Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Padányi József - Négyesi Lajos - Nagy László: A Zrínyi-árok azonosítása. Egy 1662-ben épített műszaki zárelem
246 PADÁNYI JÓZSEF - NÉGYESI LAJOS - NAGY LÁSZLÓ térképre nehezen állapítható meg a terep oldal irányú - Mura és Kanizsa-patak- közötti lejtése. A térképi adatok alapján a Mura és a Kanizsa-patak szintje között - kevesebb, mint 3 kilométerre az összefolyásuktól - nincs értékelhető különbség. Ezt támasztja alá az is, hogy a Kollátszeg falu nagy részét a 131,25 méter magasságú szintvonal hálózza be,tehát a terepnek nincs meghatározó lejtési iránya. Ugyanakkor egy 1970-es térképszelvényen az árokban a víz folyásirányát egyértelműen a Kanizsa-patak felé jelzik (2. ábra). Egy 1915-ben készült vízügyi felmérés ennél is érdekesebb helyzetet mutat. A szintvonalas felmérés arra utal, hogy a két folyó szintje között kevesebb, mint 70 centiméteres eltérés van, a Mura irányába. Ugyanakkor ez nem egyenletes lejtést mutat, hiszen a felmérésben Kollátszeg csatornának nevezett árok a Murakeresztúr-Kollátszeg műúton lévő híd felől lejt (gyakorlatilag középre, a híd irányába emelkedik) mindkét irányból. Nem véletlen, hogy a tervező a csatorna jelentős mélyítését irányozta elő. Ebben az esetben a mélyítés célja a terület lecsapolásának elősegítése volt. Felmerül a kérdés, hogy ilyen lejtési viszonyok mellett mekkora munkát jelentett a Vitnyédi által közölt árok kiásása? Tudjuk a leírásból, hogy Zrínyi több mint 2000 embert vezényelt munkára a Muraközből. A katonai szabályzatok számvetése alapján, a föld kitermelésének normája kézi erővel 0,3 m3/h, azaz - feltételezve, hogy mindenki egyszerre dolgozik - óránként 600 m3 földet tud megmozgatni ennyi munkás. Nem tudjuk a Zrínyi által kiásatott árok méretét, ezért arra az adatra hagyatkozva, ami a rendelkezésünkre áll, a következőt mondhatjuk. Az 1970-es térképen megadott adatok alapján, a térképen ábrázolt árok adatai a következők (45°-os rézsűvel számolva):- a rézsűélen mért távolság: 3,5 méter;- mederfenék mélysége: 1,3 méter. Ebből kiszámolható, hogy az egy folyóméterre eső, kitermelendő föld mennyisége 2,86 m3. Az árok - térképen mérhető - hossza 1410 méter, így a teljes kitermelendő földmennyiség 4032 m3. Azaz az 1970-ben ábrázolt árkot a 2000 ember közel 7 óra alatt elkészítette volna. íCó \ - 74 |v v >* "^ía'íi'r 7\y s V- .. ~ ёЬ^чйо0** ° \.NT'4 s \ 2. ábra. Az árok folyásirányát mutató térképszelvény a szakasz hossza és a szakaszon kitermelendő föld mennyisége 1.szakasz Nyugati-árok 460 m 14 720 m3 2. szakasz Nyugati-holtág 240 m 7 680 m3 3. szakasz Középső-árok 160 m 5 120 m3 4. szakasz Keleti-holtág 340 m 10 880 m! 5. szakasz keleti-árok 210 m 6 720 m3 Összesen 1 410 m 45120m3 1. táblázat Látva a terepen ezt az árkot világossá válik, hogy a feltartóztató erőt nem önmagában az árok, hanem az árokkal együtt járó mocsarasítás, és a sűrű, áthatolhatatlan növényzet jelentette. Az is értelemszerű, hogy legalább akkora áteresztő képességű árokra volt szükség a Kanizsa-patak vízzel való állandó ellátásához, mint maga a Kanizsa-patak (amely 12 méter széles és 4 méter mély. Ezzel számolva már jóval nagyobb számot kapunk: 32 m3 folyóméterenként, azaz a teljes hosszon 45 120 m3. A rendelkezésre álló munkaerőnek - a fenti körülmények között és feltételekkel, azaz 2000 ember egyszerre dolgozik, napi 10 órán át - ez 75 óra, azaz több mint egy heti, megfeszített munkát jelent (1. táblázat).
