Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Költő László - Varga Máté: 10-11. századi sírleletek Zamárdiból
130 KÖLTŐ LÁSZLÓ és VARGA MÁTÉ 3. ábra. Zamárdi-Csapási-dűlő vázlatrajz földekre, hanem a Csapási-dűlőbe helyezték. Ezek alapján, véleményünk szerint ugyanazon temetőt rejti a Réti földek és a Csapási-dűlő elnevezés, azonban a temető pontos helyét nem tudjuk. A temető helyét meg tudnánk pontosabban határozni, hogyha ismernénk a vízvezeték helyét, de egyelőre ezt nem tudjuk. Hogyha Bárdos Edith leírása helyes, miszerint az avar temető nyugati szélétől délnyugati irányban 500 méterre kerültek elő a sírok, akkor a térképen 2. számmal jelölt helyre feltételezzük a temetőt (1. ábra 2.). A lelőhely adatbázisban egyébként ez a temető a 4. számmal jelzett helyen található (1. ábra 4.). Azonban jól látható, hogy ez semmiképp sem a Csapási-dűlő, hanem a Sáfránykert területére esik, így feltételezhetően rossz helyre került. Tehát a Csapási-dűlőben egy Árpád-kori soros temető, valószínűleg 11. századra keltezhető temető részlete került elő, amely mind a mai napig feltáratlan. Zamárdi-Endrédi út/Téglaégetö/Sáfránykert/Diászó A település monográfiája több helyről említ honfoglalás kori sírokat. Az egyik ilyen az endrédi út jobb oldalán lévő Zamárdi-Téglaégető nevű hely, valamint a tsz szerelőcsarnokánál feltárt 11. századi sírok.13 További hasznos információkkal rendelkezünk Pillér Dezső volt tanártól, helytörténeti kutatótól. Először nézzük az állítólagos tsz szerelőcsarnoknál feltárt sírokat. Erről a múzeum adattárában ezt találjuk: „XI. sz. sír. Lelőhely: Tsz. szerelőcsarnok, Ny-i előtere. 1969”. Az itt előkerült sírokról az alábbiakat tudjuk elmondani. 1969-ben kerültek elő az első római kori sírok, majd utána 1973-ban és 1977-ben további sírok láttak napvilágot (összesen 27 sír, ebből 26 római kori). A sírok leletei között kizárólag késő római leletek voltak, amik a temetőt a 4. század végére - 5. század elejére keltezik.14 Tehát a fentebb említett -„XI. sz. sír. Lelőhely: Tsz. szerelőcsarnok, Ny-i előtere. 1969”-leírás nem a temető korára vonatkozik, hanem a 11. számú sírra, és a másik két adatból (tsz szerelőcsarnok, 1969) egyértelmű, hogy az 1969-ben 13 Friesz 1997, 63. Itt Magyar Kálmán művére hivatkozik, onnan szóról szóra átvéve a mondatot. Lásd: Magyar 1983, 11. 14 A lelőhely adatbázisban Zamárdi-Gépállomás néven szerepel, azonosítója: 50097. Itt helyesen szerepel, hogy római kori temető. megtalált, és Németh Péter Gergely által közölt15 római kori temetőről van szó. Ugyanezen a listán, csak feljebb a XI. már át van húzva és 2. sz. (2. század) szerepel. Az adattárból ez az adat tévesen került Magyar Kálmán munkájába, majd onnan a helytörténeti monográfiába. A továbbiakban főleg adattári adatokat közlünk, néhány helyen szó szerint, mert nagyon tanulságosak, és ezekből kell a kutatónak kibogozni a lényeget. Azamárdi tsz a diászói téglagyár felett homokbányát nyitott az 1960-as években. A munkákat 1971 áprilisában folytatták. „Vendl István siófoki lakos elmondta, hogy kb. két héttel ezelőtt jöttek elő az első csontok. A bánya hoszszának közepén már sűrűbben voltak a sírok. A sírokat nem figyelték, de azt észrevették, hogy az egyik sírban a csontváznak a feje alatt volt a keze. (?) A csontok szétomlottak, leletet nem találtak. Győré János 21 éves, balatonkeresztúri lakos, kotrós elmondta, hogy a lehulló föld között ép fogak, finom csontú állkapcsok akadtak. Egy erős koponyatetőt is találtak. 20-30 sír anyagát már elhordták töltésnek a Balaton mellé. Kérésünkre egy női koponyát eltettek a gyűjtemény számára, kormeghatározás céljából."'6 (90. rajz - 4. ábra 1.) „Az endrédi út építésénél, a mély bevágásban soros temetkezés sírjai bukkantak elő. (Kertész Józsefné, 55 éves zamárdi lakos közlése) Ugyancsak itt, az akácásban, az agyagbánya nyugati oldalán, a magas partból a markológépek 40-50 sírt szakítottak le, mikor a földet a Balaton térségének feltöltésére hordták a dömperek (1960-as évek). Az Árpád-kori sírokból csontok, koporsószegek és egy Árpád-kori pénz is előkerült. Egy női koponya a megyei múzeumba került. Ennek homloki részét a rajta lévő pártadísz halványzöldre színezte. A magas partról leomló síroknál zugásók is dolgoztak, így a pénz ismeretlen, az esetleges többi leletet is elhurcolták. A Diászó északi végénél, az ún. Kopaszdombon is van egy kicsi temető. Egyesek azt tartják, hogy ide a török lerohanásakor elesett magyarokat temették el. Mások szerint az elesett törököket hántolták el itt. ”17 Pillér Dezső a Sáfránykert-Diászó részre lokalizálja Likzamárd települést. Egy másik korábbi munkájában ezeket már részben leírta, miszerint az endrédi út építésekor, a sáfránykerti szakaszon, a mély bevágásnál koporsós temetkezésre bukkantak. Ugyanitt a homokbányából 1970-ben legalább 20 sírt semmisítettek meg a markológépek. A Diászó nyugati végében, a Kopaszdomb nyugati oldalán is van egy kis temető.18 * * A diászói agyagbánya keleti falában, ami elég meredek, a 6-8 méter magas partfalon, egymástól nagyjából egyenlő távolságban hét sírgödröt jegyzett le Pillér Dezső 1973-ban, de a sírrongálás még 1972-ben történhetett. Ezek a sírok az út bejáratától kb. 100 méterre voltak. A sírok vöröses-agyagos földjét ledobálták a mélybe, a sírgödrök teljesen üresek voltak. „Az Árpád-korinak vélt sírokból feltehetően karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat, s talán fejdíszeket vihettek el. E temető vagy az 15 Németh 2000. 16 Pillér 1973, 32. 17 Pillér 1986, 20-21. 18 Pillér 1970, 3-4. Az első Kertész Józsefné közlése, míg a második id. Kiss Imre közlése, és RRM RA I/45/30, Itsz: 5003. A temető korát ismeretlennek Írják le.
