Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gallina Zsolt - Török Béla: Az avar kori vasművessék munkafolyamatai, korabeli mesterségei
68 GALLINA ZSOLT-TÖRÖK BÉLA Gusztáv szerint még ajarchari'és a„kende" méltóságnév is szorosan összefügg a kovácsmesterséggel, amennyiben az ezeket a méltóságokat viselő személy az eredetmonda és a kovácsmítosz földi letéteményese volt.31 A kovácsmesterség fogalma szinte minden népnél, így az avaroknál is egybeolvadt a varázslással és az égi világgal.32 A vas előállításának nagy szakértelmet igénylő folyamata a közösség szemében szinte vallási szertartássá avatta a kovácsolás folyamatát, ismerőinek pedig misztikus erőt tulajdonított. Az ősi hit szerint a mester nem csak az anyagon, hanem az anyag szellemein is uralkodott, így nézhették mesterségét varázslásnak.33 Ezek a különleges emberek egyéb varázslatokra is képesek voltak: elűzték a gonosz szellemeket, betegségeket gyógyítottak,34 házasságkötésnél az ő közbenjárásuk is szavatolta a házasság sikerét. Bölcsességük, kiváló emberismeretük miatt gyakran működtek tanácsadóként is, sokfelé a falu eszének tartották őket. Tiszteletük viszont nem csak a vallásos gondolkodásból fakadt, hanem abból a fontos tényből, hogy olyan eszközöket voltak képesek az emberek kezébe adni, amelyekkel semmilyen más anyagból készült szerszám nem versenyezhetett.35 Nem csoda tehát, hogy a kovácsokat, akik képesek voltak a teremtés és a pusztítás eszközeinek előállítására, majdhogynem vallásos tisztelet övezte.36 Plinius tökéletesen összefoglalja az ember és a vas ellentmondásos viszonyát:„Azé/ef legjobb és legrosszabb eszköze a vas, amivel a földet szántjuk, cserjéket metszünk, a szőlőtőkéket évenként megfiatalítjuk a satnya hajtások visszavágásával, házakat építünk és köveket bányászunk vele és mindenféle más hasznos dologra is jó. Ugyanakkor háborúkra, gyilkosságokra és rablásra is használjuk, s nem csak közelről, hanem már sebesen repülő lövedékként is, melyeket hajítógépek vetnek ki vagy emberkéz röpíti őket, némelyiknek pedig valóban szárnyai vannak, amit az emberi elme legnagyobb gaztettének tartok, minthogy sebesebben repül a halál az ember felé, mióta szárnyakat készítettünk a vasnak. Ezért pedig az embert, és nem a természetet kell hibáztatni."37 A kovácsmesterek jellemzői, a kovácsmesterség elsajátítása Továbbra is a„Ki?" kérdésnél maradva az égiek mellett foglalkoznunk kell természetesen a valódi kovácsokkal is. Egy 1693-ból fennmaradt forrás nagyon érzékletesen és képletesen mutatja be a kovácsot, mint embert. Ez a kép olyannyira állandó, hogy az avaroktól egészen az újkorig ilyennek képzelhetjük el a vasas mestereket: „... Mellyek mint ha jöttek volna az Aetnábúl, Vulcánusmivének szennyes barlangjából, Most-is füst gőzölög némellyik szájábúl, Hatan álnak elő kovácsok számábúl. Vas por szennye ülte hízott pofájokat, Szenek pozdorjája füstölte nyakokat, Sok szikra csipdeste fel-türött karokat, Egy-egy pöröly telte bé-fogott markokat. Ritkáit a'szakáitok csapdozó tüzekkel, Éktelen homlokok pörsöllett szemekkel, Orczájok varas sült gyakor égésekkel, Merő fél ördögök kormos személlyekkel. De mint Óriások temérdek tagokkal, Hegyeket bírnának emelni váltókkal, Labdakéntjádczonak az ülő vasakkal, Mindent végbe visznek erőss munkájokkal. Száz font vasat adnak kezében ezeknek, A' Kemény számára mellyet készíttetnek, Lábára illy gyenge láb szijjat füzetnek, El-készitésében azok-is sietnek (.. .J"38 31 Gömöri 2000a, 285. E hipotézist azonban ma már csak a kultúrtörténeti érdekességek közé sorolják. 32 Több kutató is felhívta a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy a „kovács" és az„acél" szavaink szláv eredetűek. Felvetődik a kérdés, miért kellett idegen szót átvenni egy addigra hosszú múltra visszatekintő szakma nevére. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a kovácsokat körülvevő vallásos tisztelet miatt az ún. tabu fogalmak, személyek és tárgyak kategóriájába tartoztak, ezért feltétlen szükség volt egy másik szóra, amivel jelölni lehet őket (Bartha 1958,325; Heckenast 1966,141). 33 Ajakut közmondás szerint nem véletlen, hogy a "kovácsok és sámánok egy fészekből bújtak elő." (Gömöri 2000a, 284,87. Ij.) 34 Ez utóbbi képességük még az Árpád-korban is többé-kevésbé kiemelte a kovácsokat a jobbágyok közül (Szabó 1954,124.). 35 Bartha 1958, 321. 36 Ez a vallásos tisztelet azonban inkább csak a kovácsoknak szólt. A kohászoknak korántsem volt ekkora megbecsültsége, róluk nem emlékeznek meg a források (Bogdán 2006.). S rá példa, hogy a kovácsokat a rabszolgák közé sorolják, mint ahogy a burgundok törvénykönyve X. fejezetében szerepelnek (Gömöri 2000a, 284.). 37 Plinius XXXIV. 39. 38 Gyöngyösi 1693,1.18-23.
