Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Gáspár Ferenc: A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete Somogy vármegyei fiókegyletei és tevékenységük az I. világháború idején
224 GÁSPÁR FERENC A hadsereg egészségügyi intézményein túlmenően a vöröskereszt, a különféle egyesületek, egyházak, helyhatóságok, magánszemélyek is tartottak fenn a hátországban sebesült és beteg katonák ellátására szolgáló „intézményeket”, ellátóhelyeket. Az önkéntes felajánlási gyakorlatot a hadügyi igazgatással szorosabb kapcsolatban álló formára váltotta az egyesület. Szükséges volt ez, mert be kellett illeszkednie a hadsereg katonai szervezetébe, ami által megvalósulhatott a katonai vezetés és a főként polgári elemekből álló, a magyar társadalom anyagi áldozataiból létesült Vörös Kereszt Egyesület közös munkálkodása. A hivatalos terminológia a kórházfenntartókat ajánlattevőknek, a kórház létesítésére vonatkozó ígéretet ajánlatnak nevezte. Az ellátóhelyek feladatuk szerint lehettek tartalék- és kisegítő kórházak, üdülőhelyek vagy üdülőházak, betegnyugvó állomások, üdítőállomások. Célszerű az egyes típusok vázlatos ismertetése, mert a fogalmak - a különféle tudósításokban, kimutatásokban és különösen a közbeszédben használva őket - értelmezési zavarokat okoztak. I. A megyében tartalékkórház nem működött II. Kisegítő kórházak Befogadóképessége 100 ágynál kevesebb. A kisegítő kórházak tartozékai:- műtőasztal-műtőszoba (csak az A típusnál),- kötözőszoba (а В és a C esetben),- orvosi felszerelés tárolására szolgáló helyiség. Élelmezésre a honvédség biztosított személyenként 1 korona 83 fillér keretet. (Ez az összeg a későbbiekben növekedett.) A személyzethez a hadvezetés néhány népfelkelő ápolót adott, és kimondta, hogy legalább egy önkéntes vizsgázott ápolónőt kell biztosítani. Három típusa (csoportja) van: А/ Csak sérültek kerülnek oda. Olyan állandó orvossal rendelkezik, aki jártas kisebb műtétek elvégzésében. В/ Könnyű sérültek elhelyezésére. Itt csak „kezelő” orvosok vannak, sebészi, műtéti tevékenység nélkül. Cl Lábadozó sérültek és betegek, meghatározott időnként „látogató” orvossal. III. Üdülőhelyek Lábadozó sebesültek, könnyebb betegek részére. Műtőeszköz nélküli, egyszerűbb intézmény. Személyzete néhány vöröskeresztes ápolónő, feladatuk lényegében a felügyelet. Ha a felajánló száz sebesültet el tudott helyezni, akkor a katonai hatalmat képviselő „ügyeletes tiszt” kérésére az üdülőhely üdülőházzá vált. IV. Betegnyugvó állomások Nagyobb vasúti csomópontokon az átutazó sebesültek számára egy éjszakára vagy nappalra, továbbszállításukig nyugvóhelyül szolgálnak. A háború későbbi szakaszában - kényszerből - átalakították őket hosszabb kezelések végezhetőségére. Két típusuk volt a helyi lehetőségek függvényében: 12 vagy 200 ágyas. V. Üdítőállomások Egy-egy vasúti állomáson az átutazók ellátására „üdítőszolgálatot” hoztak létre: itallal (tejeskávé, tej, tea), szivarral, dohánnyal és levelezőlapokkal látták el őket. A betegnyugvók és az üdítőállomások fogalma a tudósításokban különösen gyakorta keveredett.17 A magánszemélyek által saját erőn alapuló felajánlott (kezdeményezett) intézmények létesítéséhez első lépésben a Vöröskereszt Központi Igazgatóságától kellett engedélyt kérni. Ha támogatta, akkor az továbbította a Honvédelmi Minisztérium nevében eljáró cs. és kir. 4. hadtestparancsnoksághoz, ahol megszületett a döntés. Feltételek voltak: kőépület, folyóvízzel való ellátottság (előírás, hogy ágyanként és személyenként 160-200 liter víz álljon rendelkezésre). Egy helyiségben harminc ágy lehetett, de ágyanként 4 m2-t kellett biztosítani.18 A két megyei lap, a Somogyi Hírlap és a Somogyvármegye olyan ellátóhelyekről is tudósít, amelyek sem a hivatalos vármegyei közlönyben, sem a vöröskereszt központi nyilvántartásában nem szerepelnek. Példaként: Igáiban szeptember 8-án volt az alakuló ülés a katolikus kör helyiségében. Mintegy százan voltak, mind be is léptek. Szervezte Kollár Lajos járásorvos, elnök: Hukk György esperesplébános. Felajánlották, hogy 25 könnyebb sebesültnek adnak helyet és teljes ellátást magánházakban.19 Két nappal később Nagyatádról jelentik, hogy a méntelepi kaszárnyát hetvenágyas „üdülőteleppé rendezték be”, és 8000 koronát gyűjtöttek össze.20 Ugyanekkor kelt a somogyszili tudósítás, mely szerint „a községi iskola két tantermét gyűjtés útján kórháznak rendezték be”.21 Gaál Gaszton Bogláron lakásában nyolc ágyat, a négy villájában húsz ágyat és ápolást ajánl fel22 23 (1. ábra). „Kőröshegyen 60 személy befogadására kórházat rendeztek be, melyhez Brüll balatonföldvári nyaralótulajdonos a nyaralóját engedte át. A nyaralótulajdonos minden szobát újságokkal, szivarral, cigarettával látott el, felesége pedig a katonaszállítás alkalmával a katonák élelmezése körül fejtett ki tevékeny, elismerésre méltó munkát. A kórházhoz szükséges kötöző anyagokra Tolnai Jenő, az Atlantic rt. vezérigazgatója 250 k-t adományozott. A kórház berendezése körül fáradhatatlan tevékenységet fejt ki Molnár Elek dr. kőröshegyi körorvos.”24 17 BrülM 984: 58-59. 18 A Magyar Szent Korona Országos Vörös Kereszt Egyletének 1914-1919. évi jelentése. Budapest, 1921. Az Országos Közgyűlésjegyzőkönyve, 1921. január 14. XXI. p. 19 Megalakult a vöröskereszt igali fiókja. Somogyi Hírlap, 1914. szeptember 12. 3. 20 Nagyatád nagylelkűsége. Somogyi Hírlap, 1914.szeptember 10. 3. 21 Somogyszil a sebesültekért. Uo. 22 Balatoni villák a vöröskereszt szolgálatában. Somogyi Hírlap, 1914. augusztus 14. 3. 23 A közleményben bemutatott valamennyi felvétel a Balaton (a Balatoni Szövetség hivatalos értesítője) 1915. május 1-jei számából származik. A Balatoni Szövetség 1904-ben alakult Siófokon, 1949-ben beszüntették. Lapja 1908-tól jelent meg. 24 Kórház Kőröshegyen. Somogyi Hírlap, 1914. október 6. 3.
