Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
292 MEGYERY NOÉMI nek tűnő zenésznevek is, akiket Rippl párizsi társasága szerves alkotóegységeiként említ.3 A különböző események kapcsán megmaradt muzsikusnevek azt sejtetik, hogy ezekre a személyekre is felfigyelt egy-egy látogatás vagy barátaival való találkozás alkalmával.4 Bizonyosan meghatározó az a környezet, amelyben találkozott velük, illetve az ilyen emlékek mögött ott állhat a művészetnek azon ága iránti érdeklődése is, amelyet ezek a személyek képviseltek. Sok esetben a felmerülő nevekről ma igen csak kevés információnk van, így a további kutatás feladata meghatározni e személyek kilétét s kapcsolatuk minőségét a festővel. Zenei élet Munkácsynál Rippl első zenei emlékei a Munkácsynál töltött időszak kapcsán kerülnek elő, ahonnan több ilyen pillanatot említ. A fiatal festő Párizsba kerülvén Munkácsy pártfogásában hivatalos volt a mester pénteki estélyeire, ahol az előkelő társaság tagjai közt feltűntek nagy zeneszerzők és zenészek is, s ahol ilyenformán mindig szólt a muzsika. Ezeknek az estélyeknek olyan múltja volt, hogy pár évvel korábban tolongtak a látogatók, hogy hallhassák zongorázni a még élő, idős Liszt Ferencet.5 Maga Rippl is megemlíti Emlékezéseiben a zongorát, amelyen a mester játszott: „Itt volt az a zongora, melyen Liszt és Ambrois Thomas sokat játszottak. E mellett énekelt egyik estélyen a kis Komáromi Mariska, aki abban az időben az Operához készült és Párizsban tanult énekelni. Mignonját énekelte Ambrois Thomasnak, aki ez estélyen maga kísérte a zongorán a fiatal magyar énekesnőt.”6 Ambroise Thomas (1811-1896) operaszerző, a párizsi Konzervatórium igazgatójaként a hivatalos művészeti körök megbecsült tagja volt, aki minden erejével igyekezett az egyre terjedő wagneri elveket visszaszorítani, s idegenkedett az eredetiségre törekvő, haladó szellemű, új zeneszerző generációtól is.7 „És sokat hallottam arról is, hogy azelőtt, élete fogytáig, Liszt Ferenc is sokszor megfordult a mester házánál. Hubay is nem egyszer hegedült az estélyeken, amelyek igazán szépek voltak."8 Az ebben az időben Budapestről gyakran Párizsba látogató nagyhírű hegedűművész és zeneszerző, Hubay Jenő pedig már évek óta szoros kapcsolatban állt a Munkácsy házaspárral, így estélyeik kedvelt fellépője volt.9 Maga Rippl is eleinte gyakran ebédelt és bálozott pártfogójánál, s meglehetősen sok emléket idéz fel a Munkácsynál eltöltött időszakról, valamint azokról az emberekről, akik gyakran a mester vendégei voltak akár Colpachon, akár a párizsi estéken. Az amerikai 3 Ld. Emlékezések 1957, 101. 4 Rippl minden enteriőrt alaposan szemügyre vett. Ez igaz a Gauguin műtermében tett látogatásra is, ahol a más művészeti ágak képviselőit is név szerint megjegyezte: „Benyitva a műterembe, homályos világításban több emberi alakot láttam. Egy göndör hajú ember zongorázott: ez Leclerque volt. Egy másik, hosszú hajú, a padlón feküdt: ez Ruinard, a költő...’’ Emlékezések 1957, 55-56. 5 A Munkácsy „szalonnal” kapcsolatban ld. Boros J. 2005, 50-52. 6 Emlékezések 1957, 43. 7 Brockhaus Riemann 1985, 512. 8 Uo. 46-47. 9 Halmy F. és Zipernovszky M. 1976, 64. milliomosok között nem egy zenészt találunk, így például az amerikai magyar muzsikust, Korbayt, feleségével együtt. Korbaynéről emlékezik meg a festő az egyik vacsora kapcsán, hogy a ráktisztogatásban neki nyújtott segítségért „nem egyszer „fizetett vissza” az asszonyság szép zongorajátékával".'0 Továbbá említi, hogy mestere mennyire szerette a magyar zenét, s gyakran rendezett „gulyásvacsorákat”, melyekre a fiatal Rippl is hivatalos volt. A magyar vendégsereg élén Munkácsy „ilyenkor volt aztán csak igazi jó magyar ember: rendkívül kedves tudott lenni, eldalolgatott, eleifütyülte kedves nótáit. S ha már előbb is a természet adománya volt, hogy Munkácsy gyönyörűen tudott fütyülni, most már- az idők jele lehetett - kelleténél többet és szebben fütyörészett”. Egy másik estélyről pedig úgy számol be, hogy „ezen az estélyen volt talán a legjobb kedvében Munkácsy, nemcsak fütyült, hanem még a csárdást is legényesen, peckesen járta”." Munkácsyék zenei ízlése és zenehallgatási attitűdje kirajzolódik a fenti nevek mentén, amiből arra következtethetünk, hogy a zene egy könnyedebb szórakoztatási céllal bírt. Wagnert e kör művészei elutasították, s ezzel azt a zenehallgatási attitűdöt is, amelyet az ő zenéje hozott magával, s amelyről a későbbiekben lesz szó. A Nabik előtt A Munkácsytól való elszakadással Rippl megkezdte saját útját. Későbbi feleségével, Lazarine Boudrilonnal és nála gazdagabb skót barátjával, James Pitcairn Knowles-szal közös házba költözött Neuilly-ben. A neuillyi időszakra eső „fekete korszak” képein az enteriőr egyre gyakrabban festett témájává válik, a „csendes”, cselekménymentes intim otthon, melyről egyfajta állapotképet ad. Rippl szerette a társasági életet, sokféle helyre eljárt, színházba, kávéházakba, lóversenyre s barátainak műtermeibe.12 Ilyen látogatásai kapcsán gyakran megemlékezik az enteriőrről, a műtermek berendezéséről s az ott jelenlévő személyekről. Rippl-Rónai, akárcsak Vuillard, gyakran készített fotókat is környezetéről, melyeket aztán felhasználhatott műveihez is.13 Habár az enteriőr téma már ekkor izgatta Ripplt, mégis kevés képe van, amelyen saját neuillyi otthonának tereit örökítette meg. Ugyan több fotót készített a közös lakásról, festményei közül csak az Alkonyat egy intim szobában (1892) (1. ábra) című az, amelyen dokumentálta akkori életének színterét. Később, anyjához írott leveleiben folytatásosán közli lakása berendezésének leírását,14 ez a festménye azonban a berendezésnek egy korábbi, szerényebb állapotát tükrözi, közvetlenül a költözés utáni időből. Ez a festmény különös figyelmet érdemel, hiszen ezen jelenik meg először olyan utalás, amely a festő zene iránti érzékenységére vall. Érdekes, hogy habár a beren-10 Emlékezések 1957, 38. 11 Emlékezések 1957, 47. 12 Keserű K. 2004, 21. 13 E. Csorba Cs. 1998, 185-199. 14 Rippl-Rónai levelei anyjához (Neuilly, 1895. nov. 10; 1895. nov. 24.) MTA MKCS-C-l-36/367-368
