Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Sütő Zoltán: Ecsettoll, vagy ecset és toll? - Baromfi- és tojásábrázolás a festészetben egy állattenyésztő szemével
68 SÜTŐ ZOLTÁN 6. ábra. GIOVANNI DA UDINE (1487-1564): Áldozati állatok: strucc, kecskebak, pulyka, (1522-23, Villa Madama, Róma) A téma nagyon szép illusztrációja látható a francia származású amerikai John James Audubon17 * ornitológus és festő vadpulyka kakasról készült képén (7. ábra), ahol jól látható a vadászat alkalmával trófeának minősülő szakáll (beard). Ha a másik képen a néhány napos pipéket vezető tojót is alaposan szemügyre vesszük (8. ábra) a látvány és az összehasonlítás meggyőz bennünket, hogy Rómában Giovanni da Udine nem ilyen színű madarat látott és örökített meg a Medici villa, azaz a Villa Madama freskójaként. Hogy az „unus testis, nullus testis" (=egy tanú, nem tanú) analógiájára ne kelljen bizonytalan teóriának hitelt adni, a különböző képtárakban szorgalmasan kutattam és szép számban találtam további bizonyítékokat a vad változattól lényegesen eltérő, nemesített, fehér illetve más színváltozatot, és ehhez még Itália földrajzi határait sem kell átlépni. A 9. ábra Francesco Bassano: Piac című festménye, amely 1580/85 körül készült, és melynek jobb alsó negyedében galamb, lúd, kacsa, tojás és a pucolt baromfi mellett egy sötét színű - fekete - és egy határozottan elkülöníthető, fehér színű pulyka látható. Mindkettő kakas. A Bassano festő dinasztia annak a helységnek a nevét vette fel, ahonnét a család származott, és ami alig 65 kilométerre található Velencétől. Attól a Velencétől, ahol 1557-ben a Város Tanácsa - azaz a velencei patríciusok - a luxus megelőzése céljából kiadtak egy rendeletet, ami törvénnyel szabályozta, hogy mikor és hol, milyen lakoma vagy ünnep alkalmával, kinek az asztalára szabad ünnepi ételként tálalni pulykahúst. S lám a különleges madarat alig két évtizeddel később egy teljesen közönséges élethelyzetben látjuk, amikor mindenféle más egyéb élelmiszer társaságában egyszerűen árulják a piacon. 17 John James Audubon (1785-1851) természettudós, ornitológus és festő. Legismertebb műve a The Birds of America’, amit először részenként publikált 1827 és 1839 között. Ez az egyik legjobb valaha készült madártani munka, aminek első kiadása Edinburghban és Londonban látott napvilágot. A kollekció 435 kézzel színezett, életnagyságú nyomatat tartalmaz, melyeket 497 madárfajról készített. Audubon egyébként 25 új fajt is azonosított. ,.A pulykák életmódjára vonatkozólag sok megfigyelésünk van, de egyik sem vetekszik azzal, amelyet Audubonnak köszönhetünK' - írta róla Brehm (1891). 7. és 8. ábra. JOHN JAMES AUDUBON: Vadpulyka kakas, Pipéket vezető vadpulyka tojó (1827-1839, The Birds of America) Az új világból behozott pulyka fokozatosan elterjedt egész Európában, aminek számos bizonyítékát találjuk Franciaországban, a Németalföldön, de még Németországban is. A fehér toliszínű nemesített változat előfordulásának szép példája a német Christopher Paudiß: Pihenés útközben című festménye (10. ábra), amire a müncheni régi képtárban akadtam. A festő egyébiránt Rembrandt tanítványa volt. A látott példák egyértelműen meggyőznek bennünket arról, hogy az új kontinenst felfedező konkvisztádorok valóban fehér színű pulykákat (is) láttak és hoztak be Európába, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a spanyolok közép-amerikai megjelenésekor a pulyka háziasítása már igen előrehaladott állapotban kellett, hogy legyen, azaz jóval korábban megtörtént.
