Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Kocsis Edit - Varga Máté: Kályhacsempék és kályhaszemek a kereki várból
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07:173-182 Kaposvár, 2020 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) DÓI: 10.26080/krrmkozl.2020.7.173 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm Kályhacsempék és kályhaszemek a kereki várból1 KOCSIS EDIT1 és VARGA MÁTÉ2 'Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, H-2025 Visegrád, Fő u. 23., e-mail: kocsisedit@visegradmuzeum.hu 2Szegedi Tudományegyetem; Rippl-Rónai Múzeum, H-7400 Kaposvár, Fő u. 10., e-mail: vargamate12@gmail.com Kocsis, E. & Varga, M.: Different types of stove tiles from the Kereki castle. Abstract; Up to these days, there has only been minor investigation on the grounds of the late castle next to Kereki. During the excavations, a small amount of stove tile fragments was found, but the pieces are, however, rather significant. Most of the stove tiles can be traced back to the time of Sigismund of Luxembourg, but stoves were built here in the second half of the 15th century, and even in the 16th century. Based on the findings, a theoretical reconstruction of the tiled stove from the time of Sigismund is also possible. Keywords: medieval, stove, Fehérkő castle, Sigismund of Luxembourg, baronial residence Bevezetés Kereki vára emblematikus a Somogy megyei várak között, hiszen ez a legépebben megmaradt középkori vár a megyében. A várnak - egyedülálló módon - ma is több méter magasan álló kőből, és többnyire téglából épült falai láthatóak. Ugyan már sok Somogy megyei várban folytattak régészeti kutatásokat, a kereki vár területén mindezidáig komolyabb feltárás nem történt. Csak két kisebb kutatást lehet megemlíteni a 20. század derekáról. A vár jelentőségét jelzi az is, hogy a kutatások alkalmával kis mennyiségű, de annál jelentősebb régészeti leletanyag került elő. Ez a tárgyi anyag csak részleteiben került közlésre, ezért jelen tanulmányban először a vár területén előkerült jelentős kályhacsempe és kályhaszem anyagot szeretnénk közölni, remélve, hogy a vár régészeti és műemlékvédelmi kutatása folytatódni fog a közeljövőben, továbbá hozzájárulunk a régió középkori kályhakultúrájának kutatásához is. Földrajzi környezet és a vár rövid története Kereki Somogy megyében, a Balatontól 7 kilométerre fekszik, az egyik legfontosabb balatoni átkelő (Tihany-Szántód) közelében. A vár a mai településtől nyugatra, közvetlenül annak nyugati szélén található.2 A középkorban erre haladt a Veszprém-szlavóniai út. Atelepülés első említése 1193-ból való, amikor III. Béla megerősítette a johannita lovagokat birtokaikban, az ő tulajdonuk volt Kereki (Querequi) is. 1229- ben mindez már a székesfehérvári káptalan tulajdo1 A feldolgozás során nyújtott segítségért köszönet Kiss Viktornak, Heczer Brigittának, Csajági Nikolettának, Horváth Péternek és Újhelyi Nórának. A leletanyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban található meg 2015.1.1-29. leltári szám alatt. 2 Lelőhely azonosító: 19569, névváltozatok: Fehérkö (Feyerkew), Kupavár, Katonavár. na. Az 1333-35. közötti években említették a pápai tizedjegyzékekben kereki plébánosát. A vár ekkoriban, 1336-ban tűnt fel először az oklevelekben, ekkor még királyi várként. A vár - amelyet Fehérkő váraként is említenek a források - 1396-ban került Marczali Miklós tulajdonába, aki ekkor temesi ispán is volt egészen 1402-ig.3 1402-03 között az erdélyi vajda címet is birtokolta, 1409-től somogyi ispán lett, 1408-tól 1413-ban bekövetkezett haláláig pedig a báró és királyi tanácsos cím is megillette.4 5 1451-ben Kis-, és Nagykerekit is említették. 1467-ben Enyingi Török Péter, majd 1495- től a Báthoriak birtoka lett a település, majd 1530-ban Perneszi Ferenchez került. A várat a Marczali család utolsó férfitagjának, Lászlónak a halála után 1474-ben a Báthoriak örökölték meg. Magát a várat egy 1494-es oklevél már romosnak írta le.6 A török hódítást követően 1551-ben Kereki már biztosan oszmán fennhatóság alatt állt, hiszen a fehérvári szandzsák, kőröshegyi náhiejéhez tartozott. A török kori adóösszeírások alapján ekkor még nem néptelenedett el a falu, de 1563-tól már a törökkoppányi szandzsákhoz tartozott. 1564- ben Perneszi Farkas birtokolta névlegesen Kerekít, aki Babócsa várkapitánya volt. 1573-74-ben és 1580-ban még összeírták a település házait és családfőit. 1598- ban és 1599-ben szintén említették a települést, azonban a tihanyi vár 1609-es összeírásában már nem, így a település pusztulása/elnéptelenedése e két időpont közé tehető. A törökkoppányi szandzsák 1631. évi öszszeírásában sem szerepelt már a település. 1665-ben Perneszi János eladta kereki birtokrészeit Salomváry Jánosnak. 1695-ben pedig Perneszi Zsigmond adta el itteni birtokait Babócsay Ferencnének.6 Kutatástörténet A második világháború után, 1959-ben a vár romterületének kitisztítását Dornyay Darnay Béla vezetésével végezték el. Ezt követően a műemlékvédelmi helyreállítások miatt Sági Károly végzett ásatásokat 1961-62-ben. 1962-63-ban Koppány Tibor irányításával elkészültek a vár állagmegóvási és helyreállítási munkálatai.7 3 Marczali Miklós testvére Dénes mester, aki ekkoriban visegrádi várnagy. 4 Engel 1996, I. 204, II. 154. 5 Koppány 1993, 215. 6 Koppány-Sági 1967, 5-11,15-17, 22. 7 Koppány-Sági 1967, 3.
