Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Molnár István: A kaposvári vár
A KAPOSVÁRI VÁR 163 loménak gondolta.61 Röviden a 2019. évi feltárásról 2019 tavaszán, a már hosszú ideje üresen álló gyárépületek maradványinak eltüntetésére és a terület rehabilitációjára, parkosítására benyújtott pályázathoz kapcsolódva nyílt módunk újabb ásatásra.62 A Rippl- Rónai Múzeum munkatársai által vezetett régészeti feltárás költségét Kaposvár Megyei Jogú Város önkormányzata bocsátotta rendelkezésünkre. A munka célja elsősorban az volt, hogy a még rejtőző falszakaszokat megtaláljuk. Fontos volt, hogy a későbbi tereprendezési munkákkal ne sértsék ezeket és hogy esetleg később bemutathatok legyenek. A munkát márciusban és áprilisban végeztük.63 Az első héten a meglévő falszakaszokat szabadítottuk ki a rajtuk lévő földtől és törmeléktől, amelyek nagyobb része a bontáskor került rájuk. Egy néhány évvel ezelőtti rombolás után, még a gyárépületek bontása előtt a déli falszakaszokat lefóliázták és földdel beterítették. Ezt a gépek által néhol keményre járt földréteget is eltávolitattuk. A meglévő falakat követve próbáltunk újabb falszakaszokat találni. A feltárás végére az ismert falszakaszok nagyjából megduplázódtak, még fontosabb, hogy már a vár építésének periódusait is pontosabban el tudjuk különíteni. A várudvart körülvevő falak eddigi maradványai a nyugati és keleti oldalakon jelentősen meghosszabbodtak, északkeleten is feltárásra került egy pár méteres szakasz. A külső falgyűrűnek csak kisebb szakaszai voltak ismertek, de a feltárásig ezek sem nem látszottak ki a földből. Most a keleti oldalon szinte teljesen feltártuk a fal maradványait, a déli oldalon is csak a betonozott parkoló alatt lévő szakasza nem került kibontásra. Nyugaton már a 18. században kiszedték az alapozásból a téglákat, így itt csak az alapozási árok volt követhető. A palotaszárny keleti fala is meghosszabbodott észak felé. Sajnos a megtalált falszakaszokból csak az alapozás és a felette lévő néhány téglasor maradt meg. A falak közé ásott szelvényeinkkel a járószinteket, padlókat kerestük, kibontottuk a szelvénybe eső gödröket, kemencéket, egyéb objektumokat. A falak mellett leásva dokumentáltuk azok alapozását. Feltártuk a téglavárat körbevevő palánk és a középkori vizesárok egy szakaszát is (12. és 13. ábra). Megállapítottuk, hogy a vár északnyugati része, a Nostra gyárépület alápincézése miatt teljesen megsemmisült. A várat máshol is nagy pusztítás érte, nagy területeken a talajvízig eltüntették az újkori építkezések a korábbi rétegeket és szinte mindenhol újkori közművek, vezetékek, betonaknák, modern épületalapok nehezítették a feltárást. Bár a várudvar lebetonozott részét feltörték, általában ez alatt is kézzel áshatatlan rétegeket, 61 Tímár2016. 141-158. 62 Molnár 2019., Molnár 2020. 63 A vár feltárásán a Rippl-Rónai Múzeum dolgozói közül, Molnár István és Harag Mátyás régészek, Stunya Péter, Nyári Zsolt, Balla Krisztián, Cserép Tamás, Papp Zoltán technikusok, rajzolók vettek részt. Ezúttal is köszönjük Szabados Ákos, Újj Kíra régészhallgatók valamint Kovács Gábor, Séta Attila, Szép László önkéntes munkáját és a Pazirik Kft segítségét. betonkeményre járt kavicsréteget, újabb betonsávokat találtunk, így a felső részeket géppel kellett eltávolítanunk. 2020-ban újra lehetőségünk nyílt egy rövidebb kutatásra. A feltárás költségét ismét Kaposvár Megyei Jogú Város önkormányzata bocsájtotta rendelkezésünkre. Első lépésben feltártuk a betonozott parkoló alatt lévő várfalakat, de elsősorban a belső palánk elhelyezkedését kutattuk. Kutatószelvények nyitásával kerestünk olyan területeket, ahol az újkori építkezések kevesebb rombolást végezték és így még feltárhatóak voltak a palánk maradványai. A lelőhelyen nagy mennyiségű középkori és török kori lelet került felszínre. A háborús eseményekre kő és fém ágyúgolyók, gránátok, puskagolyók, számszeríjnyílhegy, fokos, karpáncél darabja, sarkantyúk, lószerszámdíszek, patkók emlékeztetnek. Gyertyatartót, köves gyűrűt, üvegkarpereceket, üveggombot, plombákat, érmeket, rézedények darabjait, vereteket is találtunk. A kerámia anyagban a kályhaszemek, korsók, fazekak, kancsók, fedők, tálak mellett kínai porcelán is előfordul. A vár földrajzi környezete A vár középkori és török kori földrajzi környezete jelentősen különbözött a maitól. A korabeli leírások egyhangúan vízzel körbevett, a mocsárból kiemelkedő szigeten álló várról tudósítanak, arra is van adatunk, hogy a külváros a berekkel szomszédos síkságon volt. Kaposvár nevű település a középkorban még nem létezett. A várhoz közeli falvak közül az északkeletre, a mai Kaposvár belterületén fekvő Omak és a nyugatra fekvő Kecel érdemel elsősorban említést.64 Mindkét helyen átjáró és vámhely volt a folyón. A terület a Rupoly központú nagybirtok északnyugati részén helyezkedett el. Fontos utak találkozásánál feküdt, amelyek itt lépték át a Kapos folyót. Omak pontos helyét, kiterjedését nem ismerjük. Tímár Péter templomát és főterét a mai székesegyházhoz valószínűsítette65, amit régészeti feltárás hiányában egyelőre sem megerősíteni sem megcáfolni nem lehet. A 18. századi térképeken látszó úthálózat igazolni látszik ezt, hiszen a főtér ekkor egy fontos útkereszteződésben volt, kérdéses mennyire feleltethető ez meg a középkori viszonyoknak. A belvárosban többfelé talált középkori kerámiatöredékek mindenesetre Omak nyomai lehetnek. A széles árterű, kanyarodó Kapos folyó és belé futó patakok találkozásánál mocsaras, zsombékos terület alakult ki. Ebből szigetszerűen emelkedett ki egy eredetileg szabálytalan ovális alakú domb. A 2019-ben végzett feltáráson a sziget eredeti dombos felszínét a mai felszíntől 40-80 centiméterrel mélyebben találtuk meg. A nagy torony az északkeleti-délnyugati irányú dombháton volt. A vízszintet a török korban gátakkal szabályozták, a kibontott objektumok alapján a talajvíz szintje a mainál valamivel alacsonyabban lehetett. A 18. században a mocsár vízszintje a korábbinál fentebb kerülhetett, a 18. század végi térképeken ezért látszik szélesnek a vizesárok, és kisebbnek a sziget. 64 A Kaposvár környéki falvakról Timár 2016. 65 Tímár 2016. 141-158.
