Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén
A BÁBAMESTERSÉG ÁTALAKULÁSA A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN 251 tathatóan érvényesültek a bábái szemléletmód egyes elemei, a kórházban azonban az orvosi autoritás már nem vagy csak kevéssé tette lehetővé a bábái gyakorlatok alkalmazását. A városi kórházhoz tartozó nővérszállón egészségügyi képzés is folyt, ahol Horváth Mária - szülésznői elfoglaltságai mellett - még kezdő ápolónőknek tanított egészségügyi ismereteket.134 Hatalmas munkabírásának bizonyítéka, hogy nyugdíjazása után is visszament dolgozni a kórházba,135 mert sokan elmentek az osztályról és szükség volt megbízható szakemberre. Meghívták a 40. jubileumi ünnepségre, küldtek neki kiadványt is, de már nem ment el. Elmondása szerint az utcán nem sokan ismerik meg, de azt tudják a városban, hogy van a Mária néni, aki szülésznő.136 Idősebb korában, a kórházban Mária mamaként emlegették. Az általa világra segített újszülöttek száma kapcsán megjegyzi, hogy ugyan nem emlékszik pontosan, de a kórházban „ezer valahány száz" szülésnél volt jelen.137 A modern orvostudomány XVIII. század végi megszületésével egyidejűleg elterjedt a Michel Foucault által orvosi tekintetnek nevezett ellenőrzési mechanizmus.138 „A szem lesz a világosság forrása és letéteményese; rendelkezik azzal a hatalommal, hogy napvilágra hozza az igazságot. (...) A tekintet már nem redukálja, hanem megalapozza az egyént a maga redukálhatatlan tulajdonságaiban.”139 Bár a jelenség évszázadok óta ismert volt, a Nagyatád környéki nők életében csak a XX. században jelentett változást. Az intézményben történő szülés lehetőséget ad az egészségügyi személyzet számára a női test feletti ellenőrzés gyakorlására. Ennek első állomása a szülőotthon, ahol - a fentiek tükrében jól látható módon - még erős a bábai/szülésznői dominancia. A kórházi szülészeti ellátás kapcsán megjegyzendő, hogy az orvos-beteg viszony egyben egy hatalmi viszony is.140 A viszonyrendszer szereplői pedig társadalmilag és kulturálisan meghatározott szerepeket töltenek be, vagyis mind az orvos, mind a beteg (jelen esetben a szülő nő) normatív viselkedésmintákat követ. A hatalom birtokosa (orvos) folyamatosan rákényszerül önnön hatalmának reprezentációjára, 134 Ebből az időszakból őrzött könyve: Ulbing István: Házi gondozás, betegápolás. Magyar Vöröskereszt, második kiadás, 1986. 135 Egészen hatvan éves koráig, 1987-ig dolgozott. 136 Kutatásom során bárkit kérdeztem idős, még élő szülésznőkről, egyöntetűen őt nevezték meg, vagyis a közösségi emlékezetben máig jelen van alakja. 137 Horváth Mária életének 91. évében, 2018 nyarán elhunyt. Tárgyi és írásos emlékeit megőrizzük az utókor számára. 138 „E bíróság írja majd elő, milyen könyveket kell olvasni és mely műveket megírni; a kapott információk alapján kijelöli, hogy az uralkodó betegségek terén milyen gondozói tevékenységet kell foganatosítani; saját vizsgálódásai vagy külföldi munkák alapján közzéteszi, mit kell felvilágosult gyakorlatnak tartani. Az orvosi tekintet autonóm mozgást írva le körben jár egy téren belül, ahol megkettőződik és ellenőrzi önmagát; önállóan osztja el a hétköznapi tapasztalásnak a saját, nagyon messziről átvett tudását, amelynek gyűjtője, egyszersmind elosztó központja." Foucault 2000. 134-135. (kiemelés tőlem: S. F.) 139 Foucault 2000. 93 ; 97. 140 Foucault meghatározásában „a hatalmi viszony más cselekvésekre ható cselekvés.” Foucault 2002. 404. mely által fenntarthatóvá válik kiemelt pozíciója.141 Ennek megtartásához szüksége van egy másikra (szülő nő), akin keresztül érvényesül pozíciója. A hegemónia fenntartásához mindkét fél aktív jelenlétére (szerepjátszására) szükség van.142 Az orvos-szülésznő viszony is társadalmi szerepekre épül, melyekhez kötődő viselkedésminták és szemléletmódok eltérő mivolta dinamikus kölcsönhatásban van egymással. Elmondható ugyanis, hogy a klasszikus, empátiára és beleérző képességre épülő szülésznői szerep mint társadalmi konstrukció nem valami „esszenciálisán női” képességek megtestesülése, hanem a hatalmi hierarchiában betöltött pozíció kifejeződése.143 A „női megérzés” konstruált mivolta a nők társadalomban betöltött tanult szerepével is magyarázható. A biológiai esszencializmust megkérdőjelező feminista irányzat azt állítja, hogy a nemek szerinti munkamegosztás nem valami eredendő nemi sajátosságokból fakad, hanem a szocializáció során belsővé tett képességekben gyökerezik.144 Ebben a keretben a nők „anyai ösztöne” is egy gazdaságilag, történetileg és szociokulturálisan meghatározott konstrukcióként, nem valami veleszületett biológiai sajátosságként értelmeződik.145 Összegzés Jelen tanulmányban két somogyi bába munkássága alapján tártam fel a bábaság korabeli lokális gyakorlatát. Horváth Gyuláné Boli Irma tárgyi emlékei és bábanaplói által kirajzolódó kép és a helytörténeti források információi alapján bemutattam, milyen lehetett egy dél-somogyi bába élete a XX. század közepén. A mesterség átalakulásának megfigyeléséhez szükséges volt egy másik bába, Dudás Béláné Horváth Mária szakmai életútjának elemzése is. A nagyatádi szülőotthonban, majd később a kórházban dolgozó szülésznő-141 A nyilvánosság és a hatalmi reprezentáció kérdéséről az uralkodó és udvartartása valamint férfi és nő viszonyában lásd: Habermas 1993. 12-14. 142 A hatalmi viszony fennállásának feltétele, hogy „a »másik« (aki felett a hatalmat gyakorolják) mindvégig teljes egészében cselekvő személyként legyen elfogadva.” Foucault 2002. 405. (kiemelés tőlem: S. F.) Ugyanitt jegyzi meg Foucault, hogy a kormányozni [conduire (vezet, kormányoz) - se conduire (viselkedik)] annyit tesz, mint „más emberek lehetséges cselekvési terét alakítani." Habár a kórházi szülészeteket érő kritikában az egyik leggyakrabban megjelenő elem a szülő nő döntés- és/vagy cselekvésképtelensége, véleményem szerint ez nem zárja ki a hatalom foucault-i meghatározásának használatát, ellenkezőleg. Az indirekt vagy szimbolikus uralom természetéből fakadó kettősséget példázza, hogy miközben a nők látszólag cselekvéseket hajtanak végre (bemennek a kórházba, felmásznak a szülőágyra stb.) valójában nincs más lehetőségük, mint végrehajtani ezeket a cselekedeteket. Vagyis a számukra kijelölt cselekvési keretben mozognak. A kórházi személyzet egyrészt cselekvő állampolgárokként bánik velük (jogi nyilatkozatok aláíratása) másrészt tudatában van a szülő nő alávetett pozíciójának, limitált mozgásterének. Ez a paradoxon hozzájárul az intézményrendszer működési elveinek fenntartásához. 143 A nature vs. nurture vitáról lásd: Nagy 2014. 144 Bem 1993. 6-38. A biológiai esszencializmus cimű fejezet magyar fordítását lásd: Kende Anna - Vajda Róza (szerk.): Rasszizmus a tudományban 2008. 147-198. 145 Az anyai ösztön történeti, kritikai elemzéséről lásd: Badinter 1999.
