Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 237-254 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 DÓI :10.26080/krrmkozl.2018.5.237 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén SVÉGEL FANNI Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Néprajzi Intézet, e-mail: fanni.svegel@hotmail.com Svégel, F.: The transformation of midwifery in the middle of the XXth century. Abstract: In this paper an analysis of the transformation of hungarian birth culture and midwifery are given. The research is based on the professional objects and diaries of a midwife from Rinyaújlak, Somogy County (now the property of the City Museum of Nagyatád) and on interviews with a midwife from Nagyatád. The main argument of the paper is that in the middle of the last century a hybrid birth culture can be observed that is a mixture of traditional midwifery and the modern medicalized culture of birth identified with hospital care. Keywords: birth culture, medicalization, institutionalization, biopolitics Bevezetés Jelen tanulmány az ELTE Néprajzi Intézetében 2018- ban megvédett szakdolgozatomon alapul, annak rövidített, főként a lokális specifikumokra koncentráló változata. A problémát tágabb, elméleti kontextusba helyező fejezetek - terjedelmi okokból - nem kerültek be a kiadványba. A továbbiakban Somogy megye területén, a XX. században élő és dolgozó bábák szakmai pályafutásának tárgyalására kerül sor. Munkám elsősorban a nagyatádi helytörténeti forrásokra és szakirodalmi anyaggyűjtésre támaszkodik, kiegészülve múzeumi és levéltári kutatással, valamint interjúkészítéssel. Egy tárgyi emlékek alapján rekonstruált életút és egy személyesen elbeszélt élettörténet (konstruált múlt) az ötvenes évek elején találkozik és fonódik egymásba. Arra teszek kísérletet, hogy tetten érjem két somogyi bábaasszony munkásságában a század közepén a szülészetben lezajlott radikális változásokat (otthonról a szülőotthonba, szülőotthonból a kórházba) és ezeknek társadalmi-kulturális vonzatait. A tárgyi és írásos emlékek segítenek megválaszolni a lokális gyakorlatra vonatkozó kérdéseket. Mi olvasható ki a bábanaplókból? Milyen szemléletmódot képviseltek a somogyi bábák és milyen eszköztárral dolgoztak? Kiindulási pontként az a gondolat szolgál, miszerint a XX. században erőteljesen lecsökkent azon parasztbábák száma, akiket a régebbi korok néprajzi leírásaiból megismerhetünk.1 A bábaképzés XVIII. századi intézményesülése a bábák képzettség szerinti rétegződését hívta életre.2 Látnunk kell, hogy az okleveles és a parasztbábák közötti konfliktus legalább olyan erős - ha nem erősebb - volt, mint a korabeli megélhetésért folytatott küzdelem bábák és orvosok között. A falusi kö-1 Deáky Zita hívja fel rá a figyelmet, hogy még az 1990-es években is működtek parasztbábák moldvai falvakban. Deáky 1999. 51. 2 Deáky 1996. 161. zösségek bizalmatlansága a - hivatalosságot képviselő- tanult bábák iránt nem könnyítette meg helyzetüket. Kívülállóságának kettős mivoltáról tanúskodik, hogy nem csak a közösség, de az orvostársadalom sem tekintette a bábát köreikbe tartozónak. Mindebből az is kiviláglik, hogy amikor a XVIII. - XX. századi „bábákról” beszélünk, szem előtt kell tartanunk, hogy egy erősen rétegzett, hierarchizált - belső ellentétektől egyáltalán nem mentes - társadalmi csoportról van szó.3 Magát a szülés aktusát mindig is tabuk vették körül, de a XX. század közepén bevezetett kötelező kórházi szülések megjelenésével megváltozik ezek jellege.4 Már nem arról van szó, hogy a férfiak kizárásával a nők maguk közt örökítik tovább a - néha hiányos, néha téves- tudást. A bábák folyamatos szakmai háttérbe szorulásával és a szülészorvosok autoritásának növekedésével a női anatómiáról és reprodukciós funkciókról szóló ismeret a férfiak monopóliumává válik. Ez a folyamat már a XVIII. században elkezdődik, viszont nagy változatosságot mutat mind európai, mind magyarországi szinten.5 Le kell hát mondanunk a progresszív, lineáris fejlődés gondolatában gyökerező megnyugtató magyarázatokról és fel kell ismernünk a dinamikus folyamatok jelenlétét, annak minden ellentmondásával és bonyolultságával. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a hivatalos szemléletmód mellett még erősen élt a tanult bábák közt is a hagyományokhoz való ragaszkodás, így fordulhatott elő, hogy okleveles bábák az orvostársadalom által kuruzslásnak minősített módszerekhez folyamodtak.6 Azok a bábaasszonyok, akik még házhoz jártak a szülésekhez valamivel nagyobb személyes szabadságot engedhettek meg maguknak annak kapcsán mi, mikor és hogyan történik a szülés alatt. A közösségi normákhoz és elvárásokhoz igazodva végezték hivatásukat, ellentétben azokkal, akik már szülőotthonokban dolgoztak. Az ő munkamódszerüket nagyban befolyásolta az oktatás során beléjük nevelt és az intézményi háttér által megerősített és szentesített hivatalos narratíva. Azonban számolnunk kell azzal a körülménnyel, hogy az idősebb bábák még intézményi dolgozóként is ragaszkodtak a hagyományokhoz. Ezt támasztják alá a szükségkeresztség elvégzésére vonatkozó fennmaradt adatok is.7 * * * 3 Deáky 1996. 163. 4 Deáky 2005. 70. 5 Lásd Krász Lilla témában megjelent publikációit. 6 Deáky 1994. 426. 7 A szükségkeresztelés még az 1980-as években is előfordult az egészségügyi intézményekben. Kapros 1986. 223., Deáky 1999. 51., Deáky - Krász 2005. 281. Az egyházi álláspont történeti változásairól lásd: Bárth 2005.160-165.
