Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Lanszki-Széles Gabriella: Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig
HÁROM KAPOS MENTI KÖZSÉG NÉPÉNEK RÉSZVÉTELE A KATOLIKUS EGYHÁZ HIVATALOS JELES NAPI ÜNNEPEIN, AZ 1930-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG 279 9-10. ábra. Gyüdi Mária, Lourdesi Mária Mária házban az asszonyok kilenc napig közösen a lourdes-i szobrokat kirakták a katedrára az iskolában vagy valamelyikük otthonában, és együtt imádkoztak. Megemlékezve arról, hogy 1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szűz Soubirous Bernadette-nek. Fonónak fogadott ünnepe nincs. Az ünnepélyek méltó rangot kaptak a hétköznapok sorában, legyen az állami, egyházi vagy más jellegű ünnep. Március 15-ére műsorral készültek a gyerekek az 1940-es évek végéig.”33 „Érdekes feljegyzés az átmeneti korszakból: 1946. márc. 5. Márc. 15-ei ünnepély megrendelése. 1. Mise 9-kor 2. Himnusz 3. Megnyitó beszéd. Tartja: Világos Ödön. 4. Szavalatok 5. Ünnepi beszéd. Tartja: Berta Lajos 6. Szavalatok 7. Szózat 1946. ápr. 4.: Ünnepi mise, majd utána program szerinti ünnepség, amelyet mindkét helyen (Kisgyalán, Gölle) a nemzeti bizottságok állítottak össze.”34 * Hamvazószerda „A nagyböjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje, böjtöléssel, egyházi és népi ájtatosságok végzésével. Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják. (...) Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, utolsó előtti hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul Ezt követi a húsvétvasárnapig 33 Lanszkiné Széles G. 2013/A.: 159. 34 MNL. SML. Szemelvények a közigazgatási iratokból, vegyes számadásokból (1866-1948) tartó nagyhét.”35 „Húshagyó vasárnap után 40 nap böjt. Homlokra hamuzás, a tanító elengedte a gyerekeket az iskolából, mivel a napján szerdán tartották, most vasárnap van a hamvazkodás. Nagyböjtben húsevés egyáltalán nem volt!" Virágvasárnap Fekete István így emlékezik vissza: „Virág vasárnap előtti hétfőn azt mondja barátom, Puska Péter, hogy eddig nem beszélt róla, most elárulja, hogy a Potyondymalom előtt, a nádasban talált egy különös fűzfabokrot, amelyen akkor még nem nyíltak ki a barkák, de ha kinyílnak, akkorák lesznek, mint egy-egy szem nagy dió... - Más nem tud róla - mondta Péter jelentőségteljesen, s én már majdnem esküre emeltem kezem tőlem nem is tudja meg senki... de erre már nem volt szükség, mert Péter hozzátette még: - Neked elmondom, mert tudom, hogy te nem vagy olyan... Barátom bizalma mélyen meghatott, mert a tavalyi virágvasárnapom úgyis teljesen elromlott. Az történt ugyanis, hogy Tóka Józsi bácsi, aki a passióban Jézust énekelte, a szenteléskor kihúzta kezemből a barkát és magasra tartotta, hogy el sem vehettem tőle (...) A haragtól már könnyem csordult (...) amikor megláttam Jóska bácsi bütykös, csizmás nagy lábát közvetlen a pad éles lába mellett, s az orgonapadon abban a pillanatban nem ült senki (...) és nem is vette észre senki, hogy a padot én pár centivel idébb húztam, hogy a lábak Jóska bácsi lábánál legyenek. Ha a mester - azaz apám - leül a maga nyolcvan kilójával... ami a következő pillanatban már meg is történt és Jézus-Tóka Jóska bácsi szemei a fájdalomtól majd kiugrottak. - Mester úr! Mester úr, az Istenért, szálljon 35 Tátrai Zs. - Karácsony Molnár E. 1997: 82.
