szélességük is (120 cm). A falak között lejárt habarcsos járószintet tártunk fel a lösz altalaj felszínén. A járószintet erősen téglás, épülettörmelékes omladék fedte be egészen a mai felszínig, amelyből mázatlan kerámia töredékek (14-15. század), állatcsont, réz gyertyatartó töredéke és egy velencei üvegpalack nyaka kerültek elő. A falakat erősen visszabontották, jelenleg az északi oldalon kb. 120 cm, a déli oldalon kb. 80 cm magasan állnak. A faltetőkre mindkét oldalon rámosódott a fal mögötti löszös altalaj, ami a bontás utáni lassú erózióra utal. A feltárt épületet pincének határozhatjuk meg, amely a kolostor északi szárnya alatt helyezkedett el. A falvastagságból ítélve a kolostornak ez a szárnya akár emeletes is lehetett. Az épülettől délkeletre, tehát az udvar felé húzott árokban, további falmaradványt nem találtunk, eszerint kerengőfolyosóval nem számolhatunk. A 6x8 méteres 2. szelvényt a lelőhely keleti részén jelöltük ki, újból a kereszt mögött (annak északnyugati oldalán), az előző évben megnyitott két kutatóárok között. A szelvényben vastag téglás épületomladékot bontottunk ki, amelyben néhol egyben maradt, ledőlt faltömbök is megfigyelhetők voltak. A téglák között erősen málló homokkő is előfordult, illetve faragott kőelemek (boltváll, ablakmérművek, szobortöredék), amelyek szintén homokkőből és durva mészkőből készültek. Az omladék alján, téglából épült, északkeletdélnyugati irányú falat találtunk. A fal az árok közepe táján lépcsősen megtörik, külső (délkeleti) oldalán két 2 Varga Máté: Balatonszemes, Barát-dűlő, Pálos kolostor (KÖH 19784). In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2012. Szerk. Kvassay Judit, Kreiter Attila. Budapest 2019. 9. támpillér erősíti. A fal belső (északnyugati) oldalán téglapadló kicsiny részletét tártuk fel. A feltárt falrészletet a kolostortemplom hajójának és szentélyének csatlakozásaként határoztuk meg. A feltárt falak iránya egyben lehetőséget adott arra is, hogy a kolostor tájolását megismerhessük, és a további feltárások szelvényeit ehhez a tájoláshoz igazítsuk. Eszerint a templom szentélyét szinte pontosan északkeletnek tájolták, és ehhez a tájoláshoz igazodnak a kolostor falai is. A feltárások további leírásában, az egyszerűség kedvéért, a szentély tájolását keletinek nevezzük, és ehhez igazítjuk az égtájakat. 2016-ban két szelvényt tűztünk ki a 2015-ös 2. szelvény keleti oldalán. A 3. szelvény egy álló fa miatt L alakú lett. Nyugati és északi oldala 5 méter volt, keleten északról 2 méter után megtört nyugat felé 3 métert, majd újra dél felé futott 3 métert, végül a déli oldalon 2 méterrel zárult. A 4. szelvényt a 3. szelvény északi oldalán 5x5 méter kiterjedéssel jelöltük ki. A feltárás eredményeként megtaláltuk a templom sokszögzáródású szentélyének északi és északkeleti falát, valamint a hozzá északról csatlakozó sekrestye helyiségét (kivéve annak nyugati falát). Előkerült a főoltár alapozásának részlete is. Ez a falrendszer ráépült egy korábbi falrendszer visszabontott alapfalaira, amely szintén egy templom szentélyének északi és északkeleti falából, valamint a hozzá északról csatlakozó sekrestye keleti falából áll. A két falrendszer tájolása csak enyhén tér el egymástól, tehát a szentély iránya mindkét építési fázisban északkeleti tájolású, kis eltéréssel. A feltárási terület erőteljesen bolygatott volt modern beásásokkal (kincskereső gödrökkel, illetve építőanyagot kitermelő gödrökkel). A bolygatatlan területen, az erdei talaj eltávolítása után, nagyobb felületeken tűnt elő a kolostor falainak téglás omladéka. Az épületomladékot elbontva kerültek napvilágra a szentély és a sekrestye falrészletei. Járószint azonban csak nagyon csekély foltban került elő a szentélyben (téglapadló), mivel a többi helyen épülettörmelékes betöltésű beásások tették tönkre az épület járószintjeit. Ezt a réteget is mindenütt eltávolitattuk, amely alatt agyagos, kevésbé törmelékes, szórványosan embercsontokat tartalmazó réteg található. Ebbe a rétegbe kevéssé tudtunk belebontani, a réteg bontása kezdetén egy csonka gyermeksír került elő. A gyermeksír arra utal, hogy ebben a rétegben további bolygatatlan temetkezések lehetnek. Értelmezésünk szerint az agyagos réteg a templomon belüli temetkezések kevert földje, míg a felette levő épülettörmelékes réteg a templom pusztulásának rétege, valamint a későbbi bolygatások, rablógödrök betöltése. A 2016-os ásatás ritka lelettel is szolgált. Az egykori sekrestye lebontott falai közt az épülettörmelékből egy szerzetes fejét ábrázoló életnagyságú faragvány került elő. Arca kissé pufók, feje búbja, a kor papi viseleté szerint, kopaszra borotvált. A fej felett keresztet faragtak ki. A különleges faragvány egykor egy tompaszögű falsarokban, feltehetően a templomszentélyben elhelyezett konzol volt. A konzolon kívül a szentély festett hálóboltozatának számos bordatöredéke és néhány bordacsomópontja is napvilágra került.
