Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Gáspár Ferenc: A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete Somogy vármegyei fiókegyletei és tevékenységük az I. világháború idején
222 GÁSPÁR FERENC 1. táblázat. A Somogy vármegyei fiókegyletek az 1902. évi állapot szerint Fiókegylet Alapítási év Alapító tag (40 korona) Örökös tag (20 korona) Rendes tag (2 korona) Rendkívüli tag (1 korona) Összesen 1. Kaposvár 1887 35 52 178-265 2.Lengyeltóti 1887 3 6 102-111 3. Nagyatád 1887 5 17 167-189 4. Marcali 1888 4 12 69 1 86 5. Tab 1888 1 4 28-33 6.Tarnóca és vidéke 1888 3 17 61 4 85 7. Csurgó 1890 2 4 49-55 8.Gyékényes 1898--10-1 9.Szigetvár és vidéke 1899 9 7 104 6 126 10.Balatonboglár 1899 1 4 51-56 a területileg illetékes választmányhoz. A választmány véleményével együtt (amelynek tartalmaznia kell, hogy az igény teljesülésével „nem szenved csorbát az az egylet méltósága”), fel kell terjeszteni azt az országos központhoz, ahol döntenek az elfogadásról vagy elutasításáról. A rendelet kimondta, hogy akik a megadott határidőig nem folyamodnak az engedélyért, „hatóságilag eltiltatnak” a jelvények további használatától. Egy estleges háborúra való felkészülés katonai tervezése során a Hadügyminisztérium már 1885-től kezdődően számba vette azokat a helyeket, amelyek a katonai egészségügyi szolgálat számára feladata ellátásához szükségesek lehetnek. Ezek sorába Gyékényes is beletartozott. Ennek ellenére csak tizenhárom évvel később kérték fel a főispánt, hogy szervezze meg ott egy fiókegyesület létrehozását, mert tizenkét ágyas „betegüdítő” állomást kívánnak a vasútállomáson létrehozni, amelynek működtetése a vöröskereszt feladata lesz.9 A főszolgabíró válaszában fiókegylet létrehozását lehetségesnek tartja (tíz személynek kell belépni a megalapíthatósághoz), de a konyha, orvos, ápolónő hiánya miatt a betegüdítőt nem gondolja megvalósíthatónak. 1898 közepére a fiókegylet megalakul ugyan, ám a további ügyintézés nehézkesen halad. Erről tanúskodik a Vörös-Kereszt Egylet Központi Igazgatóságának három évvel később kelt sürgető levele: „Még 1898. évi október hó 4-én kérelmet intéztünk a gyékényesi vörös-kereszt fiókegylethez, hogy miután háború esetén Gyékényesen, a vasúti állomáson betegüdítő állomást kell fenntartanunk, az előkészítő munkákat a fiókegylet vállalja magára, és erről szabályszerű beadványt állítson ki. A fiókegylet elnöke, Tóth Imre körjegyző úr kilátásba helyezte az ügy elintézését, azonban Gyékényesről elköltözvén, az elnökségben őt követő Szabó Lajos körjegyző úr, dacára ismételt sürgetéseinknek, nem ad választ leveleinkre, és így nem is vagyunk tájékozva az iránt, hogy a betegüdítő állomás előkészítése ügyében történt-e valami, és különösen az 1901. évi január hó 10-én 40. szám alatt kelt átiratunkban foglalt egyes részletek milyen elintézést nyertek. Miután igen kívánatos, hogy 9 MNLSMLX. 202. 388/1898. február 7. ezen évek óta húzódó ügy véglegesen megoldassék, felkérjük méltóságodat, szíveskedjék odahatni, hogy a gyékényesi fiókegyesület és főleg Szabó Lajos elnök úr a kérdéssel sürgősen foglalkozzék, és a beadványokat oly értelemben állítsa ki, mint azt kérelmeztük. Megjegyezzük, hogy mi után tudomásunk szerint orvos nem áll rendelkezésre, egyidejűleg kértük a 4-ik hadtest parancsnokságát az orvosnak a mozgósítást követően 8-ik napon hivatalból való kirendelése iránt. Továbbá ápolókat és sebesültvivőket a honvédség állományából fogunk kérni.”'0 A megyei választmánytól érkező felkérések számos helyen nem találnak fogadókészségre, felszólításokkal más esetekben is találkozhatunk: „Tallián Gyula főszolgabíró Úrnak. A szent Ferenc rendiek felsősegesdi rendháza a Somogyvármegyei Vörös Kereszt egyletbeli választmányának a sebesült és beteg harcosok háború esetén leendő felvétele iránt hozzá intézett felszólítást felbontatlanul visszaküldvén, felkérem tekintetes főszolgabíró urat, hogy a mellékelt felszólítást nevezett rendháznak kézbesíteni szíveskedjen.”" Kaposváron sem más a helyzet: a város területéről nem érkeznek be válaszok, felajánlások. Csurgó 1889. február 6-án kelt levelében vállalja 28 katona és 2 tiszt elhelyezését, az orvosi felügyeletet, de ápolót nem tud biztosítani. Ezzel szemben teljesíthetetlenül magas, napi 6 korona költségtérítést kérnek, ráadásul nem saját tulajdonú ingatlanban, hanem a működő iskolában történő elhelyezést ajánlják fel. A központ nem igazán elégedett a felajánlásokkal, kéri a főispánt, hasson oda, hogy nagyobb legyen azok száma. Tizenegy földbirtokostól 51 helyre van ígérvény, de közülük mindössze hárman fogadnának be 6-6 személyt, a többiek kevesebbet. Nemcsak ezzel, hanem magával a működéssel kapcsolatosan is találkozunk nehézségekkel, aminek egy esetét a nagyatádi fiókegylet jelentése nyomán mutathatjuk be. „A működését még 1892-ben beszüntetett 10 11 10 MNL SML X. 202. 894/1901. február 28. A sürgető levélben hivatkozott 40. számú átiratra nem leltem rá. 11 MNL SML X. 202. 52/1888. Később a Szent Ferenc Rendház négy fő elhelyezését vállalja, minden egyéb kötelezettség (betegszállítás, ápolás, élelmezés stb.) nélkül.
