Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gömöri János: Technológia-kontinuitási kérdések a somogyi vasvidék "izzó" vasbucái fényében
TECHNOLÓGIA-KONTINUITÁSI KÉRDÉSEK A SOMOGYI VASVIDÉK „IZZÓ"VASBUCÁI FÉNYÉBEN 79 Bár - a vegyes érvelés veszélyeit szem előtt tartva - meg kell jegyezni, hogy az avar korra keltezett kohótelepek mellett (Tarján-puszta, Nemeskér-Rétrejáró alja, Magyaratád-Kéri határra dűlő) a 10. századi törzsi helynevek is továbbéltek napjainkig, ennek alapján esetleg feltételezhetnénk, hogy 900 után is folyhatott itt vaskohászati tevékenység. Jelen ismereteink szerint a különböző kohászati objektumok rendszere, tehát a munkaszervezés is eltérő volt22 az avar korban és a 10-11. században, ennek alapján nem bizonyítható, hogy a törzsi helynévvel jelölt helyeken törés következett volna be a vasipari termelésben 900 után, amennyiben feltételezzük, hogy a fegyveres, törzsi birtokbavétel a termelés további biztosítása és felügyelete miatt történt. Az eddig csak az ipartelep jellegének és keltezésének céljából szondázott nemeskéri kohászati centrum faszénből mért kalibrált ,4C adatai23 támogatnák kronológiailag ennek a zökkenőmentes vastermelés-folyamatnak a feltételezését, viszont régészeti bizonyítékunk erre Nemeskérről még nincs. 68,3% (1 szigma) confidenda szinten: 718cal.AD 740cal.AD 766 cal. AD 892 cal. AD 95,4% (2 szigma) confidenda szinten: 682 cal. AD 958 cal. AD A közeli Sopron-Potzmann-dűlő kohó és műhelytípusai, valamint a jellegzetes ércpörkölő gödrök alapján viszont feltételezhető a helyi avar kohótípus és a 10. századi műhelygödör egymás melletti használata.24 A földfelszínre épített kohók (Nemeskéri típus) megjelentek25 már a késő avar korban (Tarján-puszta-Vasas-föld, Ravazd-Simahegy), és általánosan használatban voltak a Karoling-korban, a Savaria és a Fertő-Hanság közötti területen (Dénesfa-Szikas-dűlőben.26 Iván-Dudás-dűlőben,27 Csepreg-Tömördi erdőben). Kérdés, hogy ezekben - az űrtartalmukban a beépített kohókhoz hasonló, de esetenként kissé szélesebb medence-átmérőjű - magas felépítésű aknakemencékben valóban a 10-12. századból megismert technológiával készíthették-e a vasbucákat? Vasolvasztási kísérletsorozatok eddig - egy 1993. évi soproni próbaolvasztás28 kivételével - csak az Árpád-korban általánosan elterjedt műhelygödör oldalába beépített (Imolái-29 majd a Somogyfajszi típusú30 31) kohókban történtek. Vasbuca-leletek Az avar kori- és a Karoling-kori vasbucák, illetve a 10-11. századi vasbucák méreteinek összehasonlításai elárulhatnak valamit e korszakok kohászati technológiáinak hasonlóságáról és különbözőségeiről. Az összehasonlítás a kémiai összetételek és a metallográfiái képek elemzésével is elmélyíthető, mert ezek az alapvető archeometriai vizsgálatok az alább említendő bucákon megtörténtek. Ha a feltárt műhelyek termelékenységét, a gazdaságos vaskihozatalt szeretnénk meghatározni, eredményre vezethet, ha figyelembe vesszük az egy-egy vasolvasztásnál előállított vasbuca súlyát, a műhely kohóinak számát, az elhasznált fúvókák számát (vagy becsült mennyiségét) és a salakhalmokban talált vassalak becsült összsúlyát. Mindezekhez a lelőhely vasércei Fe203 és számított vastartalmának, valamint a salakok vastartalmának - archeometriai elemzésekkel meghatározható - átlagértékét is fontos megismernünk.3’ A kohóbélések vizsgálatából hozzávetőlegesen megbecsülhetjük, hogy hányszor olvaszthattak egy-egy kohóban. Somogy megye területéről eddig három lelőhelyről, összesen hat vasbuca került elő. Ezek közül 4 bucát 10. század végi vasolvasztó műhelyben (Somogyfajszon) tártak fel. Egy bucát (késő avar korinak feltételezhető) kohótelep közelében találtak (Lábod). Ezek a vasbucák egykor - fehéren izzó állapotban - Somogy megyében „születtek." Jelképesen szólva, „apjuk" helyi gyepvasérc, „anyjuk" helyben létesített vaskohó, „akinek" medencéje fölött, nehéz fújtatás után, 1200 °C körüli hőmérsékleten kialakult a kohászok (vasasok) által várva-várt vastömböcske, a még szivacsos, salakos vasbuca. A kohó mellfalazatának leemelése után bukkant elő ez a 22 Gömöri 2001 a, 17-35; Gömöri 2001 b, 33-38 23 ATOMKI Deb-978 Nemeskér, Hertelendi Ede mérése, Gömöri 2000a, 251. 24 Gömöri 2000a, 131. és 132. képek. 25 Gömöri 1980,317-345. 26 Gömöri 1984,337-339. 27 Gömöri 1988,108. fig. 13-14.: az iváni mellfalazat és a kohó medencéje. 28 https://drive.google.eom/file/d/15jWNJNcyPlk6UhKjZYSgt789YzPkdWA_/view A kísérleti vasolvasztást a Soproni Múzeum kertjében, kópházi vasérccel Gömöri János vezetésével, a nemzetközi Scarbantia diáktábor közreműködésével végeztük. A vasérc-lelőhelyről: Gömöri et al. 1992. (A bányamező, 'Pingenfeld' régészeti kutatása a 85-ös főút építését megelőző régészeti feltárásokkal 2017-ben Újvári Ferenc, 2018-ban Györke Réka vezetésével folytatódott.) 29 Zoltay 1968,172-232. 30 Thiele 2014. Az első demonstrációs vasolvasztást a somogyfajszi Őskohó Múzeum melletti kísérleti műhelyben (Ágh - Gömöri 1999a, 196, fig 3.), a Korotnai-patak mellett gyűjtött gyepvasércből, „Fajszi típusú" kohókban Gömöri János és Költő László 1997. május 30. -június 1. között végezte, a „Hagyományok és újításoka korai középkori vaskohászatban" c. nemzetközi szimpózium alkalmával, a Dunaferr Somogyország Archeometallurgiai Alapítvány támogatásával. 31 Vastagh 1977,103-105; Gömöri -Török 2002, 375-381.
