Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Horváth Tünde: Harcosnők klubja? - Specializált társadalmi helyzetű nők a késő rézkor időszakában Magyarországon
HARCOSNŐK KLUBJA?-SPECIALIZÁLTTÁRSADALMI HELYZETŰ NŐK A KÉSŐ RÉZKOR IDŐSZAKÁBAN MAGYARORSZÁGON 83 mint a Badenben (elsősorban a legelők, állatok és a könnyen mozdítható javak, pl. ékszerek, fegyverek jelentettek értéket) és ezzel nagy hatást gyakoroltak a Badenre, kis számuk miatt azonban mégis ők olvadtak be a Badenbe, és nem fordítva. A keleti steppéken előkerült kurgánsírokban specializáció, szakosodott kézművesek rétegének megjelenése is kimutatható - sajnos hazánkban ezek a leletek egyelőre hiányoznak. Az Akszáj-i kurgánban például egy 18-20 éves nő sírjában kerültek elő fémműves mesterre utaló leletek (öntőtégely), Pershinben pedig egy 12-13,5 éves fiú kurgánsírjában tártak fel öntőmintát.31 Ezek a kivételes esetek bizonyítékai annak, hogy a különleges tudást és egzotikus anyagokat igénylő mesterségeknek kialakultak a saját mestereik: fémtárgyat már nem készíthet bárki, mint pl. egy kőeszközt. Ugyanakkor az is világos e példákon keresztül, hogy a mesterségek nem köthetők korhoz és nemhez, esetleg a tudás és a mesterség becses hozzávalói és tudása családon belül örökölhetővé vált, függetlenül kortól és nemtől, ha nem volt felnőtt férfi leszármazott. Harangedényes-komplexum A Harangedényes társadalom az előző kettőtől eltérően már rangsoroló (vannak rendszeresen adott és szabályossággal előforduló presztízs-tárgyai a sírmellékletek közt, némelyik harci trófea lehetett, vő. vadkanagyar). Bár még nem mutatja a kialakult főnökségi társadalom jeleit (elsősorban talán azért, mert nem a törzsterületét vizsgáljuk Magyarország esetében, hanem egy attól leszakadó elszigetelt, kisebb kolóniát), de talán már nem (csak) vérségi, hanem haszonelvi és egyéni kvalitások alapján szerveződő kereskedőtelepekként létezik Magyarország területén. A lótartást, a sörkészítést-terjesztést és -ivást, összekapcsolva a speciálisan erre a célra gyártott harang alakú edénynyel, mint annak göngyölegével, valamint az európai bronzművesség kialakulásában játszott, korábban a Harangedényeseknek fenntartott vezető szerepet azonban vitatnám a leletek és a bizonyítékok egyértelmű hiánya és a felbukkanás korai időpontja miatt.32 A csontvázas temetkezésekben újra megjelenik a nemi dimorfizmus a fektetésben, viszont ez a mellékletadásban már nem érvényesül. Előfordul a halomemelés is, mint esetleges rangjelzés, bár ezek rendszerint elpusztultak, csak körárokként marad nyomuk. A helyi közösségekkel való asszimiláció és interakció jele lehet a sokféle alkalmazott vegyes temetkezési rítus (hamvasztásos, szórt-hamvasztásos és csontvázas rítus is előfordul Magyarországon, a halomemelés is idetartozhat). A harc és az egyéni hódítás, tehát az individualizáció kezdeti jele lehet a gazdag mellékletekkel ellátott, de halottat nem tartalmazó sírok (kenotáfium) viszonylag sűrű előfordulása, amelyet a várnai középső rézkori temető után úgy értelmeznek, 31 Bátora 2002, 183, 187. 32 Pl. Horváth 2014a, 103-113, amelyben a Gödörsíros lótartás, lovaglás, lovas harci kultúra létét is cáfolom. Hasonlóan óvatosságra int Helle Vandkilde is, a Harangedényes mellett a Zsinegdíszes kultúrával kapcsolatban is elterjedt ezen sztereotípiáról: Vandkilde 2006, 372-375. mint idegenben elesett hódítókat/harcosokat, akiknek a testét nem tudták hazahozni és eltemetni.33 Harcosok, háborús konfliktusok azonosítása A témában született nagy hatású munkák megegyeznek abban, hogy a háború intézménye, úgymint az erre szolgáló fegyverek, az ennek nyomán kialakult speciális társadalmi csoportok és az azokat kiszolgáló klubok, társaságok a késő rézkor végén, 3000/2800 BC körül születnek meg és terjednek el Európa területén, elsősorban a Zsinegdíszes majd a Harangedényes kultúrákban, és azok hatására.34 A régészeti leletanyagban ezek a jelek többféleképpen manifesztálódhatnak. Fegyverek A korszak vezető, ám már a paleolithikum óta létező fő fegyvere az íj és a nyíl. Az, hogy ez a fegyvernem egy egyszerű vadászkészségből (amely néha persze védelmi vagy támadó célokat szolgáló fegyverré is válhatott, Id. Balatonőszöd, 37. temetkezés esetét) harcos fegyverévé vált, a Harangedényesek között történt meg.35 A társadalmi változásoknak köszönhette felemelkedését és megváltozott szerepkörét. A Harangedényeseknek muszáj volt új területeket foglalniuk hódító kereskedelmi szándékaik eléréséhez, idegen környezetben, és ehhez megfelelő háttér kellett: hozzávaló gyors, mozgékony, de teherbíró hajók (amelyekről semmi konkrétumot nem tudunk) és fegyver, amivel támadhattak és védekezhettek. A korszak másik fegyvere a csiszolt kőből készült csatabárd és a buzogány, amely elsősorban a Zsinegdíszes kultúrában terjedt el. Későbbi alapos vizsgálatuk azonban óvatosságra int abban a tekintetben, hogy nem minden esetben voltak valódi használati fegyverek vagy kettős célt is szolgálhattak: sok közülük sírmellékletként csak szimbolikus értékkel bírt és reprezentációs célokat szolgált, más esetekben nehéz eldönteni, hogy fegyver-eszközök vagy eszköz-fegyverek voltak.36 Ugyancsak meg kell emlékeznünk az ekkor már pl. a Mondsee kultúrában és a Badenben is feltűnő kisméretű, harcra még alkalmatlan tőrökről,37 a nagyobb tőrökről, amelyek alabárdként is szolgálhattak (és amely Sárrétudvari 7. Gödörsíros kurgánjában is előfordult), csákányokról, baltákról, fokosokról (az ún. Bányabükk-Fajsz típus a Kárpát-medencében, illetve Remedello kultúra leletei Itáliában), amelyek még rézből készültek, de ábrázolásuk sztéléken, sziklavéseteken, idolokon is feltűnt, tehát presztízs-jelzők lehettek.38 Gyártásuk tökéletesedik és bronzból készülve a további korokban is nagy szerepet játszanak, mint tá33 Vandkilde 2006, 366-367. 34 Vandkilde 2006, 357; Harding 2007. 35 Stambowski 2015 36 Zápotocky 1992; Chapman 1999, 107-110; Vandkilde 2006, 366; Harding 2007, 46-47. 37 Horváth 2015, 120; továbbá Kántorjánosi: György 2012, 11-113. 38 Vö. pl. Kerig2010. I
