Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Sütő Zoltán: Ecsettoll, vagy ecset és toll? - Baromfi- és tojásábrázolás a festészetben egy állattenyésztő szemével
ECSETTOLL, VAGY ECSET ÉS TOLL? - BAROMFI- ÉS TOJÁSÁBRÁZOLÁS A FESTÉSZETBEN EGY ÁLLATTENYÉSZTŐ SZEMÉVEL 69 9. ábra. FRANCESCO BASSANO (1549-1592): Piac (1580/85, Kunsthistorisches Museum, Bécs) 10. ábra. CHRISTOPHER PAUDIß (ca. 1625-1666): Pihenés út közben (1630/66, Alte Pinakothek, München) Ebből logikusan következik, hogy a faj domesztikációjához az európai kultúrák vajmi keveset tudtak csak hozzátenni. Az érdem inkább az aztékok, vagy a pueblo indiánok körében keresendő, de ebben a hallatlan érdekes egymásra találásban a pulykát, mint biológiai tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezek a tapasztalatok egy speciális kérdésben engem arról győztek meg, hogy a képzőművészet - festészet, szobrászat18 - nagyon fontos segítséget, szinte mankót adhat a históriában összefüggéseket kereső kezébe, mert az állattenyésztés története elválaszthatatlan az emberi kultúra történetétől, az pedig az események látványát megörökítő művészi ábrázolásoktól. 1992 után elindulva ezen az úton, magam sem gondoltam, hogy mára az 1. és a 2. táblázat lenyűgöző névsora - de főleg a nevek mögött rejlő megannyi alkotás - néz velem szembe. A táblázatok tartalmáról tudni kell, hogy a két lista valószínűleg soha nem lesz tökéletes. 18 A dolgozat témája és megközelítésmódja miatt, szobrászati alkotásokról nem esik szó, de ez nem jelenti azt, hogy ne tulajdonítanánk jelentőséget olyan műveknek, mint Giambologna nevéhez fűződő, az 1560-as években bronzból készült 62 cm magas, első európai pulyka szobornak, ami a firenzei Bargello Múzeumban található. Ezen a ponton a témában elhangzott korábbi előadásaim és az azok felhasználásával készített jelen dolgozat eljutott arra a pontra, hogy kénytelen szembesülni a saját naivitásával, mert a baromfi- és tojásábrázolás a festészetben méreteinél fogva még korlátozó tényezők mellett is alig feldolgozható, és a téma csak nagyfokú önkényességgel interpretálható, amit - hangsúlyozom- állattenyésztőként vállalok. Ennek során a szemem sarkában mindig ott lebegett Gombrich (1972) gondolata, aki azt mondta, hogy: ,A művészet valójában nem létezik, csak művészek vannak. A művészetről eleget tudni sohase fogunk, ha mégannyit tanulunk is.” Mit lát egy állattenyésztő, ha beront a képtárba? Elsősorban a tyúkfélék ábrázolását kutattam, és kezdetben csak keresgéltem, hol véletlenszerűen, később aztán egyre szisztematikusabban, hol a valóságos, hol pedig a virtuális térben. Egy idő után határozottan éreztem, hogy valamilyen szempontrendszer szerint csoportosítani kell a fellelt alkotásokat. Miután sem prekoncepció, sem pedig művészettörténeti béklyók nem kötötték meg a kezem, igyekeztem valamilyen rendszerbe elhelyezni a műveket. Két lehetőség azonnal kínálkozott. Az egyik szerint az emberiség írott kultúrtörténeti eseménysorára, azaz a Biblia19 történéseire fűztem fel azokat a festményeket, amelyek képi megjelenítése - rendszerint mellékmotívumként- baromfit és/vagy tojást is ábrázol. így született meg a következő, ha úgy tetszik tematizált fejezet, melyről rövid áttekintést adok. Baromfiábrázolás a festészetben a téma kronológiája alapján Itt van mindjárt a 11. ábra - az egyik kedvencem - melynek valóságos látványáért egész Rómáig mentem. Az osztrák származású Johann Wenzel Peter maga is hosszabb ideig élt az örök városban, ahol alkotása ma is méltó helyen található. A festmény - állítólag - több mint 200 fajt ábrázol, és zoológiái értelemben valamennyi tökéletes, ez ugyanis Wenzel ábrázolásának egyik nagy erőssége. A képről sugárzik az éden gondtalansága és derűs békéje. Ami részemről a hangsúlyos megkülönböztetést illeti, azt azzal érdemelte ki, hogy 'a baromfi rendkívül közel van az első emberpárhoz’. A festmény fókuszában (12. ábra) egy impozáns pulykakakas sátorozik, de a szakértő szemnek nemcsak ez tűnik fel, hanem a vörös színű kakas és a mellette élelmet csipegető fehér tyúk is. A látvány szakmai magyarázatához tudni kell, hogy egy angol kutató 1923-ban számolt be először az ivarhoz kötődő kvalitatív tulajdonságokról, és az ivart meghatározó jelenségről a tyúkfajban. Magát az öröklésmenetet és annak keresztezéssel történő kihasználásának lehetőségeit csak 1928-ban fedezték fel és írták le először. A képen látható kakas genetikai értelemben egy recesszív arany homozigóta egyed (ZSZS), míg a tyúk az ivari kromoszómáján domináns ezüst toliszínt eredményező gént (ZSW~) hordoz, így a keresztezésükből olyan 19 Szent Biblia (ford.: Károli G.) Magyar Bibliatársulat, 2001, Budapest.
