Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
S. Perémi Ágota: Varkocsfésű és szalu a Balatonudvari-Fövenyes temetőből
300 S.PERÉMI ÁGOTA A sír anyagának elemzése A fiatal férfi sírjának mellékletei egy vas csattal összekapcsolt öv, és az erre erősített késtartó tok, tarsoly és a benne található tárgyak voltak. A nagyjából 1 centiméter széles övét összefogó téglalap alakú csat általános viseleti elem, különösebben nem korhatározó. Az erősen töredékes, kisméretű kés szintén gyakori tárgy a sírokban. Általános viseleti helyén, a jobb combcsont mellett került elő. A kés pengéjén megmaradt fa nyomok alapján, fa tokban őrizte tulajdonosa, az övre erősítve. Szintén töredékes állapotban került elő a bal combcsont belső oldalán egy három élű vas nyílcsúcs, hegyével felfelé. Az íjászat egyéb felszerelésének nem volt nyoma. Általános, különösebben szintén nem korhatározó típus. A sírba helyezett állatcsont (nagy valószínűséggel tyúkmelléklet) az elhunyt és az őt eltemető közösség, a halálon túli élet folytatásába vetett hitét jelzi. Helye a sírban szintén nem téréi a hagyományos szokásoktól. A sír leletei között a legérdekesebbek, bizonyos értelemben különlegesek, a tarsolyban őrzött kis tárgyak. A kovakő és gyaníthatóan csiholó, pontosabban a korrózió miatt közelebbről meg nem határozható kis vas lemez darabbal együtt a tűzgyújtás kellékei voltak. Ezek mellett szintén a tarsolyban őrzött állatfejes díszű szíjbújtatós, valamint kisebb máltai kereszt alakú bizánci bronz csat már használaton kívüli darabok lehettek, minden bizonnyal értékes tárgyként őrizte tulajdonosa. Mindkét bronz csat karikája és a rögzítő fülek töredékesek voltak. Az állatfejes díszű tarsolycsat [4. ábra 4b., 5. ábra 4a.) az ún. pápai típusba tartozik. A bizánci eredetű csatok között a tarsolycsatok viszonylag ritka mellékletek, amelyek tarsolyok, kisebb táskák, esetleg késtokok szíjazatához tartoztak, gyakran kisebb szíjvéggel együtt kerülnek elő.7 A bronzból egybeöntött, jellegzetes formájú, gyakran pont-kördíszes csatokat a hátoldalukon levő kis trapéz- vagy négyzet alakú fülek segítségével erősítették fel.8 A 6. század második felétől megjelenő csatokkal és ezen belül az állatfejes, állatalakos csatokkal részletesebben Syna Uenze foglalkozott, típusokba sorolva ezeket, többek közt meghatározta a pápai típusú csatok körét is.9 Jellemzőjük a csatkeret két oldalán levő, kifelé néző madárfejek, a szemek jelzésére pont-kör díszítéssel. Gyakran a csat felületét is pont-körök díszítik. Nagy valószínűséggel a Salona-Histria típusú csatok továbbfejlődött változatai.10 Kialakulásukat Uenze a 7. század első felére, közepére teszi.11 Garam Éva a 7. század első harmadának végére keltezi e csatokat.12 A kutató a típusba avar környezetből 6 példányt,13 Kiss Gábor a felfelé hajló stilizált fejjel díszítettek közé 9 darabot sorolt.14 Madgearu a típus teljes felgyűjtése során 28 példányt írt le.15 Elterjedését tekintve a Kárpát-medencében elsősorban dunántúli (6), és két esetben tiszántúli lelőhelyekről láttak napvilágot. A Madgearu által felgyűjtött darabok ezen a képen nem változtatnak, ugyanakkor megállapítja, hogy az avar kaganátus területén kívül előkerült összes többi csat a Fekete-tenger közeli lelőhelyekről származik,16 olyan területekről, amelyek valamilyen módon kapcsolatban lehettek az avarsággal. Nagy valószínűséggel bizánci műhelyekben, kifejezetten a „barbárok" számára készített darabokról lehet szó.17 Mindenesetre a balatonudvari kis töredékes csat eggyel növelte a Dunántúlon előkerült darabok számát, még ha ez már sérült példányként a 7. század második felében, vége felé kerülhetett a sírba. A 309. sírból előkerült tarsolyban a másik, szintén bizánci eredetű csat egy kis méretű, máltai kereszt alakú bronz csat volt (4. ábra 4a., 5. ábra 4b.). A kárpát-medencei leletanyag áttekintése után az udvari darabon kívül csupán a Zamárdi-Réti földek temető 748. sírjából került elő hasonló darab (6. ábra 2., 4.).18 A két csat méretre, kivitelre szinte teljesen azonos, azzal a különbséggel, hogy az udvari darabnak a tüskéje is meg maradt (6. ábra 1,3. és 2., 4.).19 Ugyanakkor a zamárdi sírban több, keletező értékű melléklet is napvilágot látott: ezüst, felhúzott 7 Garam 2001,108. 8 Schulze-Dörrlamm 2002,146-228,246-250. 9 Uenze 1966,149-152. 10 Uenze 1966,165-166; Garam 2001,109-111. 11 Uenze 1966,152. 12 Garam 2001,111. 13 Garam 2001,11. 14 Kiss 1998,472,7. kép 15 Madgearu 2003,170-171. 16 Dobrudja, Krím, Kis-Azsia, kivéve egy iráni darabot, lásd elterjedési térkép Fig. 1. 17 Madgearu 2003,171-172. 18 Bárdos - Garam 2009, 104-105, Taf. 93/12, Taf. 193. Korábban a publikált szakirodalomban ennek nem volt nyoma. Lásd Otka ZAró Jelentés 61. lábjegyzet. 19 A ritka csattípus újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a zamárdi közösség tagjai kapcsolatban lehettek a Balaton északi partján élő avarsággal, vagy egyes csoportjai telepedtek át. Lásd Bakay 1973,5-86; S. Perémi 2003,271-294.
