Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Lanszki-Széles Gabriella: Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig
284 LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA 15. ábra. Templomszentelés Nagyberkiben 16. ábra. Templomszentelés Mezőkövesd labbi helyekre is szerveznek búcsújáró kiránduló utakat. 2000-ben Mezőkövesden az új „Kistemplom” szentelésén is több gyaláni is részt vett, ahogy ezt fénykép is tanúsítja (16. ábra). A képen Major Károlyné által készített zászlót viszik a Kisgyalániak.”69 Pünkösd „Két napos ünnep, senki nem dolgozott ilyenkor. (A lovak ekkor kaphatták, az úgynevezett pünkösdi betegséget, mert nem mozogtak, nem dolgoztak.) A pap pirosba teszi a misét. Szentlélek eljövetelének ünnepe. „Szentlélek Úristen, áraszd reánk ...” „A kétrészes viselethez felül tartozott a blúz, amely többnyire galléros selyemblúz volt. Ez színében egyházi ünnep szerint is változott. Pünkösdkor piros, fehérvasárnapkor fehér blúz illett.”70 „Mindenki nagyon szépen felöltözött, Sinkovics Ferkó bácsi mire a rossz ruhából felöltözött, csak a mise derekára ért oda Göllébe. Nem volt ám 5-6 férfiruha, mint most! Abba’ temették el amit vasárnaponként rávett magára!” 69 Lanszkiné Széles G. 2007: 157. 173. 174. 70 Fehér Károlyné szíves közlése. Úrnapja „Pünkösd után Szentháromság vasárnapja következik, Somogybán több 18. század végi templomunkat szentelték tiszteletére, ezen a napon megyénkben sokfelé van búcsú (pl. Büssü, Balatonlellestb.). A következő csütörtökön van Úrnapja, s mivel ez a katolikusok egyik legnagyobb ünnepe, régen munkaszünet és munkatilalom kapcsolódott hozzá (jelenleg a következő vasárnap tartják meg. Úrnapján mindenütt körmenet volt, ahol a pap baldachin alatt vitte az Oltáriszentséget, s ezen a szertartáson minden hívő részt vett, még a pásztorok is bejöttek a faluba. Az úrnapi körmenet útvonala mentén négy szabadtéri oltárt állítanak fel, az egyes sátrak készítői vetélkednek egymással, hogy kié a legszebb.”71 Göllében a 2000-es években készültek fényképek az Úrnapi körmenetről (17-28. ábra). Fekete István így ír Úrnapja előkészületeiről, és ünnepléséről: ,A két ember között békesség van, ünnepvárás, és akármire gondoltak jól van az úgy nagyon. A házak eleje el van már seperve... Vince már leverte a sátorfákat. .. Rakják, igazgatják, simogatják az ünnepi sátrat. A zöld gally körülveszi lassan az utca egy kis darabját, s homályos barlangja előtt már elkülönülve jár a hétköznapi élet. Magda körülsepri még a sátrat, Anna a lehullott gallyakat visszadobálja a kocsiba, s amikor egyedül maradnak, sötét már a sátor belseje, és a fonnyadó leveleket, de azok aléltan őrzik a fehér asztalt s a két szál gyertyát, és halk sodródásukban, szomorú zizegésükben mintha suttogás bujkálna. A gyertyatartók csillognak, mert üvegből vannak. Belül valami fényes port fújt rájuk az üvegesmester, amitől ezüstös fényben csillognak. (...) Az üvegből készült ezüst gyertyatartók kevélyen állnak az árnyékban, és csillognak, és unottan nézik a poros ufcát, a kéziszőttes térítőt, a halvány nyárfagallyakat. (...) A templomajtó nyitva, az oltár a tömjén lágy ködében úszik, a zászlókat kiemelték már tartóikból, s most indulásra készen rezdülnek meg, mintha kifelé vágynának a napsütésben. A kóruson fogják már a harangköteleket, s a harangozás élvezettel vegyes tisztségét. (...)Az orgona már elhallgatott, az iskolás gyerekek már indulnak kifelé, megmozdult a lányok színes karéja, felállnak a fekete padsorok, felzendül újra az ének, s a zászlók meghajolnak a templomajtóban, selymük lobogására rászáll a nap, s a toronyba ujjongva zendül meg a harangszó. (...) Ekkor gyújtja meg Petiné a gyertyákat. Az ő sátruk ugyan az utolsó, de ma takarékoskodni nem lehet, s a gyertyák sápadt fénye tűnődve lobog a terítő felett......S a lángok láttak! Látták a gyerekek együgyű botorkálását, tiszta szemükbe a csodálkozást, látták a léptek keménységét vagy elesettségét, a fiatalság lüktető szívét s az öregek ráncos arcát, látták az elmúlt napokat, a panaszt, a reményt, a szerelmet, a bánatot, ruhákat és imakönyveket, zászlókat és pántlikákat. És látták a vágyat az ima betűibe a hit szárnyába kapaszkodva, és tudták, hogy az emberek emberi kicsinyességéért nem haragszik az, Aki semmiért sem haragszik. (...) az öreg Banádi esőt kér, mert a szénáját már behordta, Szabadi Gábor szép időt, mert a szénája még kint van. (...) Mindent láttak a kis lángok.”72 71 Király L 2002: 94. 72 Fekete I. 1972.:77. 80.
