Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
M. Aradi Csilla: Középkori zarándokjelvények és mellkereszt töredéke a Szulok-gyűjteményből
16 M. ARADI CSILLA A Szent Servatius tisztelet kialakulása A következő két töredék Szent Servatius ábrázolás. Szent Servatius, Maastricht védőszentje, a holland Tongeren püspöke, Örményországban született és Maastrichtban halt meg 384-ben, ahol sírja a mai napig látható. Az arianizmus egyik legfőbb üldözőjeként több zsinaton képviselte álláspontját. Élettörténetéről hallunkTours-i Gergely Frankok története című 6. századi munkájában, ahol Aravatius néven említi a szentet. Ekkorra az élettörténete legendás elemekkel bővült. Amikor a római Szent Péter sír mellett vigíliát tartott, előre meglátta Tongeren pusztulását. Ekkor kapta Szent Pétertől a Mennyország kulcsait, aki ezzel együtt a bűnök megbocsájtásának képességét is ráruházta. Hazatérve, elődeinek relikviáival együtt Maastrichtbe távozott, ahol hamarosan meghalt. A római úton épült híd mellé temették, feltehetően e fölé épült a 6. században a nevét viselő bazilika, amely a középkoron át jelentős zarándokhelynek számított. Többek között Nagy Károly, a 16. században pedig V. Károly német-római császár is meglátogatta a kegyhelyet. A Maas vidéki művészet kiemelkedő darabja az a 12. századi ereklyetartó láda (Noodkist), amely a szent relikviáit tartalmazza. Ezt a relikviát minden 7. évben körmenet élén körülhordozták. Bár egyes feltételezések szerint a Szent Servatius püspököt ábrázoló jelvény alapja a Bajor Henrik által, 1403-ban készített ereklyetartó,22 ennek ellentmondani látszik, hogy a korábbi ereklyetartóval talán még jobban rokonítható az ábrázolás. Ez egyben lehetővé tenné a zarándokjelvények egy korábbi keltezését, amit a zarándokhely kialakulásának ismerete is alátámaszt. Maastrichti Szent Servatius zarándokjelvény 1. A 6. számú lelőhelyről származó 5x3,5 centiméteres töredék a szentet püspöki mitrával a fején ábrázolja (5. ábra). A bajszos, szakállas, profilált férfiarcot hármas hullámba osztott, hosszú haj keretezi, míg homlokára függőlegesen osztott tincs borul. A gyűjtemény darabján a szakáll szintén hullámos, a bajusz pedig hosszan konyul lefelé. Ugyancsak eltérések figyelhetők meg a csúcsos mitra kiképzésében, abban azonban egyeznek a példák, hogy egy, a középvonalban függőlegesen elhelyezett sáv osztja ketté, míg a két oldalon, valamint vízszintesen keretelősávot találunk. A somogyi példány kissé sérült darabján a középső sáv rácshálóval díszített, míg az arc feletti vízszintes sávon ferde vonalak között kidudorodó gyöngydíszítést találunk. A függőleges sáv két oldalán háromkaréjos díszítés húzódik, míg az itt felsorolt párhuzamain rozetta, illetve összekötött hármas gyöngycsoportokból kialakított díszítés fordul elő. A függesztőfül a mitra két oldalán kapott helyet, míg a mezőszabadi harangon előforduló darabon a mitra csúcsán helyezkedett el. 5. ábra. Szent Servatius püspökábrázolás a gyűjteményből, Wismarból (Ansorge2008,225.), és egy változata a mezőszabadi harangon (Benkö2002, 491.) Maastrichti Szent Servatius zarándokjelvény 2. Ugyancsak a 6. számú lelőhelyről került elő az a 6,5x3,5 centiméter nagyságú zarándokjelvény, mely szinte teljesen ép állapotban maradt fenn (6. ábra). A szent mellképén a püspöki ornátus felső része is látható, amelyet a mellkason középről kifelé hajlóan, valamint a nyaknál és az ábrázolás keretezéseként rácshálós sávokkal díszítettek. Az így létrejött hármas mezőben a kétoldali háromszögekbe háromkaréjos díszítést, míg a középső fordított trapéz mezőbe két, hármas gyönggyel övezett csillagot helyeztek. Ugyancsak eltér a mitra ábrázolása a másik változattól, csúcsban összefutó függőleges sávokkal osztott, amelyen minden második, hasonlóan a 22 Benkö 2002,188.
