Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)

Knézy Judit: Három község a Zselic nyugati szélén 1921-27 között. Kadarkút, Bárdudvarnok, Hedrehely népének életkörülményei

256 KNÉZY JUDIT 1. ábra. Zselici táj a szilvásszentmártoni szőlőhegyről ÉK felé, a háttérben Zselickisfalud. Sasi János felvétele. RRM NF-25.117 A hatalmas forrásanyagból ezúttal mindössze három község esetében veszem nagyító alá a kérdőíves vála­szokat. A választás — részben a mai falusi turizmus helyi gondjai miatt is - arra késztetett, hogy a jó levegős, gyö­nyörű dimbes-dombos, erdős, szőlőhegyes, patakos, változatos Zselicről adjak híradást, megcsillogtatva a sokszínű néprajzi sajátságokat is (1. ábra). Statisztika és dűlőlista is fennmaradt két vizsgált községről, dűlő- és községtérkép vázlattal együtt, de Bárdudvarnokról nem. Sem képeslapok, sem fényképek nem kerültek be a Mezőgazdasági Múzeumba Somogyból, rövid község­történetek se. A kérdőívben pedig jelezték, hogy ezekre is számítanának. A kérdőíves válaszokban közölt sta­tisztikák az 1910 körüli számbavételek alapján íródtak, a háború utáni 1919-26 évekből kevés a számszerű adat. A gyűjtés az egész Kárpát-medence magyarlakta községeire kiterjedt, még az elszakított országrészekre is. Bodor Antal korábban egyes falvak településtörténeti kérdéseivel foglalkozott. Felismerte, hogy az aprófal­vak lakosságát aránytalanul jobban sújtják a közterhek, mint a népesebbeket, s ez szellemi és anyagi gyarapo­dásukat lassítja, vagy vissza is fordítja, ezekről is ér­deklődött. E gondon többek között hozzátelepítésekkel, illetve központok létrehozásával, hathatós szociális in­tézkedésekkel, a falut segítő részben önerős, de álla­milag támogatott szervezetekkel kívánt volna segíteni. A kérdőív szempontjait mindezek előre bocsátása talán világosabbá teszi. Mint jogász, statisztikus, közigazga­tási szakember és az agrárállapotok felmérője súlypon­toz bizonyos kérdéseket, összefüggő vonásokat. A he­lyi hagyományok egy részét (szokások, táncok, viselet, sajátos háziipar) is firtatja komolyabb rendszer nélkül, vázlatosan. Ezért utóbbi kérdései alig hoztak eredmé­nyeket. Mint néprajzos, elsősorban a kérdőívben kért helyi képeslapok illetve fényképek teljes elmaradását sajnálom. Egy jó fotó sokszor többet elárul, mint egy leírás. Képeslapok készültek a nagyobb helységekről, a Balaton mellékéről (az ország más tájairól, híres bor­vidékekről, fürdőkről, búcsújáróhelyekről, nagyobb pia­cok, vásárok jeleneteiről való rajzok mellett fotókban is) a 19. század második felében. Somogybán fényképe­ket már a 19. század utolsó évtizedeiben készíttettek nagy- és középbirtokosok is a birtokukról, kastélyukról, majorjaik épületeiről, állatállományukról, helyenként a községről is, sőt az alkalmazottakról is. A paraszt­családok közül a módosabbak kisebb mértékben már a 19. század végén megörökíttették magukat. A mát­kapárt többnyire műteremben fotózták. Fennmaradtak csoportképek is: rajta családok, lakodalmi vendégek, nagyobb gazdáknál aratók, cséplők, fogatok, díjnyertes állatok, gondozóik is. A falusi nép köréből az Ameriká­ba kivándorlók is hagytak itthon magukról képet illetve vittek magukkal fotót az itthoniakról. Még inkább fontos­nak tartották az első világháború idején, hogy a bevonu­lok és családtagjaik képet őrizhessenek egymásról (2. és 3. ábra). A kis méretű, esetleg díszes paszpartójú és bekeretezett katonaképek a szoba falán a fiókos sublót felett emlékeztettek szeretett fiúkra, apjukra. Az eskü­vői páros kép olykor színezett, és felismerhetetlenségig stilizáltra sikerült, ez általában a házaspár ágya felett díszlett. Ez a néhány fénykép nagyon becses volt, alig­ha adták volna át a válaszadó jegyzőnek. Az utcaké­pek (fotók, levlapok) ma is nagyon sokat segítenének a műemlékeseknek a településképek rekonstrukciójának tervezésében. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban a 20. század elejéről inkább parasztokat megörökítő ké­pek vannak elég jelentős számban a néprajzi fotótárban főképp kaposvári, barcsi és csurgói hivatásos fényké­pészeknek, de amatőröknek köszönhetően is. Már az 1920-30-as években Gönczi Ferenc, Gönyey Ébner

Next

/
Thumbnails
Contents