Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
S. Perémi Ágota: Varkocsfésű és szalu a Balatonudvari-Fövenyes temetőből
304 S. PERÉMI ÁGOTA Az avarok megjelenése előtt ez a fésűtípus nem ismert a Kárpát-medencében. A kora avar korban jelent meg,33 de később is használatban lehetett. A csekély adatok alapján úgy tűnik, hogy a korai példányok csúcsos, háromszög alakúak voltak, a valamivel későbbiek félkörös záródásúak, kissé nagyobb méretűek. Balogh Csilla a legkorábbi, a 7. század első évtizedeire keltezhető fázisba sorolt köznépi temetőkre jellemző ázsiai eredetű tárgyak között említi a varkocsfésűket. Feltűnésüket a Duna-Tisza közén ekkor megjelenő kis közösséghez köti, amely a Kárpát-medencébe kívülről költözött e területre.34 A balatonudvari darab formáját tekintve a korai változathoz áll közel, és nagy valószínűséggel a kora avar kor idején készült. Ugyanakkor, ahogy azt a töredékes bizánci eredetű csatok esetében is megállapíthattuk, sírba kerülése már a közép avar korra tehető. Kérdés, hogy tulajdonosa csupán őrizte vagy még használatban volt? A csontból készült fésűk különböző típusai a korai időszakban még viszonylag gyakori mellékletek. A kétsoros vagy púpos hátú fésűk a közép avar korban csak elvétve kerülnek elő, míg a késő avar korban a fésűmelléklet szinte teljesen eltűnik a sírba helyezett mellékletek közül. Ennek oka talán kapcsolatban lehet a viselet, ezen belül a hajviselet változásával. Az avar férfiak hajviseletéről egyébként is csak nagyon keveset tudunk, pontosabban a varkocsszorítók kapcsán fogalmazódtak meg különböző vélemények. A fém hajfonatdíszek a kutatás szerint a 7. század utolsó harmadában jelentek meg a Kárpát-medencében, és a 8. század végéig követhetők nyomon. Előzmény nélkül jelentek meg, és minden bizonnyal egy új népelem megjelenésével hozhatók összefüggésbe.35 Ezt megelőzően, illetve ezt követően sem tudjuk pontosan, milyen volt a férfiak hajviselete. A kevés írott forrás pántlikával összefogott varkocsokról emlékezik meg. Ezek száma akár több is lehetett, talán éppen három, ahogy azt a fent említett kőszobrok is ábrázolják, és elképzelhető, hogy varkocsdíszeket csak két copfra erősítettek. A késői időszakban a varkocsdíszek, de a különböző fésűk sem bukkannak fel a sírok mellékletei között. Ugyanakkor jogos az a feltevés, hogy a fésűk hiánya azzal is magyarázható, hogy ezek fából vagy más, a kárpát-medencei talajviszonyok között elenyésző anyagból készülhettek.36 Szalu A balatonudvari temető 516. sírjából került elő egy vas szalu, amely az avar kori emlékanyagban szintén ritka leletnek számít. A sír a temető északi széléhez közel helyezkedett el (2. ábra). Sírleírás: ÉÉNy-DDK-i tájolású (336°) hanyatt fektetett, nyújtott helyzetű felnőtt sírja. A töredékes koponya a bal oldalára és a váz felé billent. Karcsontok szorosan a váz mellett („felhúzott vállak"), minden bizonnyal valamilyen anyagba tekerve helyezték a sírba. A gyenge megtartású csontok közül a csigolyák nagy része, a bordák és medencecsontok jó része felszívódott, jobb alkarcsontok egyikét a gyökerek a medencecsont felé elnyomták. Sírmélység 72 centiméter (9. ábra 7., 70. ábra). Melléklet: A sír egyetlen melléklete a jobb lábszárcsontok mellett előkerült vas szalu volt, amely az egyik oldalán, élével a sírfal irányában helyezkedett el. Köpűjében és környékén fa nyomok maradtak meg. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szalut fa nyelével együtt, a lábszárcsontok alsó végéhez közel, keresztben helyezték el (9. ábra 2.). A kovácsoltvas szalu köpűje enyhén ívelt, két oldalszárnya befelé hajlik, nem ér össze, ovális átmetszetű. Külső átmérője 4,9 centiméter, belső átmérője 4,2 centiméter. Kiszélesedő pengéje téglalap alakú, élben zárul, szélessége: 5,6 centiméter, hosszúsága: 4,5 centiméter, teljes hossza: 11,9 centiméter (70. ábra la-lb,2a-2b.). A fa megmunkálására, a felület egyengetésére szolgáló vas szerszámmal a legbehatóbban Kovács László foglalkozott.37 Az általa összegyűjtött avar kori darabok száma azóta sem változott a publikált anyagokban. Veszprém megyében ez idáig egyetlen lelőhelyről, a jutási avar temető 110. és 174. sírjából előkerült példányokat ismertük.38 Mindazok ellenére, hogy az udvari lelettel eggyel nőtt a lelőhelyek és a szaluk száma, összességében viszonylag ritkák az avar emlékanyagban. 33 CsallAny 1960, 71. 34 Balogh 2013,420,441; Balogh 2016, 60-61. A volt Szovjetunió és utódállamainak régészeti kutatásában a fésűkre vonatkozó önálló elemzés elég ritka. B. B. Ovcsinnyikova az altáj vidéki törkök anyaga alapján két típusba sorolta a fésűleleteket. Valójában, ahogy a magyar kutatás is, formai alapon választja szét a fésűket: széles, sok fésűfoggal rendelkező (I. típus, horizontálisan nyújtott) és hosszúkás, keskeny, kevés fésűfoggal rendelkező típusok (II. típus vertikálisan nyújtott) Ovcsinnyikova 1990, 64-65, puc. 33. fésűk válogatása. Úgy véli, hogy a velük együtt előkerülő tükrökkel együtt valamilyen rituális funkciójuk is lehetett. Általában tarsolyban őrzött darabokról van szó. 35 Andrási 1996-1997,118. 36 Erre utal CsallAny 1943,5; Részletesebben: MesterhAzy 2012,816-818. 37 Kovács 1983,19-53. Utóbb Balogh Csilla foglalkozott a szalukkal. Balogh 2013, 324-325; A 2. fázis jellemzése kapcsán: Balogh 2016, 61-64. 38 Rhé - Fettich 1931,24,33,Taf. IV. 32,38.
