Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Horváth M. Attila: Egy különleges késő avar kori övveret Szabadszállásról
112 HORVÁTH M. ATTILA ja, és a lelőhely földrajzi környezete jól megfigyelhető a mai közigazgatási térképeken is. A vizenyős területek a műholdfelvéteken is jól kivehetőek, és a ma már száraznak tekinthető részek friss szántásain még az egykori vízjárások nyomai is megfigyelhetőek. A temető számunkra legérdekesebbnek tűnő sírja az 1974-es feltárások során került elő. A 34. számú bolygatatlan férfisír foltja a mai felszíntől mintegy 68 centiméter mélységben került elő, a vastag humuszréteg alatti sárga altalajban. A sírgödör tájolása ÉNy-DK-i, É-tól Ny-ra 55°. Hossza 240 centiméter, szélessége 135-60 centiméter, mélysége 195 centiméter a feltáráskori felszíntől mérve. A csontváz sírban mért hossza az ujjpercekkel együtt, 188 centiméter volt, amiből arra lehet következtetni, hogy az elhunyt magassága életében 170 centiméter körül lehetett (2. ábra). A sírgödör oldalfala lefelé szűkült, 135 centiméter mélységben 80 centiméter, a sírfenék közelében 65 centiméter szélességűvé keskenyedett. A sírfeneket a sírgödör aljától mintegy 20 centiméter magasságtól indítva teknősen alakították ki. Koporsóra utaló nyomokat nem sikerült megfigyelni a bontás során, mint ahogy a temető egyetlen sírjában sem (II. tábla 1-2.).6 Az adultus(?) korú7 férfi nyújtott háton fekvő helyzetben eltemetett csontváza a sír tengelyétől kissé elmozdulva, a sírfenék teknős beásásának északkeleti szélén feküdt. A koponya kissé balra billent, de nem mozdult el, a helyén maradt az állkapoccsal együtt (2. ábra; III. tábla 1-2). A bal felkar befordult a gerinccsigolyák irányába. Az alkarok és a kézfejek párhuzamosan a medencelapáton, míg az alsó lábszárak szorosan összezárva, a lábfejek pedig kinyújtva nyugodtak. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az elhunytat a sírbahelyezés előtt meglehetősen szorosan becsavarták valamilyen anyagba, feltehetően vászonba vagy bőrbe. A bőrbecsavarás esetén máshol pregnánsan jelentkező elszíneződések8 ebben a sírgödörben és a csontváz teljes felületén nem voltak megfigyelhetőek. Nagyobb kiterjedésű szervesanyag maradványok maradtak viszont a sírgödör északnyugati végében, ahol a koponya alatti részen, mintegy 60x50 centiméter kiterjedésű sötét elszíneződés került elő. A csontváz és a koponya felszedése után ezen a részen 8-23 centiméter vastagságban sikerült megfigyelni ezt az elszíneződést, amelyet már H.Tóth Elvira is a halott számára elhelyezett párnaként értékelt (II. tábla 1.). Egyéb szerves anyag maradványokat csupán a medence környékén figyelt meg az ásató, amelyet a ruházat vagy az öv maradványainak kell tekintenünk, és amelynek megmaradása feltehetőleg a deréktájon elhelyezett fémtárgyakkal hozható kapcsolatba (III. tábla 3.). Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a temető más sírjaihoz hasonlóan itt is előfordulhat a halott nyúzott állatbőrrel való letakarása. Amint azt már korábban is említettem, a temető sírjaiból meglehetősen nagy mennyiségű állatcsont került elő, mely maradványok részint ételáldozatokra, részint a halott védelmét, a földtől való megóvását is szolgáló részlegesen nyúzott állatbőrökkel (juh vagy kecske) való letakarására utalnak. Ez utóbbiak esetében rendszerint a törzs vagy emberi koponya közelében találjuk az állat koponyáját vagy az állkapcsot, míg a lábcsontok általában a vállak vagy karok mentén, illetve a comb vagy az emberi lábcsontok táján kerülnek elő, mint ebben az esetben is (2. ábra).9 A sírból előkerült leletek 1. Fülbevaló: karikája bronz, szögletes huzalból hajlított, töredékes, kerek lapos sötétkék gyönggyel (1. sz. melléklet, a koponya bal oldala mellett feküdt), Itsz.: 76.22.168. (V. tábla 2.) 6 H.Tőth 1981, 178-179. 7 A temető antropológiai vizsgálatáról vagy annak eredményeiről egyelőre nincsen tudomásom. 8 H.Tóth 1984,12. A Kunpeszér-Felsőpeszéri úti temető négy sírjában is sikerült H.Tóth Elvirának megfigyelnie, hogy az elhunytakat rendellenesen szorosan összekötözték és bőrbe csavarták. Ott azonban a nagy sírmélység és a magas talajvízszint miatt a bőranyagok erőteljes elszíneződését is meg lehetett figyelni. Az egyik ilyen sír esetében, melyet volt szerencsém magam felszedni, a csontokon és környezetükben lilás elszíneződések mutatkoztak, és feltehetően a cserzőanyagok kimosódása folytán a csontok mállékonnyá váltak, ami az egyéb sírokra nem volt jellemző. 9 H.Tóth 1981,179. \ jjSSSSSa«»-2. ábra. Szabadszállás-Batthyány u. 10. A 34. számú sír (H. Tóth Elvira rajza)
