Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Csapó János: Új módszer a fosszilis csontok korának meghatározására az aminosavak racemiációja alapján
ÚJ MÓDSZER A FOSSZILIS CSONTOK KORÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA AZ AMINOSAVAK RACEMIZÁCIÓJA ALAPJÁN 31 1. Aszparaginsav, cisztin, treonin, szerin, arginin 2. Lizin, hisztidin, metionin 3. Tirozin, glicin, valin, leucin, izoleucin 4. Alanin, prolin, hidroxiprolin 5. Glutaminsav Megnevezés Becsült kor (év) Aminosav tartalom (pM/g) Legfontosabb alkotórészek Plesippus (történelem előtti ló) Késő Pliocén 500.000 0,6 Alá, Gly Plesippus (fog) Késő Pliocén 500.000 0,31 Gly, Ala, Leu, Val, Glu Mesohippus (fog) Oligocén 40.000.000 0,3 Alá, Gly Nasasaurus (dinoszaurusz) Kréta 100.000.000 1,8 Ala, Gly, Glu, Leu, Val Stegosaurus (dinoszaurusz) Jura 150.000.000 0,26 Alá, Gly, Glu Dinichtys (hal) Devon 360.000.000 3 Gly, Ala, Glu, Leu, Val, Asp 7. táblázat. A különböző fossziliák aminosav tartalma Hare és Abelson 1967-ben közölték,11 hogy a kövületekben található D-amínosavak feltételezhetően a fehérje L-aminosavainak bomlásából származnak. Növekvő korú megkövesedett kagylók aminosav összetételét vizsgálva megállapították, hogy növekvő korral nő a D-aminosavak aránya az L-aminosavakhoz viszonyítva. A legöregebb általuk vizsgált miocén korú kövületben az aminosavak már csak racém formában fordultak elő. Az L-izoleucin racemizációját tanulmányozta magas hőmérsékleten Hare és Mitterer 1968-ban.12 Kísérleteik eredményeit alkalmazva egy megkövesedett kagylóhéj D-allo-izoleucin és L-izoleucin arányát 0,32-nek találva a kövület korát 70.000 évre becsülték. Ez volt az aminosav racemizáció (itt helyesebben epimerizáció) első konkrét alkalmazása a geokronológiában. Ezt követően az aminosav racemizációt szinte minden fehérjetartalmú anyag korának meghatározására kezdték alkalmazni. Többek között alkalmazták üledékek,13 kagylók,14 csontok,15 fogak16 és korallok17 korának megállapítására, és a kövület keletkezése óta eltelt időszak hőmérsékletének becslésére.18 Az előzőleg említett szerzők felfedezései óriási lendületet adtak az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározásnak. Az alaposabb kutatómunka kiderítette azonban azt is, hogy a módszernek - hasonlóan a többi kormeghatározási módszerhez - számos hibája van, és az eredmények helytelen értelmezése téves következtetésekre vezethet. A módszer fejlesztésére és alkalmazására végzett legjelentősebb munkákat az alábbiakban foglaljuk össze. A fossziliákból mért D- és L-aminosavak arányának értéke függ attól, hogy milyen módszert alkalmaznak az aminosavak kivonására és meghatározására. Különböző eredményeket kaphatunk a szabad, a fehérjében kötött vagy az összes aminosav vizsgálatakor, de az eltérés oka lehet az enzimes-, a gázkromatográfiás- vagy a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszerek közötti, a módszer sajátságából eredő hiba is. 11 Hare - Abelson 1967. 12 Hare - Mitterer 1968. 13 Bada - Luyendyk - Maynard 1970; Wehmiller - Hare 1971. 14 Hare - Mitterer 1968. 15 Bada 1972a; Dungworth - Vincken - Schwartz 1974. 16 Helfman - Bada 1975; Helfman - Bada 1976. 17 Wehmiller - Hare - Kujala 1976. 18 Bada - Kvenvolden - Peterson 1973; Schroeder - Bada 1973.
