Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gallina Zsolt - Török Béla: Az avar kori vasművessék munkafolyamatai, korabeli mesterségei
AZ AVAR KORI VASMŰVESSÉG MUNKAFOLYAMATAI, KORABELI MESTERSÉGEI 63 nű, keménységű, struktúrájú anyag a legalkalmasabb kohósításra.6 Az érc, a szükséges fa és egyéb segédanyagok, eszközök szállítását, a faszén elkészítését, darabolását feltehetően mások végezhették. A teljes szakmai vertikum bemutatásához jó támpont a kaposvári és a zamárdi lelőhely, ahol az avar kohótelepeken végbemenő kohászati munkafázisok nagy részét meg lehetett figyelni az ércpörköléstől a kovácsolásig. Az általános gyakorlat szerint, az érclelőhelyek, érctelepek közelében történhetett a vasérc kézi válogatása, osztályozása, mosása, szárítása. Adarabolástmár a kohóknál végezték, amelynek tapasztalatból eredő célja, hogy a redukáló gázok minél nagyobb felületen érintkezhessenek a bucakemencébe adagolt ércdarabokkal. A feldarabolt, vasércdarabkákategynyitottgödörbenfaszénnelvagyfávalmegpör/cö/fé/c.Azeljárássoránavasércelveszítifizikailag és kémiailag megkötött víztartalmát, egyben előredukált állapotba kerül.7 A vasérc pörkölését 1-2,5 méter hosszú, ovális alakú, alján vörösre, oldalt szürkére égett, teknő alakú gödrökben végezték, majd esetleg tovább darabolták. A kohósításhoz a vasércen kívül faszénre is szükség van. Ezt ún. faszénégető boksákban állították elő, amelyek 2-3 méter átmérőjű, 20-35 centiméter mély, tányér alakú mélyedések. Az említett telepeken sajnos erre utaló nyomot nem találtunk. E sekély objektumok vagy elpusztultak, vagy a lelőhely általunk fel nem tárt, a nyomvonalon kívül levő részén helyezkedhettek el.8 A kohósítás előkészítését; az érc pörkölését, a műhelygödör kialakítását, a kohók elkészítését, szikkasztását két nap alatt véghezvitte a kohászmester és két-három segédje. A kohósítást legalább félig vagy nagyobbrészt földbe mélyített kohókban végezték (4. ábra).9 Ezek csonkakúp alakú, agyagból felépített, zömök, kissé földbe mélyített objektumok, amelyek kisebb, kerekded salaklecsapoló gödrökkel rendelkeztek. Az eredetileg 70-90 centiméter magas kohókat megformázásuk után fával szikkasztották és faszénnel feltöltve előfűtötték (5. ábra). Ezután a toroknyíláson több adagban helyezték be a faszenet és a megpörkölt vasércet. A kemence elől levő nyílását ún. mellfalazattal fedték be. A mellfalazatba fúvócsövet helyeztek. A fúvócsövön keresztül kézi fújtatással huzamosabb ideig maximum 1200-1350 °C hőmérsékletet értek el a kohó medencéjében. A mellfalazatok és fúvócsövek minden kohósítás alkalmával cserélődtek. Ezekből, és az előkerült vassalakból következtethetünk az előállított vas mennyiségére, így a kohótelep nagyságára és az ott folyó termelés intenzitására.10 A vasművességgel kapcsolatba hozható lelőhelyeken talált salakok jellege (folyósalak, kemencesalak, illetve később bucatömörítés salakja és kovácssalak) alapján archeometriai vizsgálatok által lehet következtetni az alkalmazott technológiára és annak jellegzetességeire." 4. ábra. A kaposvári kohótelep egyik műhelyének 3D-s rekonstrukciója ------------------------(Készítette: Pazirik Kft Gallina Zsolt instrukciói alapján) 6 Török 2011,15-16. 7 Török 1999,160; Török 2011,15. 8 Gömöri 2000a, 257-268. 9 A zamárdi és kaposvári kohótelep tapasztalatai alapján sejtettük, hogy az erős lepusztultság miatt maradt meg csak a kohók alja, de Bátaszéken bizonyosságot is nyert, az ideális körülmények (nem pusztult le a korabeli felszín) és a szakszerű feltárás folytán (Czövek, 2010,213-241), hogy az avar kohókat is nagyrészt a földbe mélyítették. 10 Gömöri 2000a, 268. 11 Török - Gallina - KovAcs 2015,232-233.
