Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gulyás Bence - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei V. Kora avar kori padmalyos temetkezés Tiszavasvári, Eszenyi-telekről
102 GULYÁS BENCE - LŐRINCZY GÁBOR A Tiszától keletre többségében részleges lótemetkezés mellől, addig a dunántúli temetőkben önálló lósírokból kerültek elő. A dunántúli példányok palástja faragással különböző mértékben díszített, a tiszántúliak díszítetlenek. A csonthengerek használatának feltehetően voltak előzményei, melyek szerves anyagból (bőrből, fából) készülhettek. Viszont a kengyelszíj leszorításának egy ritka megoldását jelentette, amikor a vaskengyel fülén alakították ki ezt a funkciót. Példának említhetjük a mikebudai tausírozott kengyelfüleken lévő „szíjvédő pántokat".93 Müller Róbert a „mikebudaházi" kengyelpár lelőhelyének pontosítása során a kengyelfül kialakításának ezt a sajátosságát szíjszorítóként határozta meg, párhuzamként utalt a csengődi példányokra, valamint a szíjszorító funkció igazolására a cikói kengyelt említette, ahol a fülre rá van húzva a vaspánt.94 Vascsatok. A részleges lómaradványok környékén három darab került elő. Ezek közül két téglalap alakú darab a kengyelek környékén helyezkedett el, ezeket hevedercsatként értelmezhetjük, funkciójuk a kengyel magasságának szabályozása lehetett. A harmadik, a két mellső láb környékén előkerült darab valószínűleg a fejkantár nyitásával-zárásával függhetett össze. Néhány megjegyzés a lószerszámzat sírbeli helyéről. Az adultus korú mén koponyája nem az állkapcsán, hanem a koponyatetőn feküdt. Ezért a felfordult lókoponya bal oldala mellől, az állkapocsról, illetve a tarkójánál kerültek elő az ezüstveretek töredékes állapotban, a felszerelő szegecsek és egy bronzpánt. Mivel a vaszabla a ló állkapcsai között volt és a fejkantár veretéinek egy része a lókoponya bal oldalának közelében került elő, egyértelműnek látszik, hogy a részlegesen eltemetett ló koponyáját felszerszámozták, azaz a temetés előtt ráhúzták a véretekkel díszített fejkantárt. Ezt igazolja, hogy a sírleírással és a sírrajzzal ellentétben az archaeozoológus a lócsontok vizsgálatai során a koponyacsontokon zöld patinafoltokat figyelt meg.95 A nyerget annak szerelékeivel és tartozékaival együtt a ló mellső két lába fölött fekvő lóbőrre helyezték. A tarkó mögött fekvő három P alakú bronzszegeccsel megegyező formájú szegecsek kerültek elő a jobb lábfejtől 40 centiméterre. Ezek az előzőekkel együtt általában félgömb alakú, préselt ezüst lószerszámveretek felszerelő szegecsei. Ilyen félgömb alakú veret lehetett az a galambtojásnyi ezüsttöredék, amelyik a kitöltő masszával együtt a bal lábszár külső oldalától 35 centiméterre feküdt. A nyereg vas szíjvezetője (4. ábra 4.) mindig a kengyelek és a hevedercsatok közelében kerül elő. Ebben a sírban viszont azoktól kb. egy méter távolságra, a bal lábszárcsont alsó vége felett feküdt. A fentiekben említett leletek sírbeli, másodlagos helyét együttesen csak úgy lehet értelmezni, hogy a lókoponya felől induló állatjárat elmozdította eredeti helyzetükből az ezüst lószerszámvereteket a szegecsekkel együtt, és a sír vége felé haladva a vas szíjvezetőt is kimozdította a kengyelek közeléből és a bal lábszárcsont mellé„vitte". Viseleti tárgyak Vascsat. A két szeméremcsont között egy, az öv összefogására szolgáló vascsat helyezkedett el. A megvastagodott csatkeret és pecek germán - a Tiszántúl esetében gepida - hagyományokra vezethető vissza. A tárgy kora avar kori analógiáját a tágabb régióból Mokrin-Vodoplav-dülő 62. sírjából ismerjük.96 Veretes öv. A halott medencéje környékén ezüst övveretek maradványai kerültek elő. A rossz anyagmegtartásuk miatt csak egy bronz szíjvég maradt meg - ami azóta elveszett -, a többi veretre csak a felerősítő bronzpántok utalnak. ATiszántúl leggyakoribb övtípusát a díszítetlen szíjvégekkel ellátott, sok mellékszíjas övék jelentették, melyek kizárólag férfisírokban fordultak elő. Ezek ezüstből és bronzból egyaránt készülhettek. Tiszavasvári területéről még a koldusdombi temető 1. és 21. sírjából,97 míg a tágabb régióból Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sírból, Biharkeresztes-Lencséshátról, Hajdúdorog-Városkert út 1. sírból és Kaba-Belterületről ismertek veretes övék.98 93 Darnay 1899,278. 94 Müller 2006,350. A csengődi és mikebudai kengyeleket lásd Erdélyi 1966,56-57. kép, aCikó 109. sír kengyele: Somogyi 1984,9. tábla 8. Mivel a kengyelfülnek ez a formai kialakítása csak néhány kora avar kori példányon található, ezért valószínűleg ez az„újítás"zsákutcásnak bizonyult, ezért nem másolták. 95 A ló koponyájának csak töredékei találhatók a múzeumi gyűjteményben. Ezek közül az orrcsont elején, a koponyatető közepén, az állkapocs jobb szárának külső szegleténél, valamint annak belső felületén, a hátsó fogak alatti részen láthatóak az ezüstveretek és a bronz felszerelő szegecsek zöldes lenyomatai. 96 Ranisavuev 2007, t. XXIV, 14. 97 CsallAny 1960, 55,58. 98 Garam 1992,140; Lórinczy 2015,161 -162; KralovAnszky 1990,120-122; Zoltai 1929.
